Gazdák Lapja, 1906. október (5. évfolyam, 40–43. szám)
1906-10-19 / 42. szám
október 19 GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal csak természetbúvárok, vegyészek, hanem a nagy közönség előtt is érthető kiván lenni, röviden összeállítva előadjuk amaz észleleteket és kisérleti adatokat, melyek a ma már általánosan elismert tan fölállítására alapot szolgálnak. Az erjedési folyamatokról általában, tehát nemcsak az u. n. szeszes erjedésről, hanem a többi, erjedésnek és rothadásnak nevezett folyamatokról is a chemiai elméletek egész sorát állították föl. E jeleneteket a legújabb időkig tisztán chemiai folyamatok segélyével, tehát élő állati vagy növényi természetű organizmusok közreműködése nélkül iparkodtak értelmezni. És ennek eszközlésére különböző chemiai elméleteket gondoltak ki, melyek általában mindannyian azon a föltevésen alapultak, hogy7 a chemiai átalakulásban és e szerint mozgásban levő anyagok e mozgás körébe más anyagokat is bevonnak, melyek maguktól ily átalakulást nem szenvednének. E hypothesis első támpontját a szervetlen testek kémiájának néhány észleletében találta. Különösen a platin-taplónak némely oxidációi folyamatokkal szemben tanúsított magatartása szolgáltatta az igen gyakran idézett példát. E test nem egyéb, mint igen finoman elosztott állapotban levő és ez okból igen nagy felülettel ellátott fém-platina, mely épen nagy felülete következtében azon tulajdonsággal bir, hogy oxigén jelenlétében különböző oly testeket oxidál, amelyek közönséges hőmérséknél különben nem oxidálódnának. Nagy felülete következtében ugyanis felületén megsüriti a levegő oxigénjét s ez utóbbi ilyen sűrített állapotban bizonyos anyagokat sokkal erélyesebben támad meg, mint egyébkor. Ezen erélyes oxidáló képességére van egyebek közt alapítva a régi Döberreiner-féle gyújtó készülék. A platintapló t. i. felületén a levegő oxigénjét annyira megsüriti, hogy ez által a reá áramló hidrogéngáz már közönséges hőmérséknél is meggyulad. Ugyané tulajdonsága következtében képes a platinatapló a reá csepegtetett borszeszt aldehyddé és ecetsavvá oxidálni, és még egyéb hasonló oxidációi folyamatokat létesiteni, A platina-taplóval analog módon más testek is hatnak. Mindezen jelenetek okát kontakthatásnak, érintkezési hatásnak nevezték és átvitték az erjedési folyamatokra. Utóbb azután ismeretessé lett a folyamatok egész sora, melyeknél egy bizonyos organikus test valamely más meghatározott test jelenlétében átalakulást szenved, a nélkül, hogy a második test is megváltoznék. Itt is fölvétetett csakhamar az, hogy e második test is egyszerűen csupán az érintkezés által hat (bár ma már tudjuk, hogy ez nem igy van), és e jelenetek is felhasználtattak az érintkezésen alapuló erjedési elmélet további megerősítésére. Mikor azután ismertté lett az, hogy a szeszes erjedésnél mindenkor vannak jelen gombaszerü növények, e növényeket az erjedés következményéül, nem pedig okául tekintették. Erre azt mondták, hogy e gombák az erjedésnek csak következményei, nem pedig okai, a mennyiben az erjedő folyadékban szaporodásukra igen kedvező talajt találván, gyorsan nagy mennyiségre szaporodnak benne. Ugyanezt vették föl azon élősdi szervezetek szerepére nézve, melyeknek megjelenését másnemű erjedéseknél már régebb idő óta ismerték. Ezen elmélettel szemben egyes búvárok már hosszabb idő óta hangsúlyozták azt, hogy az erjedési, rothadási folyamatok bizonyos nemeinél állandóan vannak