Gazdák Lapja, 1908. július (7. évfolyam, 27–31. szám)
1908-07-10 / 28. szám
juiius ló. GAZDÁK LAPjA 5-k oldal. Egyről-másról. — Irta: Stat/itnáry MiMáu. — Máriavölgy, 1908; juiius hó. Nehány tapasztalatot kivánok kedves gazdatársaimnak észrevételeimmel együtt elmondani; akinek nem inge, az ne vegye magára. * * * Általános a gazdák körében a panasz, hogy a katonai kincstár, miért nem szerzi be közvetlen a gazdáktól a csapatok állomás helyén önkezelésü beszerzéssel a zab, széna, alom és zsúp szalma, továbbá rozs szükségletét. Kétségtelen, hogy a katonáéknál is hiba van a kréta körül e téren, hogy egy bizonyos megcsontosodott copf szerint járnak el békében a beszerzés és biztosításnál; e téreni újítástól rendkívül fáznak bizonyos körök, holott ez a rendszer a mai gazdasági viszonyoknak meg nem felel és ezt a mozgósítási viszonnyal sem lehet indokolni, mert hisz az akkor egész más rendszer szerint történik. A katonai szállításokat bizonyos rajonokba osztva élelmes izraelita polgártársak úgyszólván bérbe tartják maguknak s teljesen ennek megfelelőleg rendezkednek is be a gazdák rovására. Most veszi kezdetét a széna szalma biztosítási időszaka, ezért tartom időszerűnek e kérdést. Ezek a tisztelt izraelita polgártársak ilyenkor már tisztába lévén a termés viszonyokkal, áralakulásokkal, megteszik ajánlatukat. Kaszálás és aratás után azután a kisgazdáktól potom olcsón össze szedik a termést, a mennyi nekik a szállításhoz szükséges és elkezdik előkészíteni szállításra (a keverést a szénával különösen nagyszerűen értik); igy természetes, — mert más halandó a jelenlegi katonai szállításra be nem rendezkedik — egyedüli ajánlattevő, vagy strohmanok- kal felszerelt ajánlattevők mellett az igazi csak ő lévén, vele e hóban a szerződést megkötik oly árban, a minőt a kisgazda még álmodni se mer magának, mert hisz az a hatósági bizalmi ár rendesen jóval több a kisgazda piaci árainál; ezzel a szerződéssel persze a polgártárs biztosítja magának a még nagyobb haszonnal járó, a csapatok állandó állomás helyén kívüli őszi nagy hadgyakorlati szállítást is, természetes még jobb árakkal, holott ő ott a helyszínén még olcsóbban szedi össze, szóval az élelmes izraelita arat, a gazda meg izzad. Dehát ennek nagyrészt maguk a gazdák az okai; ostromolni kell a honvédelmi, földmivelésügyi és hadügy minisztériumot képviselők utján beadványokkal, a minisztereket a képviselőházban és őket eme a gazdákra nézve káros ósdi viszonyok megváltoztatására rábírni. Megkiséreltetett a folyó évben ugyan a gazdák érdekében a jelenlegi szabályok keretében egy állomás helyen a parancsnok beleegyezése és elhatározásából a jeget megtörni, ez a jégtörési akció egész terve az országos magyar gazdasági egyesülettel közölve is lett, ez a tervnek meg is örült, támogatta is erkölcsileg az akciót, és biztatta az ottani egyesületet, hogy ha az első év nehézséggel jár is, csinálja meg, de mit ért ez, ha az ügy fontosságát csak a Köztelek fogta fel helyesen, az ottani gazdasági egyesület, — — kit ő erre bízatott — meg nem, és igy a szép sa gazdákra hasznos jó terv füstbe ment. Hiába, nincs minden gazdasági egyesületnek oly élelmes az ily dolgokat a gazdák érdekében mérlegelni tudó titkárja mint kellett volna; ez hiányzott ott, ez volt a baj, pedig erre, hogy mily szükség lett volna és hogy ily kicsiségnek látszó dolgokon fordul meg igen sokszor országos érdek is, azt elég azzal indokolnom, hogy e terv kutbaeséséveí, az a parancsnok nem igen fogja még egyszer magát kitenni ily hadakozásnak, melyben e miatt neki — hiába — része volt, mert hisz azt lehet képzelni, hogy a szállítást bérben tartó izraelita polgártárs minő erőket mozgatott meg az akció ellen és dacára ennek sikerült volna, ha az ottani gazdasági egyesület az ügyet érdeklődéssel kezébe veszi és a parancsnokkal egyetértöleg dűlőre viszi. Hát kérdem nem lett volna e az országos érdek, ha sikerült volna meghonosítani, hogy a huszár osztályok a mintegy évi 4500 zab, 4000 széna és 3000 métermázsa szalma szükségletüket közvetlen a gazdáktól a gazdasági egyesület erkölcsi felelősségének támogatásával szerezzék ezentúl be, és ne a szállítást bérben tartó izraelita polgártárs húzza kizárólag a katonai kincstártól a hasznot s ha az a rendszer ott bevált volna, ami bizonyos, mert hisz csak a gazdák konzervatív gondolkodásába kell egy kis kereskedelmi szellemet bele erőszakolni, ez pedig ma már nem tartozik a lehetetlenségek közé hála Isten, igy be lehetett volna ezt hozni az egész országban, mert hisz igazolva lett volna, hogy lehet. Így lett volna e kis dologból a gazdák érdekében országos érdek. * * * Sok panaszt halottam már arról is, hogy a pót- lovazó bizottságok nem veszik közvetlen a tenyésztőktől a lovakat, hanem a lókereskedőktől. Ezt szintén kénytelen vagyok nagy részt a gazdáknak e téreni ismeret hiány és járatlanságuk miatt az ő rovásukra Írni, hogy a pótlovazó bizottságot reá kényszerítik, mert a szükséges lovat neki bevásárolnia kell és ha a jó lovat ők már előre a lókereskedőnek adják oda és rosszal állanak elő. azt a bizottság mint nem alkalmast erkölcsi és anyagi felelősségénél fogva meg nem vásárolhatja tőlük. Igen sok oly gazda is van, ki nincs tisztában azzal, hogy a katonai kincstár mily lovat kiván, természetes az élelmes lókereskedő és lóügynök a kisgazdának e téreni járatlanságát különféle utón és módon használja ki. Először a lókereskedőt mutatom be; természetes ebben is vannak kivételek. Hogy tenyésztőnek ismerjék el, tart 150—200 hold bérlet földön nehány kancát csikóval és ő már összeköttetéseinél fogva tudja, mikor és hol lesz a pótlovak beszerzésére vásár tartva, ezért már még annak a kihirdetése előtt bejárja az egész területet és össze szedi a hiszékeny gazdáktól olcsó árban az összes használható jó ló anyagot és addig, mig a pótlovazó bizottság az ö területére ér. már a ló anyag teljesen elő van készítve a katonai kívánalomnak megfelelőleg és igy azt a jó anyagot tőle mint tenyésztőtől dacára, hogy lókereskedő, a bizottság meg kell, hogy vegye; ő már persze az előirt pótló árból nem enged; igy ő kap most már érte 800 koronát s ő talán adott érte a kisgazdának 400—500 koronát, egy hónapi tartás és a lónak megfelelő minőségre való előkészítése tehát neki duc' jövedelmet hajtott, mig a tenyésztő gazda nevelésé fáradtsága jutalmát alig látta; ez tehát élelmességé .i itt is leszedte a tejfelt.
