Gazdák Lapja, 1906. december (5. évfolyam, 49–52. szám)
1906-12-14 / 50. szám
4-ki lodal — GAZDAK Megéltek ők eddig is s ha dolgoztak, nem szorultak kenyérért másra; most valósággal felgazdagitani s meg okasitani akarjuk őket, de ők nem hallgatnak ív,nk, ckértek tőlünk, önvesztökre törnek. Nem tudom ’ azonban, mit tesznek, ha a magyar gazda is sztrájkba lép, ha kimondják: nem vetünk s nem aratunk, ne- j künk ilyen munkás nem kell; állatjainkat úgy is jól megfizetik a piacokon, gazdálkodunk állatra; majd vá- j lógathatunk aztán a munkásokban. Ha e készülődő helyzet tényleg bekövetkezik, ha a magyar gazda a ! munkásoktól függetlenül fog berendezkedni, valójában elképzelhetetlen, mi fog történni. Vájjon eltartják-e akkor a munkásnépet az ő felbujtóik, mert ma már köztudomású dolog, hogy a szegény munkásnép a lelketlen izgatok áldozata, ezek szervezik országszerte őket, valósággal utaznak rájok. Kecsegtető reményekkel körül hálózzák szegényeket s észre sem veszi az áldozat, hogy elkábitották. így ismerve a helyzetet csak szánhatjuk a szegény munkás népet. Szánalmunkban jó akaratulag figyelmeztetjük őket, hogy ne hallgassanak azámitókra. Végezzék csak ők tovább dolgaikat. Munkálkodjanak szorgalmasan s amint eddig is megéltek tisztességesen, lelki nyugalommal, ezután is megkereshetik önerejükből kenyeröket. Sőt a közel jövőben ipari vállalatok létesítése folytán megélhetésök forrásai tetemesen növekedni fognak. Téli munkát is bőségesebben találnak. Hisz a kormány épen napjainkban mindent megtesz a gyári vállalatok létesítésére. Rohamosan szaporodnak is gyáraink. A társadalom pedig erősen szervezkedik, hogy csakis magyar gyártmányú árucikkeket vásárol. Nem szabad tehát, hogy épen a munkásnép ártson e kialakulásnak, hisz e nagy munka első sorban épen ő értők folyik. A milánói világ kiállítás tapasztalatai főbb vonásokban gazdasági szempontból.*) in. A közlekedés történelmi csarnokába vezetem most e lap kedves olvasóit, ez talán tanulságos képet tár fel ismét előttünk. A mint belépünk, feltűnik szemünkbe rögtön egy régi kezdetleges játékszer forma, — rajta az 1810-es évszám ; ez a kerékpár gyermekjátékszer, igy nőtte ki magát egy évszázad alatt közlekedési eszközzé; be volt mutatva minden fokozata ezen közlekedési eszköz fejlődésének, ép úgy, mint a hajdani posta és egyéb vontató közlekedési eszközeik is, egész a mostanig, sőt láttunk az 1830-as évekből való egy füthető határt is, melyet nem lovak húztak, hanem gőzzel lett hajtva; no, egy esetleges kazán robbanásnál ennek se szerettem volna a tetejében ülni, s a mily kezdetleges felszereléssel birt, biz’ az utazói nem igen érezhették magukat teljes biztonságban, ha egyáltalán ismerték, vagy tudták a gőz erejét. Itt látjuk továbbá a sok remek díszkocsit, disz lószerszámokat, melyeket az egykori hatalmas pápaság, az osztrák császárság, sőt I. Napoleon idejéből is diszfelvonulásoknál, s utazásoknál használLAPJA december 14. tak, ezeket persze az olaszok az olasz egység megalapítása után voltak oly bölcsek, az olasz á lám tulajdonának megtartani, mint történelmi tárgyakat, s nem adták semmiféle idegen nemzetnek, hogy azt a múzeumában az ő rovásukra mutogathassa. Térjünk most be az építészeti pavillonba is, nézzünk itt is szét. Ha Michael Angelo remekére, a római szent Péter templomára gondolunk, és Milánó remek dómjára okvetlen igényt támaszthatunk, e nép mostani nemzedékénél