Gazdák Lapja, 1908. július (7. évfolyam, 27–31. szám)

1908-07-03 / 27. szám

julius 3. 3-ik oldal. GAZDAK LAPJA Minden gazda tudja, mennyire fontos úgy az izomzat és csontok fejlődése, valamint az edzés szem­pontjából a szabadban való legeltetés; egyesületünk­nek még sincs csikó legelője, miáltal gazdáink segít­ségére lehetne, kisebb birtokosaink kényszerítve van­nak tehát, vagy a fejlődésre nagyon is káros istállón- tartást alkalmazni, vagy oly silány ménes legelőre ki­adni csikóikat, hol azok a júniusi szárazság beáltával legtöbbször vissza fejlődnek. Az ilyen nyáron lesová­nyodott csikók kerülnek aztán télire istállóba oly ta­karmányozás mellett, mi a mai takarmány szűk évek­ben általánosan ismert. Ily körülmények között nem várhatjuk lóállományunk felvirágzását, még akkor sem, ha a tenyésztők birtokában a tenyésztésre különben alkalmas egyedek elég szép számban vannak is kép­viselve. E kérdés megoldásánál nem szabad sem az egyesületnek sem a tenyésztőknek elzárkózni áldoza­tok hozatala elől. Épen ezért nem helyeselhető, hogy 20 koronás évi legelőbérhez mereven ragaszkodjunk, mint ahogy erre a tényre a Gazdák Lapja már több ízben reá mutatott, mert a mai földárak és bérietek emelkedése foiyíán kérdés, hogy ezen kikötés mellett lehet-e egyáltalán csikólegeiöt létesíteni akkor, midőn szarvasmarhánál megszokott legeiőbér már pár év óta 20 korona egy nyári idényre; pedig ott a legelő tulaj­donos legtöbbször nem sokat törődik, azzal, hogy mily karban hagyják el az állatok a legelőt. Ha e mellett még tekintetbe vesszük, hogy a csikók, ked­vezőtlen legeltetési viszonyok mellett, rá vannak utalva etetésre, mit a tulajdonos — kamatostól visszakap csi­kója fejlődésében, — ez pedig csak egy lucernás léte­sítésével érhető eí, — lehetetlen azon eredményre nem jutnunk, hogy 30 koronát, sőt többet is megér az a nyári tartás, ha csikóink tényleg jól lettek gondozva s jó állapotban kerülnek haza. Közgazdasági szempontból hazánkban az állat- tenyésztés keretében igen fontos tényező a lótenyész­tés ; nem elég azonban az állami méntelepek által elé­rendő sikerben bízni, mert még a tenyész kancák helyes megválasztása mellett is csak megfelelő jó tartásban fejlődhetnek ki csikóink. A kérdés másik része az, vájjon nem korai e még ezzei ez idő szerint foglalkozni ? Nézetem szerint j nem! És pedig azért, mert egyrészt esetleg pár hó­nap szükséges ahhoz, mig az egyesület megfelelő te­rületet kaphat, — ha e kérdésben lehető rövid idő j alatt döntene is, — másrészt a berendezkedés is időt j vesz igénybe egy lucernás létesítéséhez szükséges elő­munkálatokra, erre pedig a legalkalmasabb idő az őszi évad; végül az egyesületre mint vevő vagy bérlőre nézve az idei kritikus szárazság a területek összehasonlításánál és elbírálásánál kedvező körülmény gyanánt szerepel. Célszerű lenne tehát ezen kérdés felett nem napi­rendre térni, vagy azt, mint időszerűtlent mellőzni, hanem igenis a kérdés ismételt felszínre hozása után ezt megvitatatva elhatározásra jutni, mert igen sok gazdatársam véleményét csatolom akkor a magaméhoz, midőn azon kijelentést teszem, miszerint gazdasági egyesület nem azért létesítette annak idején a csikó- legelőt, hogy évek múlva a berendezési költségekbe való befektetés helyett azon 5000 koronáját olcsó ka­mat