Gazdák Lapja, 1906. december (5. évfolyam, 49–52. szám)
1906-12-07 / 49. szám
4-ki oldal GAZDAK LAPJA december 7. ményeként elkészült „Törvényjavaslat a méhészetről“ előadói tervezetének 4. §-ában, mely szerint tulajdonosa raját „idegen birtokon is befoghatja anélkül, hogy arra az illető birtok felett rendelkezőktől engedélyt kellene kérnie.“ Ennek a törvényerőre emelkedését ilyen esetek után minden méhész szívből óhajtja. Törvényeinkkel ellenkező alsóbbfoku bírósági Ítéletek pedig nem állhatnak meg, ezekkel az amúgy is csak 2 §-ban lefektetett jogainkat konfiskáltatni nem engedjük. A gyümölcs-leverés és taposási kár megtérítését jogosan követelhette volna a telektulajdonos, s ha csak ezért emel panaszt, még hagyj án, de mikor nyílt, s mint szakember által föltétlenül ismert törvényrendelkezés ellenére önkényüleg és öntudatosan jár el, az a jog és igazság fegyvereit nélkülözi azon cselekményem megtámadásánál, melyet egy általam nem is ismert méhészasszony s következőleg a méhészet közügye érdekében önzetlenül fejtek ki. Minden érdektől menten, hivatásos kötelességem félretolásával, tisztán emberi érzés vezetett felszólamlásomban — melyben inkább a gyöngék oktatása, mintsem a támadás vezetett, — de vezetett ama tantétel igazsága is, hogy a „létező létezésében bírja létjogát“ s e magasabb jognak profán emberi jogi megsértését eltűrni nem tudtam. Megengedem, hogy a méhszurások kellemesek nem voltak, ezt mi méhészek a legjobban tudjuk. Mi kielégítjük magunkat az olasz ama mondásával, hogy: „non ce rosa senza spiné,“ hozzátoldván, hogy méz meg fulánk nélkül nincsen. De hát épen a rajos szomszéd méhei voltak azok? Tessék csak őszintén megval- lani, nem szurta-e még meg egy méh sem, akkor pedig, mikor közeli méhészetről még csak tudomása sem volt ? Hát kérem, én fogadást teszek, hogy rajzási, vagy még inkább hordási időben keresztül viszek bárkit a legnagyobb méhes röpkijárata előtt a nélkül, hogy csak egy szúrást is kapna. Ezt bebizonyítottam már több ízben s nem fogok csalódni itt sem. Az a bogár nagyon jól tudja azt, — hisz ő is ragaszkodik az élethez, hogy védőfegyverének alkalmazása halálát is jelenti. .. Nem! A méh csakis önvédelemből használja fegyverét. Az itteni rajzási esetben pedig, — mikor az a méh- csomó a befogás kísérleteit az ő megtámadásának tekinti, bizony megbomlik s nem hagyja magát. Hát kérem, én a jó szomszédért megtenném azt, hogy 15 percre megtiltanám gyermekeimnek a kimenetelt. Ennyi idő alatt befogható airár 4 raj, s ha már a méhszurás- tól valaki annyira fél, bújjék el előle. Én például a megdühödt bikától félek s miután szúrásának nem akarom kitenni magam, előle védett helyre vonulok. Hogy pedig a méhszurás az emberi egészségre, pláne a testi épségre, (primadonnákat kivéve) nemhogy nem ártalmas, sőt hasznos: orvosi tömkelegével bizonyíthatom. Magán utón ezt kívánságára szívesen teszem meg, e helyet erre már nem fordíthatom, talán engedélyt sem nyernék reá. (?) Az 1900. évi statisztikai adatok hazánk 12044 községében kezelt 656280 méhtörzszsel mutat ki 7.64.620 kor. értékű méz- és viasztermelést. Ha figyelembe vesz- szük az adatgyűjtőkkel szemben táplált ama bizalmatlanságot, mely népünk konzervatív természetében fekszik, s a kiküldöttek ily irányú