is, hogy szépet rendkívülit mutasson nekünk; de mutattak is ; azok remek modellek, rajzok, miket ott láttunk, s ha ehhez a kiállítási diszkapus és egyéb épületeket itt szemügyre vesszük, rögtön tisztában vagyunk, hogy az architektúra terén építészeti művészeteknél az olaszoknál hanyatlást nem látunk. Lépjünk most be a szépmüvészetek pavillonjába, mert itt már magyar művészek alkotásában is gyönyörködhetünk, s megtehetjük a nyugoti kultur nemzetekkel való összehasonlításainkat is ; — itt megálltuk a helyünket derekasan, nem volt okunk szégyenkezni, a mi volt, szép volt, kiállta a versenyt, a kiállító művészeknek csak gratulálhatok, mert biz sokkal szebb dolgokat láttunk a mi művészeinktől, mint a mit igen sok olasz és más nemzet művészei közül többen ott bemutattak. Kár, hogy Neogrády művészünk itthon nagyon elterjedt, remek vadászképeiben is nem gyönyörködhettek az idegen nemzetek; általában az olaszoknál a festő művészet a régivel szemben nagyon hj.nyatk.tt, a mit úgy látszik, a folytonos harcok és az állam alakulás nehézségeinek kell tulajdonítani, mert most már kezd újból lassan magához térni, s nem akar a seccessió jegyében, nem létező sértő színekkel ez is lehetetlent alkotni, vagyis a természetet a valójából kiforgatni; újabb mestereik munkái közül már fel-fel csillan egy-egy tüzoszlop, mely az alapot lesz hivatva ismét képezni ahhoz a vissza térő régi világhírű jó időkhöz, melyben Raphael stb. az egész viiágon elismert remek müveiket megalkották Bár fáradtan érezzük már magunkat, de kerget a vágy látni a többi magyar dolgokat is, hogy Ítéletünket megalkothassunk, ezért első utunk most már az iparművészeti csarnokba vezet, abba a kis magyar világba, hol magunkat kissé otthon érezzük. Azok az iparművészeti dolgok, melyeket én ott láttam, modern, szép dolgok voltak ugyan, azonban engedelmet kérek, én abban nem láttam valami nagyon a mi magyar motívumainkat kidomborítva, közgazdasági szempontból nézve pedig ezeket a dolgokat, én nem hiszem, hogy haszna legyen belőle akár a kiállítónak, akár az államnak; mi az olaszoknál abból aligha csinálhatunk vásárt, mert az a pár darab, mit ebből ott eladtak, még említésre is alig méltó az erre tett kiadásokhoz ; mert biz valjuk csak be, itt e dolgoknál már biz az olasz felettünk állott, azért ítélem el különösen azt a nagy reklámot, mit idehaza a sajtóban csináltak, mert ott kevés volt iparmű vészeti dolgokban a magyar jellegzetes látni való, az a pár majolika, az a nehány ékszer, vagy talán az az ékszer dobozban fütyölő gép madár, biz nem igen dicsekedhetett eredeti magyar motívummal; a vallás miniszter dolgozó szobájának bútorzata, Thék zongorája, s nehány bútor iparosunk kiállítását pedig ha szemügyre vesszük, bizony mondom, hogy idehaza *) Lapunk legutóbbi számának hason című közleményeben tévesen lett „1866“ évszám helyett 1886. szedve. Szerkesztő. MÜHLE VILMOS cs. és kir. udvari szállító = TEMESVÁR mag-, növény-, rózsa és fa-nagyte- nyészetek. - (Művelési terület 94 hold.) VILÁGKIVITEL I ---------— A LEGJOBB MAGVAK kerti és mezei vetetiényezésre A legnemesebb gyümölcs-, disz- és sorfait * A legszebb fenyőfóiók, díszcserjék, rózsák stb i«Älzebb urígSrj l Postacsomagok magvakkal 5 koronán fölüli értékben bárhová bérmentve küldetnek. ? Mühle kertészeti kézikönyvei dilettánsok számára a legjobbak, megrendelésekhez ingyen csatoltatnak. 2-25 Dusán illusztrált föarjegyzék
