Gazdák Lapja, 1906. augusztus (5. évfolyam, 31–35. szám)
1906-08-03 / 31. szám
4-ik oldal aug. 3. GAZDÁK LAPJa seembe, és nem hisz másba, csak abba, amiről saját szemével meggyőződött. Bortermő vidékeken tapasztaltuk, hogy eleinte nem hitt a filokszerában. Azt mondta: „Volt ez már máskor is, majd idejét állja.“ Mikor a szőliője kiveszett, akkor elhitte, de viszont nem bízott az amerikai alany ellenálló képességében: „Ha a másikat megette, ezt is megeszi.“ Ott azonban, ahoi az értelmesebb osztály a telepítést megkezdte, és a köznép meglátta a dús terméseredményt, maga is hozzálátott kopár területének beültetéséhez. így van ez a mezei gazdálkodásnál is. Hiába beszél a pap, jegyző, vándortanár, nem hisz csak a saját szemének, de annak is csak odahaza. Jellemző, hogy a Szövetségünk területét képező három vármegyében tudtommal — vagy a Szövetség tudomásárai — se tejszövetkezet, se baromfitenyésztő vagy tojáséríékesitö szövetkezet nem létezik; pedig a tejszövetkezet az állattenyésztéssel, az állattenyésztés a trágyamennyiség fokozásával, a trágyázás pedig a terméshozam emelkedésével okozatilag összefügg. A termésmennyiség emelkedése pedig különösen a kisgazdánál bir fontossággal. Mert tegyük fel, hogy egy kisgazda ósdi rendszerű gazdálkodásával évenkint 40 mm. különféle szemesterményt állít elő; ebből háztartásában évenkint elfogyaszt 30 mmázsát, tehát eladhat 10-et. Már most, ha rendes trágyázás, helyes művelés és okszerű gazdálkodással évi termés mennyiségét 40 mázsáról csak 50 mázsára emelheti, az esetben ugyanazon életmód mellett az egész 10 mm. terméstöbbletet értékesítheti, vagyis tulajdonképeni jövedelmét megkétszerezte. Lehetetlen, hogy a gazdasági kultúra valamikor a mi falvainkban is el ne terjedjen ; de rendes körülmények között talán egypár évtizedre lesz szükség mig eljutunk oda, ahová egy kis jóakarattal néhány év alatt is eljuthatnánk. Hiszen kisgazdáink nagyrészénél szintén egy pár évtizedre volt szükség ahhoz is, hogy a faekét vasekével felcseréljék. A szakszerű falusi kisgazdálkodás leggyorsabban volna meghonosítható ez esetben, ha a lakosság ennek előnyeit saját községében, s%ját határában, és saját dűlőin szemlélhetné. Ez pedig úgy volna elérhető, ha a földmivelésügyi kormány egyéves tanfolyami „Gazdaképző iskolákat“ állítana fel, hol fegyelemhez szokott szorgalmas, munkás és józanéietü kiszolgált altisztek teljes ellátás és bizonyos havi díjazás mellett az egyéves tanfolyamot elvégezvén, hitelszövetkezeti székhelyeken, a hitelszövetkezet igazgatóságának felügyelete é* ellenőrzése mellett bér, fix, vagy felesrendszer szerint ezen képesített egyének egyike egy kisgazdaság kezelésével megbizatnék. A gazdaképző iskolának az volna a hivatása, hogy gyakorlatilag képzett olyan kisgazdákat neveljen, kik némi elméleti ismereteket is szerezve az egész évet hasznos munkássággal töltsék el és ne csak dolgoztatni, de főképen dolgozni tudjanak, és a szorosan vett mezei munkákon kívül az állattenyésztés, kertészet, szőlőművelés, méhészet és baromfitenyésztéshez is értsenek. Ezen iskolákat nem kei lene nagy tantestülettel ellátni, hanem a vándor szaktanárokat ott csak a megfelelő időszakokban foglalkoztatni. Ezen falusi kisgazdaságok vezetőit lehetne megbízni azzal is, hogy a használatára bocsátott és felügyelete alá helyezett vetőgépet, konkolyozót, kuko- ricamorzsolót, szecskavágót, mérleget stb, a szövetkezeti tagoknak csekély díjszabás mellett használatra átengedje. Valamint ezen rendszeresen kezelt kisgazdasággal lehetne megoldani a fajvetömag kicserélése és felújításának kérdését is; mert ezen gazdaságon termeit fajvetőmagvakat lehetne vetőmagképen eladni a szövetkezet tagjainak. Így ezon kisgazdaság nem csak mintául, az okszerű gazdálkodás megkedveltető- jéüi volna felhasználható, de mint kísérleti telep, és fajvetőmag előállító is nagy szolgálatot tehetne a mezőgazdasági kultúra előbbvitelénél. A gazdaképző iskolák felállításának szükségessége mellett azonban nemcsak a falusi, de a városi érdekek szempontjából is igen hathatósan lehet érvelni. Köztudomású dolog ugyanis, hogy vidéki városaink külterületei azért olyan sivárak, mert nincs a I majorsági rendszer kellőképen kifejlődve; ennek oka főképen az, mert hiányzanak az arra alkalmas emberek, kik a kertészet, tehenészet, baromfitenyésztés, méhészet, gyümölcs éi szőlőműveléshez egyaránt értenének, Ma úgy áll a dolog, hogyha egy jobbmódu tisztviselő, vagy kereskedő, kertészt tart, az esetben van szép kertje, udvara, de ennek élvezetét túlságosan i meg kel! fizetni és a szép kert tájékán sem teheneket, ! sem baromfiakat nem tarthat. Viszont, aki az utóbbiak | miatt hetest tart, annak több haszna lesz benne, de bűzös, kellemetlen lesz udvara. Különben pedig a ker- | tész nem fog az istálókkal vesződni, a hetes pedig nem ért a kertészkedéshez. Ha azonban van a gazdaképző iskolából kikerült alkalmas emberünk, aki mindezekhez ért, úgy a kér- ; dést egyszerűen megoldhatjuk, mert az udvart meghagyjuk virágos kertnek, a gazdasági részt pedig egypár hold földön a város közelébe telepített majorság- j bán oldjuk meg. Ha a városokban túlságosan megnehezedett élet- | viszonyok nem parancsolnák is a majorsági rendszer 1 fejlesztését, de minden magyar asszonynak veleszüle- | tett tulajdonsága, hogy szeret gazdasággal foglalkozni, i Kétségtelenül szívesebben fogyasztja saját tehenének I tejét, vaját, túróját, mint a tisztaságilag sokszor ki- | fogásolható vett dolgokat. Örülni fog, ha saját hizlaiásu i sertésének zsírját használhatja; baromfiakat, tojást, : sajátjából szerezhet. Annak az ügyvédnek, bírónak, í orvosnak, hivatalnoknak vagy kereskedőnek felesége, J kinek egypár holdnyi majoros gazdasága van, sokkal kevesebbet fog zsurozni, nem lesz olyan ideges, hanem kedélyesebb, egészségesebb, ha majorságán földiepret, ribizkőt vagy zöld borsót szed, mintha ugyanazt az időt jól befűzve, zárt szobában emberszóllás | vagy regény olvasással tölti el. Viszont férje erszénye Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb MÉT" „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. 'TSSf Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános torménytisztitásához berondezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegy- 430 zóket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. 1--52 KALMAR ZS. és TARSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár
