Gazdák Lapja, 1908. június (7. évfolyam, 23–26. szám)
1908-06-05 / 23. szám
junius 5. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. kezet t£VjeS elválását óhajtja. E határozati javaslat p'i'ien felszólalás nem történt s igy az elnök ehhez kápest mondta ki a határozatot. Ezután Kende Zsigmond általános éljenzés közt elnökül megválasztatván, meghívására kiküldettek Jé- key Móric, Szerdahelyi Ágoston és Kölcsey Antal. Kende Zsigmond megjelenvén, elfoglalta az elnöki széket, megköszöni az egyhangúlag megnyilvánult bizalmat s azt nagy megtiszteltetésnek veszi, s jóllehet a reá bízott ügykörrel kevésbbé ismerős, bízik e tekintetben gyakorlott segítő társaiban, az al- elnökökben, kiknek, valamint az egylet összes tagjainak jó indulatát kéri intézkedéseihez. Programmja különben a jó akarat, mindenek előtt tagok gyűjtése és az egylet vagyoni megerősítése, amit pedig csakis a kormánynyal és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület vezetőségével feltartandó egyetértéssel talál elérhetőnek. A szövetkezet elválasztását csupán azért kívánja, mert a kereskedelmi vezetéshez nem ért s különben is mint külön irányban működő testületek az együttes vezetést nem tartja célszerűnek, amint is a szövetkezetek a gazdasági testületektől mindenütt elkülönítve működnek. Különben kijelenti, hogy az egylet bizalmával vissza élni soha sem fog, s amint észrevenné, hogy a hozzá fűzött várakozásnak megfelelni nem tudna, tisztségét nem tartaná meg tovább. A programmbeszédet általános éljenzéssel fogadták, s Jékey Móric melegen üdvözölte a közgyűlés nevében az uj elnököt. berencei Kovács Jenő ajánlatára a közgyűlés a nap emlékére Szerdahelyi Ágostont tiszteletbeli elnöknek választja. Dr. Keresztszeghy Lajos bejelenti még, hogy dr. Falussy Árpád főispán meleg hangú sürgönyben mentette ki távollétét. Ezután a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri dr. Vajay Károlyt és Uray Gáspárt. Több tárgy hiányában az elnök berekesztette az ülést. Falusi méhészszövetkezetek, mint kereskedelmi méhészetek. Rovatvezető: Csiszéri Nagy Samu. (Folytatás.) Szóval — legnagyobb baja még a legjobb méh- legelővel biró községnek is az, hogy a méhészkedést az apáról fiára öröklésként szállt, régi tudás értelmében folytatjuk. Nos! igy nem tartunk lépést a régi gazdálkodási rendszert felforgatni minden áron törekvő uj korszellem igényeivel sem szellemi, sem anyagi tekintetben. Épen abban rejlik a falusi méhészet tökéletlensége, hogy mindannyian csak a kevesebb munkát igénylő kasos méhészkedéssel foglalkoznak. Nincs köztük okszerű méhész. Beismerem én azt, hogy nem is áldozhat sok időt méhészkedésre a kis gazda, mert ennek gondja, baja épen főfoglalkozásával esik össze; de épen ezen indokból ajánlom én a szövetkezést — következőképen. Ajánlom első sorban jó hordásu vidékekre. Jó hordásu vidékek alatt pedig értem azokat, hol a repce, akác és a tisztesfiivirág, de legalább is a két utóbbi oly mennyiségben diszlik, hogy ugyanannyi főhordást biztosítsanak is. Az ily viránynyal biró községek föltétlenül alkalmasak, hogy szövetkezzenek és községenként megalkothassák a kereskedelmi méhészetet. Olyannyira föltétlenül alkalmasak, hogy szerény erőmtől telhetöleg minden ilyen vállalatnak felajánlom anyagi részvételi szándékomat. Vegyük például a megyénkben Kömörő községben ezúttal eszményileg és szövetkezeti alapon megalakítandó „Kömörői kereskedelmi méhészetet.“ Ha jól vetek hozzá, ebben a községben van ma körülbelül 300 kasos törzs — 40 vagy 50 gazda birtokában. Ez jövedelmezett a régi gazdálkodási módszer szerint a legjobb esetben (kedvező hordási viszonyokat értve) — a méz és viasz értékesítése utján 3000 koronát, még pedig úgy, hogy a jövő gazdálkodásra sem lett több a 300 családnál, mert hiszen a 3000 koronát érő mézért és viaszért lekéneztek legalább is 600 törzset — a szaporulatot. Igyekszem számításomat vérmes számadási remények felköltése nélkül a legreálisabban megtenni, nehogy szakértelem nélküli, de sanguinicus vállalkozási kedveket ébresszek föl ilyen utón részemről egyáltalán nem kívánt — és szellemileg, anyagilag egyáltalán nem segélyezendő — alapítási alkalmakra. De a csak kissé számítani tudó gazdatársamnak is bátran merem állítani, hogy a például felhozott esetben a jövő gazdálkodási évre a leggyöngébb 300 törzs maradt meg, mindmegannyi a legifjabb raj: mert jaj! de okos méhgyilkos a gazda, azt öli meg, hol legtöbb a nép, a méz, a sonkoly, vagyis a viasz. Tehát! az elmúlt évben 900 törzsnek nyújtott életet a virány. Térjünk át most a modern méhészkedésre! Tekintsük úgy, mintha a flóra a hangoztatott jó hordási viszonyok mellett’1' sem volna képes az említett 900 kasos törzsnél többnek elégséges méhlegelőt nyújtani — vegyünk csak 450 Dziezzon kaptáros törzset számítás alapjául kaptáronként 20 kiló mézet — perge- tettet — s termeltünk összesen 90 mm. mézet. Ezért pedig tömegben áruba bocsájtva en gros ár mellett is kapunk 8000 koronát ! Nem akarván kitérni ezúttal a terménynek en detail utón több jövedelmet biztositó módozataira. 8000 koionát állíthatnánk be tehát igy jövedelmi tételként — a 3000 korona helyett. Csekély 5000 korona a különbség, pedig én még a kaptáros, a számitóan mézelésre basirozott méhészkedés mellett is nyerhető rajszaporulat és a szintén termelhető viasz mennyiség értékelését figyelembe nem vettem. Nem! Azért — mint mondám — hogy a szigorúan legreálisabb számeredményt tüntessem föl. Elérheti pedig ezt a jövedelmet nemcsak Kömörő, de minden jó hordásu község is, ha kimondják méhesgazdái, hogy legyenek egyek. Úgyis az erőegyesülések korát éljük, — nagy ideje — s láthatjuk napról-napra, hogy mig a szétforgácsolt erők tengődnek, egyesülésük nem képzelt eredményeket tárnak csodálkozó szemeink elé. Vegyük csak az egyik legnagyobb elemet, a vizet. Kicsinységében, a kis pataknak csörge- detése mint „csermely hangja halkan suttogóde ha Szabadalmazott uj m (Vényig«) 5z«(5ljaVá|ó, mely egyszerű, olcsó nagy munkaképésségü s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak es szőllőtulajdonosoknalf rendkívül fontos, Kováes Mihály szabadalma Ermihályfalyai msgtekinthető s megszerezhető a Ssatmárm. 6azd. Egyesilet Fogyaszt, és Értékesítő Szöyetezeténél Szatmáron, fagy annak braely fióktelepénél IC korom árba
