Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)
1908-02-21 / 8. szám
február 21. GAZDÁK LAPJA 7-ik oldal sitásával. A biztosítások eddig kizárólag az épületekre és terményekre terjedtek ki. Nem történt azonban figyelembe vehető gondoskodás az állatok^ elpusztulásával előálló súlyos károk elhárítására. Pedig ha tekintjük, hogy e vármegye lakosságának is mily rendkívül fontos gazdasági tényezője az állattenyésztés, be kell látnunk, hogy állattenyésztésünk és az ahoz fűződő fontos gazdasági érdekek folytán az állatbiztosítás a legnagyobb jelentőséggel biró kérdések közé tartozik. Magyországon a ragadós betegségben elpusztult szarvasmarhák száma az 1900. évtől 1904-ig 3100-ról 5600-ra emelkedett. 1906-ban 4300 ragadós betegségben elpusztult állatot mutat ki a statisztika. A valóságban azonban sokkal többre kell tennünk a számot. Az összehasonlításból kitűnik, hogy az állathalandóságban jelentős csökkenés nem tapasztalható, bár az állam a megelőző és ellenőrző intézkedésekben egyre nagyobb tevékenységet fejt ki. A ragadós betegségben elhullott sertések évi átlaga 1896.—1900. évekban 339 ezer volt, 1901.—1905-ben átlag 177 ezer, 1906-ban már 238 ezer. Tehát itt se találunk javulást. A ragályos és egyéb betegségekben elhullott szarvasmarhák értéke évenként jóval meghaladja a 10 millió koronát, hasonló összegre tehető az elhullott sertések értéke is. Látható tehát, hogy évenként tetemes kár éri gazdaközönségünket állataiknak részint betegség, részint baleset miatt való elpusztulása által. Minden amellett szól tehát, hogy a biztosítást állataikra is kiterjesszék. Azok a szempontok, amelyek a biztosítottak érdekeinek minél teljesebb érvényesülése módjául a kölcsönös biztosítást jelölik meg, még inkább előtérbe nyomulnak az állatbiztosításnál. Az állatbiztosítás ügye legközelebbről a falusi gazdaközönséget érdekli; a biztosítás sikere attól függ, hogy minél több gazda vegyen részt benne, minél kisebb legyen a hozzájárulási dij és minél kevesebb az üzleti — kezelési költség. És mivel a legtöbb visszaélés a biztositó rovására az állatbiztosításnál fordulhat elő, szükséges, hogy az ellenőrzés a biztosítottakkal szemben minél közvetlenebb és intenzivebb legyen. Mindezek a szempontok az üzleti előnyök tekintetében legcélszerűbb kölcsönös állatbiztosítást szövetkezeti alapon teszik ajánlatossá. És ugyané szempontokból következik az is, hogy a kölcsönösség elvei szerint alakult szövetkezet hivatását úgy teljesítheti legtökéletesebben, ha üzleti köre csak egy, vagy legfölebb közvetlen szomszédságban levő két község területére terjed ki. Az ily módon való állatbiztosítás külföldön általában elterjedt és mindenfelé a legnagyobb megelégedésre vált be. Német-, Francia-, Angol-, Svédországban, Svájcban, Ausztriában sok ezerre megy a községi állatbiztosító szövetkezetek száma. S a tapasztalat széltében azt mutatja, hogy az állatbiztosítás a díjösszeg túlságos magasra emelése nélkül csakis igy, szövetkezeti alapon valósítható meg sikeresen. A biztosítás szervezését és keresztülvitelét rendkívül megkönnyíti a Budapesten alakult „Magyar Kölcsönös Állatbiztosító Társaság mint Szövetkezet*, amely a községi biztositó szövetkezettel szemben a kockázatot bizonyos százalékon felül, mint viszontbiztosító elvállalja s igy lehetővé teszi, hogy a községi szövetkezet a kifizetések legmagasabb összegénél se legyen kénytelen ráfizetni vagy tagjait megterhelni. (Folytatjuk.) A cwliagfiirt mint zöldtrágya, Hazánkban még mindig nem méltányolják eléggé a zöldtrágyák jelentőségét, holott külföldön, már Ausztriában is a zöldtrágyák alkalmazása napról-napra terjedőben van és pedig nemcsak a homok talajokon, hanem a kötött talajokon is, melyekre kétségen kívül lazitólag hat éppen oly mérvben, mint a hogy a homok talajokat kötöttebbekké teszi. A zöldtrágyának igazi jelentősége azonban kétségen kivül a homok talajokon van, s bár Magyarországon van ilyen bővében, mégis zöldtrágyát alkalmazni csak ritka helyt látunk. Pedig a zöldtrágya épen olyan módon képes a homok talajokat javítani mint az istállótrágya s mert homok vidékeken rendesen nincs is elegendő állomány, de meg a homok sokkalta több trágyát is kíván, mint a kötöttebb talaj, azért sokkalta kiterjedtebben kellene használnunk a zöldtrágyákat, mint a mennyire használjuk ezidő szerint. A zöldtrágyául használatos növények között a csillagfürt a homoktalaj növénye és pedig a lapos magú fehér csillagfürt, a mely egyptomi csillagfürt név alatt is ismeretes, mert ez a legkevésbbé kényes s ez adja hazai tapasztalataink szerint a legjobb eredményeket. Igazi jó eredményt azonban csak akkor lehet vele elérni, ha április hó folyamán vettetik el. Tarló vetése, az esetleges nyári szárazság miatt bizonytalan, sikere tehát teljesen az időjárástól függ, miért is tarlóba való vetését nem nagyon lehet ajánlani. Zöldtrágyául 11—12 cm. sor távolságra kell vetni, katasztrális holdanként 100—110 kg-ot; a magot nagyon csekélyen kell alá szántani, mert nagy magja dacára a mély vetést nem tűri. Igen nagy tömeg termést ad, melyet leszántani a virágzás elmúltával kell, a midőn tömege többé már nem szaporodik. Lényeges biztosítékát képezi a sikernek, megfelelő műtrágyák együttes alkalmazása. Ezeket a vetőszántás előtt kell kiszórni és pedig homoktalajokon 150 kg. szuperfoszfátot és 80 kg. 40 százalékos káli- trágyát, együttesen alkalmazván azokat. Homoktalajoknak termőképességét ezen gondos trágyázási módnak megfelelő időközökbeni alkalmazásával meg lehet kétszerezni. M: Hírek. — Elhalálozás. Egy előkelő polgár, Gillyén József a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, a Szatmári Takarékpénztári Egyesület, a Szatmári Gőzmalom Társulat igazgatósági tagja, az Osztrák-Magyar Bank váltóbirálója, folyó hó 16-an 72 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése folyó hó 19-én d. u. 3 órakor általános részvét mellett ment végbe. — Gazdasági előadások kritikája. A február 8-án és 9-én rendezett gazdasági előadásainkról a „Szamos“ f. hó 16-iki száma a szokottnál erősebb kritikát gyakorol. A kritikát szívesen vesszük, igyekezünk tanulni is belőle. Azonban viszont nem hagyhatjuk szó nélkül az olyan kijelentéseket, melyekkel egyet nem érthetünk. A szóban forgó birálatban sok tévedés van; ez azonban a felületes bírálatoknál nem szokatlan. A tévedések kijavítása elvégre is a mi kötelességünk. Nem ismeri vármegyénket az, aki az előadások előtti reklámozással arányban állónak nem tartja az ott megjelent gazdákat. Mert külömbség van abban, hogy 1 órai programmra várunk közönséget, és két egész
