Gazdák Lapja, 1906. május (5. évfolyam, 18–21. szám)

1906-05-25 / 21. szám

GAZDÁK LAPJA 3-ik eldai. május 25-, foglalkozott a kóborcigányok ügyével, s elhatá­rozta, hogy a kormány figyelmét fölhívja egy­részt a tarthatatlan állapotokra, másrészt a ba­jor kormány által életbeléptetett intézkedésekre, amelyeknek nálunk való életbeléptetése nélkül a kóborcigányok ügyének végleges iendezése nálunk sem remélhető. A tárgyalások folyamán felmerült és hatá­rozattá emeltetett az a nézet is, hogy a kóbor cigányok 7 éves gyermekei elhagyatottaknak nyilváníttassanak és nevelésükről az állam gon­doskodjék. A legszigorúbb határzár mellett ez volna a második parallel intézkedés, amely az utánképződés lehetőségét, a kóbor cigány-csapa­tok újabb feltűnését meggátolná. Igaz, hogy ezek az intézkedések az állam jelentékeny meg- terheltetésével járnának, de igaz másrészről az is, hogy ezen anyagi áldozatok nélkül a cigány- kérdést megoldásra juttatni soha sem fog si­kerülni. Ezen intézkedések egyébként maguk után fogják vonni azt, hogy a letelepülés kényszere, s gyermekeiktől való megfosztás félelme csapa­tos kivándorlásra fogja késztetni a kóbor cigá­nyokat, úgy, hogy a nyilvántartásból, s illető­séggel nem biró cigányok letelepítésével járó költségek fedezéséből az államra a baj gyöke­res orvoslásával arányba semmikép sem állít­ható költségek háramolnának. Annyira égető társadalmi kérdés ez, hogy elodázhatatlan kötelessége nemcsak az állami, de az összes arra hivatott társadalmi szerveze­teknek is, hogy a végleges megoldást minden rendelkezésre álló eszközzel sürgessék. Házinyúl-tenyésztési problémák. — Irta : iVta'iler Károly. — Habár a házinyúl-tenyésztés könynyebben űzhető, mint az apró-állat tenyésztés bármely más ága, dacára annak, vannak ebben is egyes akadályok, a melyek le­küzdése nemcsak a kezdő tenyésztő tájékozatlansága, vagy gyakorlatlansága folytán ütköznek nehézségekbe, hanem sok esetben a gyakorlott mester is tanácstala­nul áll, és ezekkel szemben nem tudja a problémát megoldani. A tenyésztés folyamán folyton uj és uj kér­dések merülnek fel, és az észlelt tapasztalatok nyomán nem mindig találják meg a tenyésztők a helyes meg­fejtés módját. Tenyésztői gyakorlatom alatt kezdő és régi tenyésztők számtalan kérdést intéztek hozzám oly természetesnek látszó dolgok felől, a melyek megold­hatatlansága csak akkor tűnik fel, mikor az illető ösz- szes tenyésztői tudása és jóakarata mellett sem tir azokkal megküzdeni. Nem lesz talán érdektelen, ha a leggyakrabban előforduló kérdések közül tenyésztőtár­saim okulására néhányat megvilágítok, úgy a mint II Jai László ipa- és ékszer üzleti azokra prakszisom alatt a nyultenyésztés minden leg­csekélyebb fázisának szorgos és gondos megfigyelése közben sikerült rájönnöm. 1. 5zükséges-e a nyulaknak vizet adni és zöld ta­karmányozás mellett szabad-e egyáltalán vizet adni? Egyes tenyésztők azon nézeien vannak, hogy a nyulaknak egyáltalán nem szükséges vizet ad d, üreg­éinek azok víz nélkül is. Nem akarom kétségbe vonni, hogy talán olyan nyulak, a melyek elválasztásuktól kezdve felnevelésük egész ideje alatt nem lettek a viz- iváshoz szoktatva, ennek hiányát könnyen nélkülözik, de akkor is okvetlen magkivántatik, hogy szemes, vagy lágy takarmányozás mellé, vagy azon kívül legalább egyszer napjában zöld, vagy más nedvdus takarmányban részesítsük őket. Nem tartom okszerű­nek zöld takarmányozás mellett vizet is adni, habár a gyakori tapasztalat meggyőzött arról, hogy ez nem oly káros hatású, mint azt sokan hiszik. Súlyt helyez­tem ilyen kísérletek megfigyelésére; és meggyőződtem a következőkről: fiatal lóhere, lucerna, vagy saláta takarmányozás mellett a viz legtöbb esetben erős has­menést okoz, sőt a gyengébb szervezetű állatokat el is pusztítja. Egyébb zöld takarmányozás mellett azon­ban egy kevés tiszta, nem tulhideg viz adagolása nem ártalmas, sőt a dugulás eilen hathatós óvszer. 2. Mennyi ideig szopjanak a kis nyulak, és mennyi ideig szabad a különböző ivaru kisnyulakat együtt hagyni ? A kis nyulak már három hetes korukban elő búj­nak a fészekből és anyjukkal együtt esznek, ekkor azonban még nem ajánlatos azokat elválasztani, hanem a kisebb fajtákat, mint pl. ezüst, hollandi, orosz vágy- más kicsi fajtákat legalább hat hétig, nagyobb fajtákat, mint belga óriás, bécsi kék, normandiai, angoi vagy francia kosorrut okvetlen 8—10 hétig kell anyjuknál hagyni. Minél tovább élvezik a tápláló anyatejet, annál erőteljesebbek, edzettebbek és ellentállóbbak lesznek, s annál kevésbbé fogékonyak betegségek iránt. Hat, hét illetve 8—10 hét után a fiókákat anyjuktól elválaszt­juk oly módon, hogy naponta csak a fiókák egy há­nyadát veszszük el, nehogy a szoptatás hirtelen meg­szüntetése az anya-állatnál esetleg tej mirigygyulladást okozzon. A fiatalokat nemi külömbség nélkül egy re­keszben tarthatjuk 3—3Va hónapos korukig, a mikor nem szerint elkülönitendők. A nőstény nyulacskák együtt maradhatnak mindaddig, a mig összeférnek vagy párosítva lesznek, a hintek pedig egyenként kü lön-külön helyezendők el. A nyulaknál ugyanis az ivarszervek korán fejlődnek, és a különböző ivaru álla­toknak egyiitt-tartása túlságosan izgatja azokat, a mi fejlődésüket gátolja. Egy könyvről, meg egyrői-másról. Megvallom, nem kenyérkeresetem a betűvetés ezen a fehér mezőn; mégis arra késztet az előttem levő kis könyv, hogy megpróbálkozzam ismertetésével. Talán érdekli az írókat és az intéző köröket, mint vé­lekednek a könyvről azok, a kiknek a számára Íródott. Bár távol áll tőlem a gondolat, hogy a magam egyéni véleményét általánosnak akarjam feltüntetni, de igen is hiszem, hogy a vidéki tenyésztők viszonyai 78 52—3 folyó évi május hó l-töl a Gillyén József ur házába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyeztem át. Tisztelettel J00 LÁSZLÓ utóda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom