Gazdák Lapja, 1904. június (3. évfolyam, 23–26. szám)
1904-06-03 / 23. szám
2.-ik oldal GAZDAK LAPJA junius 3 Létesítsünk méhlegelőt ! A közgazdászat minden egyes ágában csak az a gazda számíthat kedvező., esédfttényre, aki gazdálkodásában a megfelelő befektetésről gondoskodik. Ezen befektetés: a) mindenekelőtt a gazdálkodáshoz szükséges alap, vagyis a t ő k e beszerzésében, — b) a gazdálkodás meginditásához szükségeltető beruházásban s végül c) az illető gazdálkodási ág folytatásához nélkülözhetetlen munka teljesítésében áll. Ez a három feltétel biztosítja a várható jó eredményt : a gazdálkodásból remélhető hasznot, jövedelmet. A mezei gazdálkodás, szőlő- és gyümölcs-termelés, a konyha- és virág-kertészet nem képzelhető a termelésre alkalmas talaj nélkül, mely talaj ezen gazdasági ágaknál magát a tőkét képviseli. Ezt a talajt azonban kellőleg meg kell munkálnunk, vagyis az illető termény minőségének, és természetének megfelelő módon elő kell készítenünk, amihez igavonó jószágra és különféle gazdászati eszközökre, gépekre, szerszámokra és vetőmagra van szükségünk, hogy a munkálatot teljesíthessük vagy megkönnyit- hessük. Ezek képezik a beruházást, az instructiót, mely ezen gazdászati ágakban szintén nélkülözhetetlen szükséglet. t Az állattenyésztésnél, mint a közgazdászat egyik igen fontos ágánál, a tőkét maga a tenyészjószág-állo- mány képviseli, a beruházás pedig azon szükségletek beszerzésében áll, melyek — mint: a célnak megfelelő legelő, alkalmas és jó takarmány, alom és szemes élet — a tenyésztés feltételeinek „sine qua non“-ját képezik s melyekről még a kevésbbé szorgalmas gazda is szükségesnek tartja gondoskodni, hacsak annak a veszélynek nem akarja kitenni magát, hogy jószágának a bőre a padlásra kerüljön. S valóban a jó gazda lelkiismeretesen gondoskodik lovai, szarvasmarhái, juhai és sertései részére alkalmas nyári legelőről, télrevaló takarmányról, szénáról, szalmáról, takarmány-répáról, zabról, tengeriről s más szemes életről; a jó gazdasszony bőven ellátja baromfi-állományát télen-nyáron eleséggel s még galambjainak is szívesen elnézi, hogy a baromfiaknak elszórt eleségből csipegessenek; a selyemhernyó-tenyésztőnek nem csekély gondot okoz, hogy — hacsak előre nem gondoskodott eperfaültetvényről — honnan szerzi be a mindennapi friss levélkészletet és, ha szükséges, még távolabbra sem restel érte elmenni. Egyszóval: amily nélkülözhetetlen kellék a gazdálkodásban a tőke, époly lényeges követelmény a megfelelő beruházás is; de nem kevésbbé szükséges a munkateljesítés, a szakértő gondozás és a kellő felügyelet gyakorlása; e három követelmény egymást egészíti ki, egyik a másiknak feltételét képezi s egyik sem képzelhető a másik nélkül s együttvéve a három nélkül nem képzelhető a gazdálkodás. A közgazdászat állattenyésztési ágának egyik — fájdalom! még mindig nem elég szorgalmasan müveit s még mindig mostoha számba menő, pedig fontosság tekintetében bizonynyal egyik legelőkelőbb helyet elfoglaló — mellékága a méhészet. Az előbb felsorolt három főkellék, u. m. a tőkebefektetés, a beruházás és a munka a méhészet sikeres üzésének is alapfeltétele. Sajnos azonban, hogy ezen fontos közgazdászati ágnál a három alapfeltétel egyike sem érvényesül kellő