Gazdák Lapja, 1906. december (5. évfolyam, 49–52. szám)
1906-12-07 / 49. szám
december 7 GAZDÁK LAPJA 3-k oldal „Méhészetünk érdekében.“ E lap november 2-iki 44-ik számában méhésztár- saim 'oktatását célzó közleményemre ugyanezen lap 46. száma hozott válaszsorokat napvilágra — Pethő György úrtól. E kontracikk ismerteti újból a „való tényt“ s minden más állítmányt koholmánynak minősít. A pártatlan igazság érdekében be kell vallanom, hogy az adatokat nem a kárt szenvedett méhésztől, de egy oly komoly forrásból nyertem, melyet el kellett fogadnom, dacára annak, hogy e forrás is az ezen ügy megvizsgálására kiküldött orsz. méhészeti szaktanítótól nyerte értesüléseit. — Hogy hivésem nem volt hiábavaló, bebizonyítom a következőkben ; most csupán megismétlem a közvetlen forrásból — tehát attól a méhészkedő özvegy asszonytól közvetlenül nyert, de bármikor érdektelen tanuk által is bizonyítható tényállást. Ezt csak egész röviden. Beismeri védelmembe vett méhésznő, hogy a kontracikkező ur kertjében -— nem tartozik ide, hogy mily előzmények után — nyert engedély folytán befogta ott megszállott 12 raját. (Tehát nem 20, annyival kevésbbé j terjedt ki ez engedelem 30-szori esetre. De erre nem j is lehetett volna szükség, mert összesen 27 raja volt, ! melyekből 4 a saját-, 3 a másik szomszéd telkén szál- j lőtt meg.) Ellenben nem engedte a telkére való belépést sem, hogy további időközökben még kirepült 8 raját befoghassa. Ezen számegységek nem egyezésétől eltekintve válaszában beismeri ezt Pethő ur is. Igaz az, hogy nem ez a méhész ment panaszra — dacára, hogy az általam már hivatolt törvény részére föltétlenül biztosítja ily esetekben a kártérítési jogot, hanem válasziró ur — mint a 4527/906. fksz. határozatból látom — „engedély nélküli építkezés és 33 drb. méhkas elhelyezése miatt.“ Ez az asszony a saját fivére telkén nyert helyet méhei részére, — egyszerű lakó. Az építkezés esze ágában sem volt, hisz anyagi ereje sem képesíti erre. Hát csak nem az a deszkából ideig-óráig való használatra összetákolt s bármely percben szétszedhető méhes félszer szolgált panaszhalmazatra ? Arra, hogy a fenthivatolt számú főkapitányi határozat az engedély nélküli építkezés megállapítására még a mérnöki hivatalt is meghívja ? ! Ezt a panaszt már csakugyan nem tekinthetem a szegény védtelen özvegy asszony zaklatásánál egyébnek, következtetem is ennek alaptalanságát onnan, hogy a kezeim közt levő hivatalos iratokban erről semmi további említés nem tétetik. De vegyük most már elintézésre a fölényesség bizonyos fokát éreztetni szándékozó s a modor azon hangján szóló választ, melyet az én méhésztársnőm közvetlen tapasztalatainál fogva — valószínűnek tartom — jobban ismer. Malom alatti játékot végeznék, ha megkísérelni igyekezném is azt, hogy méhészetünk ügye közérdek-é vagy sem ; de még inkább, ha az elfogult érdekelt „egyéni“ védekezését a „valódi közérdek“ szem- ipontjából tartanám elfogadhatónak — már még akkor is, ha én „azon helyesen gondolkozó egyének“ közé nem tartozom is. De hát ebben a kérdésben meg már mindketten érdekeltek vagyunk: bízzuk ennek megállapítását a „köz“-re. S Jói László ira- is élszer üzleté t Hogy mennyiben hemzseg valótlanságoktól első közleményem, a most megejtett rektifikació