Gazdák Lapja, 1905. január (4. évfolyam, 1–4. szám)
1905-01-13 / 2. szám
ÍV. évfolyam. 2-ik szám. Szaímár. 1905. KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZD. EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERS. EGYLET, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZ EGYLET- ÉS AZ ÉSZAKÉ. VÁRM. SZÖVETE. SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS , KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület-, valamint a Szatmármegyei ; Lóverseny Egylet tagjai díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Verbőci-utca 5. sz. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megren delések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám Konkurrencia. Irta: Dr. Soross Lajos. A mai nemzetgazdászati életjelenségek mind állami, mind pedig társadalmi szempontból nagy világtörténeti haladást jelentenek, melynek jellemző sajátsága a fejlődő gazdászat, mint organikus egység. « Az ó és középkorban találkozunk ugyan a fölhalmozott kincsek egész tárházával, de e javakból hiányzott az élet, nem terjedt ezekre ki a fejlődés törvényeinek ereje. Lehetetlenné tette azt a szabad tevékenység hiánya s az a társadalmi elszigeteltség, mely milliókat zárt el a haladás utjátói s mely a munkát bilincsekkel sorvasztotta. Ma nyitva az ut, az egyén érvényesülésére szabad tér áll s bárki követheti jobb hajlamait. Ma valójában a közgazdasági élei lüktetése érezhető a javakon s e lüktetés az egyén tetterejének bámulatos érvényesülése, mely az eszmék és javak együttes működésében áll. De e láncolat még nem képez folytonos kapcsot ; napjainkban csak az átmenetet éljük / ez átmenettel járó visszaélések még mindig,sőt mondhatjuk, még soká érezhetők. E bajok forrásául számosán a szabad konkurrenciát tekifkik. Holott nagy tévedés e tiszta, átlátszó elevenséget megrovással homályositani, pedig épen ezen felfogás jellemzi korunkat. A folytonos érdekharc közepette feledjük, hogy az idők bölcse a saját érdekét mindig az öszszességével egyezteti. Küzd az egyén s ha elesik, okolja a szabad versenyt, mely megengedte ellenfeleinek sorompóba lépni. Pedig ha elfogulatlanul mérlegeljük az adatokat, egész más eredményre jutunk s egész másként indokolunk. Minden termelés végcélja a fogyasztás, nincs ember, mely fogyasztó ne volna. A konkurrencia főkópen a fogyasztók, azaz a szükségben lévők érdekeit szolgálja, tehát az a mérhetlen közgazdasági előny, melyet okoz, egyetemleges és morális. De a mai állapot csak egy lépcső, a haladásnak egy legbiztosabb lépcsője, melyen közeledünk a szabad verseny előnyeinek nemzetközi kihasználásához, mert csakis úgy juthatunk ez intézmény teljes élvezetébe s csakis úgy hozhatja ez intézmény áldásos Hatását mind az egyénre mind pedig a nemzetekre. Majd midőn eljő az a kor, melyben a köz- gazdasági élet terén is a valódi szabadság árasztja fénykoronáját az emberi boldogságra ; midőn az egyén és nemzet minden gyámkodás (védvám és állami intézmények) nélkül lesz hivatva megállani helyét; midőn kizárólag a reális munka, a szabad tevékenység bir csak élettel ; s midőn az egyes érdeke csak az összeségével lehet kapcsolatos : ekkor vállik csak valójában érezhetővé a szabad konkurrencia éltető ereje s ekkor fogja csak összemorzsolni az élet a tisztességtelen versenyt. Ez lesz a kibontakozás a mai átmenet félhomályából s ez láttatja át velünk, kogy a közgazdasági élet törvrnyszabta korlátokat sem a bel, sem a külföldi forgalomban nem tűrhet. E kor pedig a reális munka dicső korszaka lesz, midőn nem politikai alakulatok, avagy hatalmasok szeszélyétől, hanem a szabad tevékenységgel kapcsolatos produktiv munkától várjuk a nemzet anyagi gyarapodását. E várakozás pedig nem lehet csalfa, mert a munkának gyümölcsei elvitázhatatlanok. Az pedig, hogy e földteke különböző pont%
