Gazdák Lapja, 1906. június (5. évfolyam, 22–26. szám)
1906-06-08 / 23. szám
junius 8. GAZDÁK LAPJA 3-ik «ldal Minthogy azoknak irtása a legegyszerűbb és semmi költségbe nem kerül, emberbaráti kötelességemet teljesítem, a midőn ennek egyszerű módját, mit én már 3 éven keresztül sikeresen próbálok, tekintetes titkár úrral közlöm, s biztosítom, hogy azt nyugodtan terjesztheti is. Én már 3 éve magam kezelem mintegy 16 holdas szőlőmet a visontai határban, hol ugyan minden évben sok a tücsök, de az első évben kétségbe ejtett garázdálkodásuk, miért is sokat törtem a fejem ezeknek irtásán ; igy jutott eszembe, hogy a baromfi a legjobb rovar irtó; — a gondolatot tett követte, mert feleségem összes csirkés tyúkjait, tyúkokat, kakast mindössze vagy 150 darabot kivitettem a szőlőmbe, azokat ott elbocsájtottam ; amint észre vették a tücsköt, mint a macska az egérre, úgy kaptak rajtuk, s azóta szőlőmből a tücsköt remekül pusztítják, sőt még a szomszédok is kérnek, hogy engedjem meg, hogy át hajthassák szőlőjükbe őket ; ez igen egyszerű, és költségtelen is, azonban gondoskodni kell, hogy friss vizük legyen, és naponta egyszer egy kis tiszta búza ocsut is kapjanak, éjjelre pedig fedett száraz tiszta helyük legyen. A kis csirkék úgy iparkodnak a tücskök után, hogy élvezet nézni, amint kapkodják, s ha embereim kapálnak, egész nap ott setteg- nek mellettük és kapkodják fel a kiugráló tücsköt, és egyáltalában semmi kárt nem okoznak. Azonban eltá- volitandó a baromfi, mikor már zsendtilni kezd a szőlő, mert azt leszedi; de én szüret után ismét ki- ! bocsátom őket oda. Bá'- ki is megpróbálja ezen egyszerű irtásmódot, hálás lesz érte. Abasár, (Hevesmegye) 1906. május 29, Kiváló tisztelettel Saxinger Győző szőlő-birtokos. Mennyi idősnek kell a tenyésznyulnak lenni ? A nyulak korai ivarérettségük következtében 3 vagy 4 hónapos korukban már nemzőképesek a szerint, a mint könnyebb vagy nehezebb fajtához tartoznak. Minthogy azonban ilyen korban fejlettségük még nem teljes, nagyon természetes, hogy tenyészállatokul még nem használhatók. Az ezektől származó ivadékok is csak fejletlenek lennének. Ezek kevés életerő és ellentálló képesség mellett gyengék és nyomorékok lesznek. Elég bizonyítékot szolgáltatnak erre nézve az eddigi rendszertelen nyultenyészetek, azaz olyanok, a hol a nyulak gondját senki sem viseli, a hol anyák, apák, ivadékok együtt vannak és tenyésztésük, illetve szaporodásuk a véletlenre van bízva. A nyúl hetedik, nyolcadik hónapban mondható csak teljesen kifejlettnek, ezen idő után legalább csontozatának, izomzatának fejlődése nem igen növekszik, csupán húsban gyarapodik. Minthogy ezen idő után a nyúl már alig fejlődik, ez időtől kezdve tenyésztéshez már használható. Nem aka rom ezt határozottan szabályul felállítani, azon okból, mert a nyulak testi fejlődése nem fajtajellegü, hanem teljesen individuális, azaz egyik egyed gyorsabban fejlődik, mint a másik. Minden fészekaljban találunk erős fiókákat, a melyek gyengébb testvéreiket a fejlődésben jóval túlhaladják. Ilyen egyedek fejlődésüket már a hetedik vagy nyolcadik hónap előtt is befejezték. Az ilyen korán kifejlett állatokat viszont nem tanácsos a párosítástól visszatartani csak azért, mivel a rendes minimális kort még nem érték el. Gyakran tapasztaltatok, hogy olyan állatok, a melyeknél a néhányszor jelentkezett párosodási ösztön kielégítést nem talált, később tenyészállatokul teljesen hasznavehetle- nekké váltak. Joggal állíthatom, hogy a nyulak párosításánál nem egy bizonyos elért életkort kell tekintetbe venni, hanem minden egyednek befejezett testi fejlődése mérvadó. Sok tenyésztő hibát követ el azzal, hogy állatait kelleténél jobban kíméli, keveset használja ki azokat. Ez úgy értendő, hogy némely tenyésztő 3—4-szer le- kölykezett anyanyulat a tenyésztésből kivonja azon tévhitben, hogy ezután tenyésztésre már alkalmatlan. Valóságban pedig csak a harmadszori-negyedszeri köly- kezés után éri el produktivitásának tetőpontját. Hogy hány évig tenvészképes az anyanyul, ez a kérdés ugyan határozottan még nem állapittatott meg, tapasztalatom szerint azonban állíthatom, hogy tenyészké- pvessége 5—6 évig nem csökken. Mahler Károly. A baromfi tenyésztés az ipari növény- termesztés és ezzel kapcsolatban amező- gazdaság szolgálatában. Általában azt láttuk, hogy a tojás termelésre most felkarolt wiandottok mellett tenyészdékben a fehér orpingtonok nyomulnak előtérbe a többi orping- ton felett. Ezt leginkább annak lehet tulajdonítani, hogy a fekete orpington lévén a legjobb rrpington typus, fehér orpingtonnal keresztezve igen szép fehér tipikus orpington utódok keletkeznek. A fekete orpington a typust a fehérbe nagyon átörökíti anélkül, hogy a fehérnek toll, csőr és láb szinét változtatná. Ellenben a fekete orpingtonnak sárgával való keresztezései igen rósz utódokat produkáltak, e két vércsére a fekete és sárga — ennélfogva nagyon rosznak bizonyult. A keltetés Angliában általában többnyire szintén tyúkokkal történik; géppel való keltetésnél itt is azt a bizonytalalanságot tapasztaltuk, mint nálunk, hogy az emberek nem tudják magukat elhatározni, hogy vízzel vagy léggel fütött gépet használjanak e s hogy melyik a jobb ; mindkét iránynak meg vannak a maga rendíthet len hívei. Igen olcsó keltögópek vannak itt forgalomban, de az eredmény is olyan. Hiába hadakoznak a szakemberek ezen olcsó rósz gépek ellen, nem tudják a népet belőlük kiábrándítani mig az a maga kárán nem tanul. Ott most oly gépek kezdenek forgalomba jönni, melyek a tojást elhelyező gép szekrényébe kevés nedvességet tartalmaznak, sőt ha a levegő kint nedves, pára telt, akkor a tojásszekrény alul a víztartó tálca el is lesz távolitva egy két napra, az ily géppel és módon való keltetésnél a csibék a tojásból öé László óra- ás ékszer üzlet 78 52—3 folyó évi május hó l-töl a GIMyén József ur házába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyeztem áf. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda.
