Gazdák Lapja, 1906. július (5. évfolyam, 27–30. szám)
1906-07-06 / 27. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA jülius 6, I gépet. A Hoffherr és Schrantz gyár szintén nem vállalkozott arra, hogy ily aratógépeket nag -óbb mennyiségben készítsen s legfeljebb 10 darabot helyezett kilátásba. A Magyarországon ily gépek szempontjából számbaveheto két gyár e tagadó válasza után a minisztérium a két külföldi gyárral folytatott tárgyalást, mely Darányi minisztersége alatt ért véget. A Mc. Cormick-gyár minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül vállalkozott nagy mennyiségű marokrakó-gép készenlétben tartására, amit könnyen megtehetett, mert az amerikai gyár mintegy 300,000 darab gépet produkál évente, amelyből Európában amúgy j is elfogy tekintélyes szám. A magyarországi fiók, a kedvező konjunktúrára való tekintettel, minden miniszteri felszólítás nélkül is nagyobb mennyiségű ilyen gépet tartott volna raktáron. A Bächer és Melichár cég és ennek budapesti képviselője Szűcs Zsigmond pedig együttesen kötelezték magukat arra, hogy 500 darab amerikai Johnston-féle aratógépet tartanak raktáron. Ez a vállalkozókra nézve a rendkívül nagy vámmal együtt 650,000 kor. befektetést jelentett, melylyel szemben a minisztérium semmi egyéb viszont szolgáltatást nem vállalt, mint azt, hogy az el nem adott gépek után az árjegyzéki értéknek megfelelő tőke egy esztendőre járó 6% kamatját restituálja a vállalkozóknak. Nehogy azonban a gépek beszerzése folytán a földbirtokosokra nézve az aratási szerződések megkötése esetleg feleslegessé váljék, a minisztérium kikötötte, hogy julius 10-ike, tehát közvetlenül az aratás megkezdése előtt, egyetlen egy gépet sem szabad a gazdáknak elszállítani. Ezzel tehát a földmivelési minisztérium kötelességszerüen szem előtt tartotta a földműves munkások érdekeit. Ezeket különben sem fenyegeti valami túlságosan az az ötszász aratógép, amely legfeljebb 10,000 arató munkást pótol, holott ezidén, a termés nagyobb mennyisége folytán, e tízezernél sokkalta több munkásra van szükség. Mint a bekövetkezett események mutatták, az aratógépek készenlétben tartásának ilyetén biztosítására nagyon is nagy szükség volt, mert az arató-sztrájk iáira festett ördöge csakugyan megjelent. S igy maga a Bächer és Melichár- féle 500 aratógép, mely utolsó szálig elfogyott, több mint kétszáz gazdának mentette meg a termését, mely a nemzeti jövedelemnek egy tekintélyes részét biztosította. Nem kell tehát sem egyoldalú agrárius, sem pedig kapitalista szemüveg ahhoz, hogy az elfogulatlan bíráló a minisztérium ez előrelátható gondoskodásában igen üdvös tényt lásson, melyért nem gáncs és támadás, hanem dicséret illeti. A magyar ipart pedig semmiféle kár nem érte, mert oly cikkből hoztak be az országba nagyobb szállítmányt, amelyeknek gyártására a létező magyar iparvállalatok kellő mennyiségben nem vállalkoztak. A baromfi-tenyésztés, az ipari növény- termesztés és ezzel kapcsolatban amező- gazdaság szolgálatában. Ez okból melegen ajánlanám, hogy komoly, tanulni vágyó ifjainkkal az ottani gyakorlati élet elevenségét tanulmányi kirándulások utján megismertessük, mint ezt az angolok és újabban most már a németek is teszik; sőt nagyon a javukra válna azoknak az ifjaknak is a kiküldése, kik születésük, vagyoni helyzetük, vagy szüleik társadalmi állása és összeköttetése révén abban a szerencsés helyzet!) n vannak, hogy minden küzdelem néíküi előkelő vezérszerepet vivő állásokban vezéri álláshoz juthatnak, hogy a lázas munkát ott megismerjék és azt becsülni tanulják, és oly ifjaknak különösen hasznos iskola lenne ez, kik vagyoni helyzetüknél fogva ifjú korukban azt hiszik, hogy ők az életet könychnüon, munka nélkül vaunak hivatva leélni. Menjünk a piacra, nézzük ott a tojás o baromfi árakat. A tojás tucatja 2 korona 40 fillér és 3 korona 60 fillér között váltakozik; baromfinak ára — faj állatból, mert ott a piacon legtöbb fajállat van — levágásra és sütni való 3-tól 10 dollárig, rántani való kora tavasszal 3—4 dollár, bárány husvétkor egész 10—15 dollár volt. Libát nem igen látni a piacon, azt az amerikai nem szereti, ott a zsidóság sem eszi, itt ott ie hét látni toulousi keresztezéseket, melyek többnyire ottani francia telepesektől valók; de annál inkább szeretik a kacsát, ennek fontja 60—80 cent, rendkívül nagy mennyiségben van még a piacon galamb, melyet ott épugy rántva készítenek el, mint nálunk a rántani való csirkét szokták, azzal a különbséggel, hogy úgy ölik a galambot, hogy a galamb fejét — mint nálunk a pulykáét szokták, egészen levágják, vérét kiengedik és mig a test meleg, megkoppuszíják s tollát ágynemiihöz felhasználják, a húsát pedig vendéglők és magánházakban is, a rántott csirkéhez hasonlóan elkészítve, mint rántott galambot fogyasztják el. Ellentétben a németekkel, ott az üzleti módon eszközölt hizlalást nem ismerik, hogy a gazda, mint nálunk, soványan adja el állatát a közvetítő kereskedőnek és a learatás után közvetlen a terményét is, hanem az állattartással a gazda maga jövedelmezteti magának terményét, ez az amerikai gazdálkodás fő- titka s az, hogy az értékesítési forrásoknak megfelc- lőleg termel és hm:y gazdaságát a minél több hasznot hajtó összes újabb és újabb felszerelésekkel ellátja, Ingok Pál 418 férfi- és női cipész-üzlete Szatmáron, Kazincy-utca 20 szám a zárdával szemben. Merték utáni megrendelések és javítások gyorsan és pontosan eszközöltetnek. 20 — 1