ténykedését egy be- csapási ürügynek tekintik az adóprés agilisabb működés behozatalára: 10 millió koronára minden túlzás i nélkül becsülhetjük méhészetünk a mezőgazdaság egyik i mellékágával való okszerű foglalkozás eredményét. Ez az összeg pedig már nemzetgazdasági mérlegünkben is jelentékeny bevételi tényező. Egyesek a munkásai a nemzetvagyon megteremtésének, becsüljük meg őket. Mindezek után pedig ismétlem, hogy a köz érdekében is kedves kötelességet véltem teljesíteni akkor, midőn ezt a „bizonyos özvegy asszony“ — névszerint özv. Kapás Józsefné — ügyét a méhészek közokuiá- sára védelmembe vettem s csak fájlalhatom, ha ezt tőlem rossz néven“ veszik. Jó fölvételre, gyönge kontrára, reet kellett mondanom. Szatmár, 1906. XÍ/29. Csiszéri Nagy Sámuel. A milánói világ kiállítás tapasztalatai főbb vonásokban gazdasági szempontból. H. Mielőtt a kiállításba térnénk, nézzük meg Milánó városát s kutassuk az ökot, hogy mi inditotta az olaszokat arra, hogy itt, felső-olaszországban, s nem az örök várókban, Rómában, vagy más tengerparti nagyobb kikötővárosukban —• rendezték a világkiállítást. Ha gazda társaim, vagy e lap kedves olvasói közül valamelyik járt már Olaszországban, az láthatta, hogy az olasz városokban — de még magában a fővárosukban, Rómában is, — hiába keressük az általunk a városokban megszokott tisztaságot, annál jobban esik szemünknek, hogy Milanóban egy igazán modern, szép, tiszta, csinos várost fedeztünk fel. Ha az ember nem látná maga előtt az építészeti remekek közé tartozó gyönyörű nagy érseki templomot, az ez előtt álló remek kivitelben I. Viktor Emánueí lovas szobrát, s tőle oldalt a Viktor Emánuel corzót és eredeti fedett calleriát, azonkívül nem látná benne a gazdag képtárat és Leonardo W. világhírű freskóját (az ur vacsoráját) a kapucinusok egykori éttermében, — hová, mint ismeretes, a magyar huszárok a lovaikat kötötték be, — s nem csendülne kellemesen hangzó olasz beszéd folyton a fülünkbe, azt hinné az ember, hogy nem is olasz városban van ; az olaszok tehát a helyet, mint ezekből látjuk, a kiállítás céljára igen jól választották meg. Dacára, hogy az osztrák ármádia csak 1886. után volt kénytelen, — nem saját szándéka és jóvoltából — az olaszok e szép városát és jó termő vidékét rengeteget érő műkincseivel itt hagyni, még sem találunk az egész váróiban sehol nyomára annak, mintha ez valamikor — nem is olyan régen — osztrák provincia lett volna; itt ugyan hiába keresünk dupla fejű sasokat, mint nálunk, hogy lépten-nyomon bele botlik az ember, ehhez a kedves madárhoz biz’ itt nincs szerencsénk; még a zsidósága is tiszta olasz; nem ejt itt ki az itteni zsidópolgártárs egy hangot se más nyelven, mint olaMUHLE VILMOS cs. és kir, udvari szállító = TEMESVÁR == mag-, növény-, rózsa és fa-nagyte- nyészetek. - (Művelési terület 94 hold.) ——— VILÁGKIVITEL ! A LEGJOBB MAGVAK kerti és mezei veieményezésre t^deÄ7e^Ä^uinoio I A legnemesebb gyümölcs-, disz- és sorfák tak, mindenütt jól és biztosan gyarapodnak.) | A legszebb fenyöfélék, díszcserjék, rózsák stb Postacsomagok magvakkal 5 koronán felüli értékben bárhová bérmentve küldetnek. ^ Mühle kertészeti kézikönyvei dilettánsok számára a legjobbak, megrendelésekhez ingyen csatoltátnak. ^ | 2-25 Dusán illusztrált föárjegyzék