után igen csak kihámozható a tényállás. Én azonban megállapítom mindenesetre, hogy azt a 8 rajt csakugyan nem engedte befogni, tulajdonosának tehát megtette azt a kárt, mit számösszegben is kifejeztem. A kénnel való füstölés megtörtént, hogy kik részéről: tanuk igazolják, de hát tekintsünk el most ettől. A kert tulajdonosnak a hivatolt törvény értelmében kötelessége lett volna a raj befogását megengedni, de koncedálom, hogy a mé- hészszomszédnő is köteles lett volna az „általa okozott kárt megtéríteni.“ Ahhoz, hogy valaki 33 kasos méhészetet 100 Q-ölnyi területen, ha mindjárt 3000 lakossal biró városban helyezzen el, bocsánat: nem naivság, de ehhez a mai materiális élethez nagyon is szükséges praktikus észjárás kell. Okosan kihasználni utolsó talpalatnyiját is annak a földnek, mely akár bérlet, akár birtokjog címén megilleti őt. Intenzív gondolkozás, intenzív cselekvés .... úgy vélem, mintha e lap is azt hirdetné. Hisz a cselekvés egyik módja — a gazdálkodás — nem volna-e üdvösebb, ha intenzív erőkifejtés vinne előre ?! Hiszen ez kontracikkező urnák is egyik igen szép feladata. Mért nem becsüli ezt ebben a szegény asszonyban ? Nem naivság — mondjuk nevén, szaktudatlanság, — hogy valaki azt higyje, miszerint még a padláson is ne lehessen szakszerűen méhészkedni. Hisz az ő mezőjük nem az ő fészküket övező esetleg csakugyan kopár terület, hanem az erdő, mező s a nagy természet viránya. Nem is esnék jól a méheknek, ha közel nyernék táplálékukat. Csak az a gyümölcsük valóban édes, melyhez igazi munka, igazi küzdés árán jutnak. S teremtve is igy vannak, mert bebizonyitható- lag 3—5—7 kmtrnyi területen is eredményesen tudják kihasználni tájékozási képességüket, betölteni hivatásukat. Hogy tisztes fütenger, avagy akácerdők közepén elhelyezve gyűjtési eredményük nagyobb, természetes. Nekem Debrecenben (72000 lakossal biró városban) 150 □ ölnyi telkemen 80 törzsből álló méhészetem volt elhelyezve s az ottani elöljáróság még sem ítélt 600 korona pénzbüntetés terhe alatt azok oly helyre költöztetésével, „hol azok az emberi egészséget és testi épséget nem veszélyeztetik.“ De a szatmári főkapitányság jelen esetben itt igy rendelte. Hogy pedig az 1894. évi XII. t.-c. a mezőgazdaság és mezőrendőrségről szóló törvény a mezőgazdaság és a mezei birtokok használatáról stb. szól és nem a városok belterületén előforduló gazdálkodás és köz- biztonsági esetekről.. , egyenesen megcáfolom, mert az éppen most hivatolt XII. t.-c. végrehajtására vonatkozó 1894. évi 4800 sz. földművelésügyi ministeri rendelet a vonatkozó szakaszt következőleg egészíti ki: 59. §. A kirepült méhraj felkeresése és befogása körül a községi elöljáróság annak biztosítása érdekében köteles közbenjárni, hogy a tulajdonos a keresést és befogást szükség esetén másnak a telkén is eszközölhesse. Telekről lévén itt szó, világos, hogy a törvény oltalma kiterjeszkedik a falvakban és városokban űzött méhészetekre is. S hogy ez az oltalom még tovább is fog terjedni, már le van fektetve a Saárossy—Kapeller Ferenc miniszteri osztálytanácsos által felülről jött megbízás eredíoiyó évi május hó i-töl a Gillyén József ur házába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyeztem át. Tisztelettel JOÓ LÄSZL0 utóda. 78 52—3
