Gazdák Lapja, 1906. december (5. évfolyam, 49–52. szám)
1906-12-14 / 50. szám
december 14. GKÁADZ LÁPJA 5-ik eldal sokkal különbeket láttunk már a mi kiállításainkon is; j hát biz ez nem érte meg azt a nagy reklámot, mit a j lapokban nem tudom mily okból elhelyeztek; közgaz- j dasági szempontból hasznos volt és szép is a kalotaszegi varottas, a pozsonyi nőegyesület síb. hasonló | kézi munka dolgok kiállítása; itt már élvezet volt látni, I hogy az asszonyok s lányok serege bennük hogy gyö- j nyörködnek és bámulják, s tudtommal vevők is voltak. Én azonban nem láttam célját s ma sem tudom megfejteni magamnak, hogy minek vittük mi oda ki iparoktatásaink müveit, mert ha az olasz mutatja be, azt még értem, hisz hazája területén van, dehogy miért vittük mi ezt ki, nem értem, holott ily dolgokkal sem az angol, sem a német, sem a francia, sem a belga, sem a spanyol, sem a schvaici, szóval senki nem jött el, hanem csak oly dolgokkal, melyekkel közgazdasági szempontból magának inkább anyagi hasznot remélt, mi pedig most azok megsemmisülése után mert elégtek — nézhetjük a napot az oly tárgyak után, melyből több eredeti példányunk nincs is. A tüztől e kiállításon nagyon is félni lehetett a laza ellenőrzés miatt is; ép az iparcsarnokban történt meg velem egy napon, midőn egy millanói kiállító berendezését, mely rendkívül megnyerte tetszésemet, még egyszer megnézni akartam, fél 6 óra lévén, a magyar osztályból visszasiettem, de már akkor a szolgák fedni kezték a .termeket és függönvözni kezdettek, egy ily rekeszbe a függönyt félre huzvU bepillantok, látom a szolga ur a díványon elfeküdve cigarettából nagyban pöfékel; ez mutatja, hogy a szolga személyzet kezdettől a végrehajtásig nem volt kellően ellenőrizve és megtörténhetett kárunkra , a baj. Ez a kiállítás azonban nem volt a jelenlegi nemzeti kormányunk kiállítása, mert biztos vagyok benne, hogy ez nem ázt nézte volna, hogy ipar művészeti oktatásunk legyen bemutatva, hanem összekötötte volna a jót a hasznossal, és az ország iparát, ipar művészetét, fejlettségét az országhoz méltóan mutatta volna be, mivel a jelenlegi kereskedelmi miniszterünk jól ismeri, mit kellett volna az olasznak és az oda várható volt idegeneknek bemutatnunk, tudja mije van és mije nincs ezeknek, melyikből ‘várhattunk volna anyagi, s melyikből erkölcsi hasznot, de ő későn jött, eső után pedig késő a köpenyeg; — most már meg kell vele elégednünk, volt a hogy volt, de legalább jövőre okoljunk s tanuljunk a saját kárunkon. Enyit a magyar kiállítás iparművészeti osztályáról. Szathmáry Miklós. Méhészetünk érdekében. E cim alatt 3 cikk jelent meg lapunk legutóbbi számaiban, valamennyi cikkírók neve alatt. Épp ez | utóbbi körülménynél fogva a lap szerkesztősége nem ! is lett volna rá utalva, hogy e kérdésben Szintén nyilatkozzék, ha a fejlemények szokatlan formája erre I nem kényszerítene. Ámbár tehát szerkesztőségi indisz- ! krédót követek el akkor, midőn megjelent cikkek köz- lésének körülményeit feltárom, (bár menthető) mégis i az alábbi, közlés végett beküldött erősen szemrehányó levél előzményeit meg kell világitanom, hogy a levél olvasói véleményüket helyes irányban alkothassák meg. I E levél közreadása elől pedig — bár a forma