mértékben. Mit tapasztalunk ugyanis a méhészek eléggé kicsiny gárdájában ? — méltó tisztelet a kevés kivételnek ! —- Azt, hogy a méhészkedők aránytalanul nagyobb többsége — nem is fejőstehénnek, hanem : a szó szoros értelmében sültgalambnak tekinti a méhészetet s szent meggyőződéssel hirdeti urbi et orbi, hogy a méhészetnek más jövedelmező gazdasági ág fölött az az óriási előnye van, hogy alig kerül költségbe, s különösen, hogy a méhek maguk képesek megkeresni élelmöket, hogy nem kell őket élelmezni, mint minden más haszonhajtó állatot s hogy végtére a rajzási időszakot leszámítva, alig kell r á- jok gondot fordítani. Pedig ahány állítás, annyi óriási tévedés! Merő önhitetésből eredő téves hit ugyanis, hogy a méhészet alig kerül költségbe. Ebben a téves felfogásban rejlik alap-oka annak, hog\r minálunk a méhészet annyira szűk körben nyert eddigelé polgárjogot, hogy még akik foglalkoznak is a méhészettel, sajnálják a tehetségüknek, vagyoni körülményeiknek megfelelő tőke-befektetést és a méhészetet csak luxus articulus gyanát mellékfoglalkozásképen s akkor is csak nagyon kis terjedelemben űzik, s ezek azzal mentegetik szűkmarkúságukat, hogy a méhészettől várható csekély anyagi haszon mellett nem érdemes nagyobb tőkét kockáztatni s elégnek tartják, ha csak annyi méhtörzset tartanak, amennyiből a háztartásukhoz szükséges mézet kinyerhetik. Ennek a téves hitnek tulajdonítható, hogy igen sokan, ha ráadják is fejőket a méhészkedésre, egy-két törzsből álló méhállományuk a méhek életében gyakorta előforduló megbetegedés vagy valamely egyéb, szintén könnyen bekövetkezhető veszedelem folytán elpusztulván, kedvöket elveszítik a méhészkedéstől s ahelyett, hogy kellő kitartással újabb tőkebefektetésre szánnák magukat, végkép fönhagynak a további méhészkedéssel ; holott meggondolhatnák, hogy minden más gazdálkodási ágnál mennyivel tetemesebb tőkebefektetésre van szükség s mégis mennyivel kevesebb tiszta haszonra lehet számítani, mint a méhészetnél. Még nagyobb tévedésben leledzenek azok, akik azt állítják, hogy a méhészet úgyszólván semmi fáradságot, semmi munkát nem igényel, — akik elegendőnek tartják, hogy a legfölebb 6—8 hétre terjedhető rajzási időszak alatt naponkint egy-két óráig ügyeljenek vagy figyeltessenek a kiszálló rajra s azt befogják és a méhesben elhelyezzék s azontúl a jó isten kegyelmére bízzák méheiket, őszszel pedig a kénhalálra ítélt mézdus családokat lefojtva, azok mézét elrabolják s a magtörzseket a téli hideg ellen megótalmazzák. Ez is szerfölött nagy tévedés és ez az oka annak, hogy a méhészetnek oly kis számú valódi lelkes barátja van; mert minél kevesebbet foglalkozik valaki a méhekkel, annnál kevésbbé szeretheti meg őket, s minél kevesebb gondot fordít valaki a méhészetre, anCséplőgép-tulajdonosok figyelmébe! A minisz- mpnfn q7p|ípqhu valamint hozzávaló kellékek, továbbá téri rendelet értelmében cséplőgépnél tartandó ,,,c,,lu atcl'1 Ö,IJ Mentor szemvédő, minden sziuü üvegek üzletemben legjobb minőségben s legjutányosabb árban kaphatók. Látszerekben, u. m. fizikai cikkekben városi hivatalnokok, uradalmi és állami tisztvi- Afiftlpr S nntikuc és kötszer gyári raktára Szatmáron, selők 25% árengedményben részesülnek. iUUUCl upunufc. a színházzal szemben.