jelen organizált elemek és felvették annak lehetőségét, hogy ez erjedési folyamatoknak ezek szolgálnak okául. E nézet azonban mindaddig nem talált szélesebb körökben visszhangra, mig Pasteur epochalis vizsgálatai ki nem mutatták: 1-ör, hogy e szervezetek jelenléte nélkül erjedés és rothadás nem lehetséges ; 2-or, hogy e szervezetek soha sem képződnek önállóan, hanem csiráik a levegőben és mindenütt előfordulván, kívülről jutnak be az erjedő folyadékba és ott fejlődésük és szaporodásuk által idézik elő és tartják fenn az erjedést, mely mindenkor csakis addig tart, mig e szervezetek a folyadékban élnek és megszűnik a szervezetek elhalásával. — Nem terjeszkedhetünk ki e helyen a Pasteur-féle kísérletek részletes leírásába, nem tartjuk azonban mellőzhetőnek Pasteur alapkisérletének leírását, mely különbözőképen módosítva az uj erjedési elmélet alaptételeinek megállapítására szolgált. A kísérlet általánosságban következő : egy palackba bármiféle, erjedésre (rothadásra) igen hajlandó folyadékot töltünk, a palackot átfúrt dugóval légzárólag bedugaszoljuk, a dugó furatába üvegcső van beillesztve, mely utóbbinak a palackból kiérő vége lefelé van hajlítva, belső vége pedig nem .éri el a palackban levő folyadékot; az üvegcsőnek külső szára ezenkivül laza gyapotdugasz- szal van bedugva. Az igy összeállított készüléket ezután hosszabb ideig a forrpontnak tesszük ki, azon célból, hogy belsejében minden pont 100 C°-ig melegit- tessék, mi által minden a folyadékban, az edény falain és esetleg a levegőben levő növényi szervezet, valamint csiráik is megöletnek, úgy, hogy a hevítés után az edény belsejében semmiféle élő és szaporodni képes organizmus nem tartalmaztatik. Ha most már erjedési folyamat lépne fel, annak vagy egyáltalában nem szervezetek által kellene előidéztetnie s e szerint a régibb elmélet értelmében fejlődnie, vagy pedig az ott fejlődő növényi szervezeteknek nem más élő szervezetekből, vagy azok csiráiból, hanem önmaguktól (autochthon) kellene létrejönniük (feltéve természetesen mindig, hogy a lombikban és csőben a hevítés által minden szervezet megöletett és semmiféle nyíláson utólag élő sejtek bele nem juthattak). A kellő gonddal végzett és jól sikerült kísérletben kivétel nélkül nem jött létre erjedés. — A folyadékban, a levegőben stb. eredetileg jelen volt csirák a hevítés által elpusztittattak és újak nem juthatván bele, erjedés nem fejlődött, annak dacára, hogy az edény belseje a küllégtől gyapot-pamut által volt elzárva. E gya- pot-pamat a levegőnek szabad átjárást engedett, és különösen megengedte azt, hogy a melegítésnél az üvegből levegő jöjjön ki, minek a levegő kitágulása következtében történnie kellett és lehűlésnél ugyanoda kívülről ismét mehessen vissza levegő. A gyapot dugasz azonban megszűrte a kívülről bemenő levegőt és meggátolta, hogy a levegővel együtt növényi sejtek is jussanak be a folyadékba. Az, hogy az üvegcső külső hosszú szára lefelé van hajtva, még inkább biztosította, hogy sejtek nem juthattak belé, mivel ezek gyönge légáram által fölfelé általában nehezebben hajtatnak, másrészről pedig az elkerülhetetlen kisebb-nagyobb rázkódásoknál a gyapotból, mely ezeket elfogta — utólag is nem hullhattak bele a folyadékba. folyó évi május hó 1-töi a Gillyén József ur házába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyeztem át. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda. Ni Joó László ipa- és iszap üzletét I 78 52—3