szokat- lansága épp abban nyilatkozik meg, hogy a szerkesztő eljárását élesen és hangulattal a saját szerkesztése alatt álló lapban bírálják meg, — már csak azért sem zárkózhatok el, mert ez ad alkalmat arra, hogy kétségbe vont szerkesztői tapintatomat az elfogulatlan olvasók beláthassák, s egyéni érzékenységből eredő ily erős hangú nyílt támadás fölött tárgyilagos véleményt alkothassanak. * Nyílt levél a Gazdák Lapja“ szerkesztője, tek, Poszvék Nándor vm, gazd. egyl. titkár úrhoz. Nehezen egyeztem évekkel ezelőtt bele, hogy a „Gazdák Lapja“ cimü hivatalos szak közlönynek szerkesztőségébe megengedjem nevemet szerepeltetni, mert sokkal jobban el voltam foglalva, semmint remélhettem volna, munkálataimmal emelni a lap színvonalát; azonban végre is úgy gondoltam, ha nem használok, de nem is ártok — és nem elleneztem főmunkatárs cim alatti szerepeltetését nevemnek. Nem egyszer bántam meg nevemnek odaadását, mert többször nem osztottam a t. szerkesztő ur nézeteit, de azért amig lehetett tűrtem és hallgattam. Most azonban a „Gazdák Lapja“ 44. és 49-iki számában „Méhészetünk érdekében“ címen megjelentek után, olyan ellentétbe jutottam a t. szerkesztő úrral, hogy többé nevemet, vele egy társaságba szerepeltetni nem óhajtom és ezért kérnem kell, jelen sorok közreadásával egyidejűleg a „Gazdák Lapja“ szerkesztőségében főmunkatárs cimeni szerepeltetésemet egyszer és mindenkorra megszüntetni. Bárha csakis névleg szerepeltem vármegyénk gazd. egyesülete hivatalos közlönyének ' szerkesztőségében, még sem mulaszthatom el nevemnek visszavonását indokolni, azok előtt, kiket nagyra hivatott egyesületünknek megalkotásától tagtársakul tisztelni vagyok szerencsés, (ismertetem tehát azon okokat, melyek e laptól való megválásom indokolják. Folyó évi október hóban „Méhészetünk érdekében“ cim alatt egy oly közlemény lett beküldve a „Gazdák Lapjá“-ban, melyben nemcsak nevem, hanem városunk és annak hatósága is gúnyosan pertraktálta- tott, s ezen cikket némely sértő kifejezések módosításával és nevem törlésével nemcsak közzétenni látta jónak a t. szerkesztő ur, hanem *) alatti megjegyzése szerint: a közérdeket (?) felismerte benne és a vonatkozó védő rendeleteket azokkal is respektáltatni kívánta, kik a méhészet iránt különös kedvet nem éreznek. Ézen a közérdek örve alatt megjelent cikk olyan valótlanságot állított, mintha nem én, hanem a méhészkedő asszonyság ment volna a hatósághoz panaszra ; továbbá, hogy a méhrajok befogását absolute nem .engedtem meg, "de sőt füsttel addig nyugtalanítottam és dorongokkal addig piszkáltattam a rajokat, mig nem — állítólag — 8 raj tönkretételével 80 korona kárt okoztam. A t, szerkesztő-titkár urat, ezen cikk közlése előtt, felvilágosítottam a közleményben foglalt valótlanságokról, a szinvaló elmondásával, azonban előtte ez ürítsem nyomott szerkesztői mérlegébe és nem, hogy megsr—üwíí. ináén s z BORÁSZATI UFÓK ölotoirtokoa o i V a, s s f í, a. ssssssssaasssssa cimü szőlő- és borgazdasági szaklapot, mely 38. évfolyamában, jelenik meg igen gazdag és változatos tartalommal. Évenkint két színes műmellékletet ad ingyen. Negyedévi előfizetési ára 3 K, egész évi 12 i(.-----------_ Kiadóhivatal és szerkesztőség Budapest, IX. Üiölii-ut 25. =■