mellett takarékpénztárba helyezze, hanem igenis az volt az incteniója, hogy mint egyesület, a társulás vég­célját tekintve a tagoknak szolgálatot tegyen s létjo­gosultságát ezúttal is beigazolja, mit a tagok az egye­sülettől joggal várhatnak. Ha a tett mezejére lépve e téren is eredményes munkát fogunk produkálni, méltán várhatjuk egyletünk tagjai számának szaporodását. Vitüfß&s&y CróajMÍt*. Szövetkezet és Gazdasági Egyesület. Sokat tárgyaltuk utóbbi időben azt a kérdést, hogy össze fér-e egy vármegyei Gazdasági Egyesület intenciójával fogyasztási szövetkezet fenttartása? A mi Egyletünk előtt szőnyegen fekvő elválasztási kérdés indokolásául több Ízben hallottuk azt az érvet, hogy gazdasági egyesület kapcsolatban szövetkezettel sehol sem foglalkozik. Alkalmunk volt jelezni már ennek az állításnak a tévességét; pedig Egyesületünk mai hirtelen válto­zatokban gazdag életében felette súlyos következmé­nyekkel járhatnak a tévedéseken alapuló elhatározások és reformok. Ez úttal tehát arra a tévedésre akarunk rámu­tatni, hogy a mi gazdasági Egyesületünk nem az egyetlen, mely szövetkezetei úgy állított fel, hogy azzal némi kapcsolatot tartott fenn. Mindenek előtt hivatkozunk arra, hogy hazánk két legnagyobb gazdasági testületé :az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Gazdaszövetség közül is az utóbbi Fogyasztási Szövetkezetei alakított: a Hangyát és azzal a legszorosabb kapcsolatban mű­ködik. Felhívásunkra pedig az alábbi Gazdasági Egye­sületek eddig beérkezett válaszai álljanak itt: Aradvármegyi Gazdasági Egyesület. Átiratára válaszolva, van szerencsénk értesíteni, miszerint vár­megyénkben már nyolc év óta fennáll egy vármegyei jellegű fogyasztási szövetkezet „Aradvármegyei Gaz­dasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetke­zete“' cim alatt, egyesületünkkel kapcsolatosan, a mely kapcsolatnak a lényege már magában a szö­vetkezet címében ki van fejezve. Sárosvármegyei Gazdasági Egyesület. Megke­resésére válaszolólag van szerencsém szives tudo­mására hozni, hogy a vármegye területén van egy vármegyei jellegű fogyasztási szövetkezet, melyet a Sárosvármegyei Gazdasági Egyesület 1897. évben alakított. Ezen szövetkezetnek a cime : Sárosvárme­gyei Gazdák Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete. A szövetkezetnek központja Eperjesen működik és 52 fiókja a vármegye különböző községeiben van elhelyezve. Sem a központ, sem a fiókok semmi­féle más szövetkezettől függésben nincsenek. Ezen szövetkezet és a Sárosvármegyi Gazdasági Egyesü­let között semmi más kapcsolat nincsen, mint az, hogy a gazdasági egyesület alapításakor 1000 kor. áru részvényt jegyzett a szövetkezetnél s azonkívül 2000 kor. forgó tőkét bocsátott a szövetkezet ren­delkezésére kötelezvény ellenében, mely összeg után a szövetkezet 5% kamatot fizet. Zalavármegyei Gazdasági Egyesület. Van sze­SzabaüälaiäzoU ff lí j legtekiothetö * (Venyige) sztcsKaVcigd, íö s Hiegmraliete a Szítaira. Házi Egyesület Fogyaszt, és Értékesít« Smetezeténél Szaís mely egyszerű, olcsó nagy munkaképésség* s csak egy embert igényel, különösen kisgaz­dáknak es szőllőtulajdonosoknak rendkivtl fontos, Kovács Mihály mMilu InttilfMra és Értékesít« Smteténél Szatmáriul, vagy annak Mely fióktelepénél SS ksmfla ária

Next

/
Oldalképek
Tartalom