Gazdák Lapja, 1907. május (6. évfolyam, 18–22. szám)
1907-05-17 / 20. szám
2-ik oldal GAZDAK i..1,-’JA szág az utolsó évnegyedben az 1905-iki 8 Waggon helyett 894 waggont, illetve az utolsó félévben az 1905-iki 34 kocsirakomány helyett 1159-et szállított, azaz egy félév alatt 1125 kocsirakomány emelkedést mutatott fel. Ezen, hazánk kivitelére kedvezőnek látszó, tényt a nagy verseny miatt már elveszettnek hitt piacon nem szabad ugyan túlbecsülnünk, de tekintettel utolsó termésünk menyiségére, minőségére, de különös tekintettel a román, orosz és argentinjai búzák gyengébb minőségére, a svájci piacon bizonyos reményekkel vehetnénk fel ismét a versenyt, különösen akkor, ha csakis elsőrendű anyaggal és a kellő időben jelenhetünk meg a piacon. Minden jel arra mutat, hogy Svájc az idei jó minőségű és a rendesnél nagyobb mennyiségű termését már felhasználta és igy a jövőben az eddiginél fokozottabb mérvben lesz reá utalva az importra. Hiszen az 1906-ik év második felének búza importja kb. 2091 waggonnal kevesebb az 1905-ikinél (1905. második felének importja 26586 w. 1906. második feléé pedig 24495 waggon) holott a látható készletek 16.78 waggonnal emelkedtek, kétségtelen tehát, hogy az import csökkenését, a készletek növekedését nemcsak a liszt import emelkedése, de belföldi készletek (svájci készletek) erősebb igénybe vétele okozta. E mellett a liszt bevitel emelkedett, mely még számokban ki nem tüntethető emelkedés különösen Németerszág javára irható. Ezen emelkedést a svájci malmok az uj vámtarifa azon osztályozási rendszerével magyarázzák, mely szerint a fehér liszt a barnább minőségüeknél 100 kilónként 3 márka 30 fillérrel magasabb vámvisszatérítésben részesülnek. E rendszer a nagy nehézségekkel küzdő malomipart válságba sodorhatja. Az utolsó kimutatások szerinti készletek a következők: 10.000 kilós kocsirakományoköan Városok neve Búza Zab Tengeri Liszt Brunnen . . . 2236 . . . 383 . . . 466 . . . 198 Buchs . . . . 140 . . . 71 . . . 12 . . . 50 Friedrichshafen 197 . . . 400 . . . 4 . . . 39 Genf ............. 74 0 . . . 199 . . . 35 . . . 20 Lindau. . . . 21 . . . 473 . . . 272 . . . 1 Morges . . . 1152. . . 269 . . . 81 . . . Romanshorn. 370 . . . 434 . . • s» . . . 26 Rorschach . 145 . . . 96 . . . 3 . . . 2 Összesen 4901 2125 873 336 Romanshornban a tiszavidéki búzát 21 forint 50-ig jegyzik. A zab ára emelkedik. május 17. A kukoricaszár mint takarmány. Ez év október 25-ikén kölcsönkértem az „Agrárja“ gépforgalmi részvénytársaságtól egy Ásványi-féle kukoricaszár-tépő gépet. Megtudtam ugyanis azt, hogy az Agrária az Ásványi szárszaggató dobot külön állványra szereltette, és a tépő szerkezetet az első gyártmányhoz képest nagyon megjavította. Ilyen alkalmazással a gép hasonlíthatatlanul jobb, mintha mint betét szerepel a cséplőgépben. Ezt nem nehéz belátni. 80 magyar hold kukorica száram volt tépni való és ezt 200 szekérrel hordattam be, egyenesen a gépre, amely 8 lóerejü lokomobil áltai hajtva, szétszaggatta ezt a mennyiséget 4V2 nap alatt. Súly szerint 1200— 1500 mm.-ra lehetett a nyers szárat becsülni. De mielőtt e munkába fogtam, ásattam egy nagy vermet: 24 méter hosszú, 6 méter széles és 2’23 méter mélyet. Ennek űrtartalma mintegy 330 köbméter. A verem mellett r felállított tépő gép pokoli robajjal tépte a szárat. Ügyes legények voliak az etetők, de alig győzték felváltva az etetést. A mindenféle karmokkal és éles fogakkal felszerelt dob rettenetes munkája alatt recsegett és ropogott a szár, és körülbelül olyan halmazállapotban került ki a tépett szár a dobból, mint a sásos széna, — hosszában meghasogatott levelek és szerte tépett szárrészekkel, a melyekből kikukucsált a szabaddá tett szárbél. Azon gondolkoztam, hogy a verembe taposott tépett szárat sósvizzel locsoljam, mert attól tartottam, hogy nem megy nedvesség híján fermentációba. Azonban már másnap annyira megmelegedett a rakás, hogy lemondottam e szándékomról, mert ha fülled, az annak a jele, hogy a kellő nedvesség nem hiányzik. A verembe rakás későbbi szakaiban is meggyőződtem arról, hogy a fülledés szinte rögtönös. A verem nemcsak, hogy teljesen megtelt, hanem jól fölözte a tépett szár. 60 centiméter vastag földréteget hordattam reá és teljes megüllepedés után is, mintegy fél méternyire a tépett szár fért a verembe, a mennyiségét a szárnak csak becsléssel állapítottam meg 1200—1500 métermázsára, részint azon az alapon, hogy egy szekér szár 6—7 mm. lehetett, részint a köbtartalom szerint. Én egy köbméter vermelt szak- gatott szárat csak 4 mm.-ra becsülök. Ellenben az amerikaiak 670 kgr.-ra becsülik a silotornyokba rakott aprított kukorica szárat. Hogy melyik adat a helyesebb, azt megítélni ma még nem tudom. 36 napi nyugvás után december 7-ikén nyitottam meg a vermet, hogy elkezdje szereplését ökreim és fejős teheneim napi takarmány adagában. Már a verembe rakás első napjaiban pompás illata volt a szárnak. Midőn kinyitottuk a vermet, a felső rész egy arasznyira penészes volt, úgy szintén a verem- faiak mellett is. De a többi egészséges illatú, szép világos barna szinü. Megkezdettem etetését 46 db. jármos ökörrel, és pedig úgy, hogy egy drb. ökörre mintegy 15 kg. tépett szár és 3 kg. kukorica dara jutott. Én előre csak annyit mondhatok, hogy jó kedvvel eszik. A tehenek csak lassabban szoktak hozzá, s a tejelésre gyakorolt behatásáról csak hosszabb tapasztalás után irhatok. Meg kell említenem, hogy szomszéd gazdatársam, Razgha Ernő, a ki egy amerikai, úgynevezett Schrad- dert hozatott magának, a mint az Ásványi tépő-gép működését és a nagy munka eredményt látta, azonnal az Agráriához fordult, hogy engedje át számára is, és az illető schraddert visszaküldődé a gyárosnak.
