Gazdák Lapja, 1905. február (4. évfolyam, 5–8. szám)
1905-02-24 / 8. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA Február 24. autonom vámtariffát fogadjon el, a mely a Balkán államok termény és állatimportja, s az olasz bor beözönlése ellen megvédi a gazdákat. Ez a vámtariffa, bár az országgyűlés által elfogadva nincs, a Széli-féle kiegyezésnek egyik alkatrésze; életbeléptetését és áldásos hatását most várnánk. Hogy a gazdaközönség véleménye megváltozott volna, azt nincs joga senkinek áílitani, mert a gazdasági egyesületek — pedig ezek, s nem a merkantilis érdekeket szolgáló fővárosi lapok, illetékesek a gazdák nevében nyilatkozni — elfoglalt álláspontjukat mindez ideig nem módositották. S minthogy a lakosság 7i0-ed részét a gazdák képezik, mindaddig, mig a gazd. egyesületeket újból meg nem kérdik, pusztán indokolatlan egyéni impresszió, ha valaki azt véli, hogy a közvélemény a vám elkülönítést követeli. A lefolyt választási harc ne tévesszen meg senkit. Az nem a vámkérdések jelszavában vi- vatott meg, s az eredményt arra magyarázni, hogy a választók többsége külön vámterületet kíván, nem szabad. Hiszen, elég sajnos, a választók nagy része a kérdés horderejét nem is ismeri; a vámelkülönités következményeit még a szakemberek is csak sejtik; hogyan lenne ezzel tisztában a mi e téren teljesen laikus választóközönségünk. Az ellenzék azonban politikai kérdéssé tette ezt a kérdést, a mi pedig nem az, hanem zsebkérdés, — s igy mindenesetre legfőbb ideje, hogy a gazdaközönség újból állást foglaljon. Az én felfogásom szerint kettős következménye lesz annak, ha vámterületünket Ausztriától elkülönítjük. Az első az, hogy mindazon iparcikkek ára, a melyekre a gazdának szüksége van, s a melyeket ekként meg kell vennie, drágább lesz. Azt hiszem, hogy ez a tótel vitán felül áll; hiszen épen azért lennének az ipari cikkek a behozatalkor magas (legalább 30%) értékvámmal megróva, hogy az itt felállítandó gyárak ekszisztálhas- sanak, s az ausztriai import ellen védve legyenek. Az iparcikkek árát ennélfogva a jelenlegi ár és a kivetendő vám összege fogja képezni. A másik az, hogy a mezőgazdasági összes termények ára olcsóbb lesz; olcsóbb annyival, a mennyi vámot Ausztria azokra ki fog szabni. E felett is alig lehet vitatkozni; mert magunk elfogyasztani képesek nem leszünk termény- és állatprodukciónkat, azokat ekszportálnunk kell; az Ausztria által kirovandó beviteli vám ekként a mi terményeink árát fogja csökkenteni. Egyedül akkor nem következnék ez be, ha Ausztria szükségletét nem volna képes máshonnan, mint tőlünk fedezni. Ugyde ez az eset nem forog fent; Ausztria iparcikkeinek a Balkán államok ésjjOrosz- országban fog kiviteli piacot keresni, s onnan fogja mezőgazdasági terményekbeli szükségletét fedezni; ezen nem lesz mit csodálkoznunk, sőt megütköznünk se szabad: teljes joga lesz Ausztriának saját érdekeit úgy védeni, a hogy azt legjobbnak látja. S forgalmát Ausztria a keleti államokkal könnyen lebonyolíthatja, mert a Duna, mint szabad folyó, és a galíciai vasutak utján azokkal közvetlen összeköttetése van. Teljesen mn*** mart -nTÁRCA. A közgazdaság eiemei. Irta: W, Stanley Jevons tanár. az 1898-ban megjelent 6-ik kiadás után a Gazdák Lapja részére angolból fordította : Becsek Sándor ny. főgimn. tanár. — Folytatás. — 6. A vagyon átruházhatósága. Ez alatt azt értjük, hogy egy dolog egyik emberről a másikra szállhat. Néha a tárgyak szószerint átadatnak, pl. zsebóra, vagy egy könyv; néha írásos szerződés által, vagy törvényes birtoklás folytán adatnak át, pl. földbirtok, vagy ház ; a szolgálatot szintén át lehet ruházni, például midőn egy szolga elszegődik ; a zenész, vagy hitszónok is felajánlja szolgálatát, mikor hallgatói előnyösnek tartják a meghallgatását. Ámde sok kívánatos dolog van, miket nem lehet egyik személyről a másikra átruházni; a gazdag ember felfogadhat egy inast, de annak jó egészségét nem vásárolhatja meg ; a legkitűnőbb orvosnak szolgálatát kibérelheti, de ha ezen szolgálat az egészséget nem állítja helyre: nem segít rajta semmit. Úgyszintén, teljes lehetetlen megvásárolni vagy eladni a rokonok szerete- tét, a barátok becsülését, a jó lelkiismeret boldogságát. A gazdagság sokat megtehet, de azon dolgokat, mik a drága gyöngy- és rubintnál is becsesebbek, valóban biztosítani nem képes. A közgazdászainak nem hivatása, hogy a boldogság okait vizsgálja, és azon morális kincset, melyet megvásárolni és eladni nem lehet, — szóval a mi a vagyon fogalma alá nem tartozik. A szegény ember, kinek jó lelkiismerete, odaadó barátai és jó egészsége van, tényleg sokkal boldogabb lehet, mint a gazdag ember, ki ezen áldásoktól meg van fosztva; de viszont az embernek nem szükséges jó lelkiismeretét elvesztenie, valamint a boldogság egyéb forrásait sem azért, mert vagyonossá lesz és mindazt élvezheti, mit a gazdagság nyújtani képes. A vagyon, vagy gazdagság tehát — távol áll attól, hogy egyedüli jó legyen, mégis jó dolog, mert megkímél bennünket a nagyon kemény munkától, a szükség félelmétől, és képessé tesz minket az átruházható kellemes dolgok és szolgálatok megvásárlására. Az igen tisztelt gazdaközönség saját érdekében nagyon jól cselekszik, ha szükségletét 15 év óta fennálló üzletemben fedezi, hol is és minden egyéb cikket a létező, legolcsóbb árban és lelkiismeretes kiszolgálással kaphat. Erről egy próbavásárlás után mindenki meggyőződhet, Igaz tisztelettel marhasó, kenőcs, szerszámzsir, kötéláru Lövmger József fűszer és csemege üzlete Szatmár, Deák-tér 17. sz
