Gazdák Lapja, 1904. június (3. évfolyam, 23–26. szám)

1904-06-03 / 23. szám

junius 3. GAZDÁK LAPJA. n-ik oldal nál kevesebb hasznot lát belőle; mig ellenkezőleg: mi­nél gyakrabban fordul meg valaki méhesében s minél több gondot fordít méheire kellő szakértelem mellett, annál többet fognak azok neki jövedelmezni s annál jobban fogja őket megszeretni. De mindenekfölött legveszedelmesebb s gyakran még az okszerű méhészet követői körében is uralkodó kárhozatos felfogás azonban az, hogy a méhészet alig igényel beruházást, hogy a méheknek alig van rá szük­ségük, hogy táplálékuk beszerzésénél segitségökre le­gyünk, mert a méhek maguk keresik meg élelmöket, hogy tehát — a szükségből és a számításból való, u. n. speculativ etetés esetén kivül — egyátalában nem kell a méhek táplálásáról gondoskodnunk. E tekintetben egész határozottsággal kimondhat­juk, hogy : „Iliacos intra muros peccatur et extra. Trójafalán kivül is, belül is sok bűnt követünk el.“ E balfogalom a méhészet legközvetetlenebb célját: a lehető legnagyobb mézhozam nyerését nehezíti meg s azt eredményezi, hogy a méhesgazda a csekély ered­ménytől visszariadva, elveszti kedvét a további méhész­kedésre, elhanyagolja méheit és ennek folytán azok állománya megcsappan s az elkedvetlenedett gazda sem tőkegyarapitásra, sem további beruházásra nem gondol, miáltal méhészete saját és a közgazdászat kárára pan­gásnak indul vagy teljesen el is pusztul. Pedig igenis, s méhészetben ép ugv van szükség tőkebefektetésre és odaadó gondozásra, kitartó munkára, mint észszerű beruházásra, vagyis szükséges, hogy mé- heinket és méhészetünket a nélkülözhetetlen szükség­letekkel és kellékekkel szorgalmasan ellásuk, hogy ma­gunknak a kezelést, a méheknek pedig a munkát meg­könnyítsük és az állandó vagy legalább tartós mézhor­dást a lehetőséghez képest biztositsuk. Ezen beruházás kérdésénél nem terjeszkedhetem ki ezúttal mindazon szükségletek részletes felsorolására, melyek a méhtenyésztés sikeres üzésének feltételeit képezik; sem elegendő terem nincs, sem nem célom ezúttal a különböző újabb meg újabb rendszerű méh- akok s a méhek és a méhész munkájának könnyíté­sére szolgáló különféle mesterséges kezelési eszközök és szerszámok egész raktárt kitevő sokaságának ismer­tetése : hanem csak átalánosságban kívánom felhívni mélyentisztelt méhésztársaim becses figyelmét az ész­szerű beruházásnak a méhészet terén való rendkívüli szükséges voltára s azon kedvező anyagi eredményre, mely az ily irányú befektetést évekre kiterjedőleg ké­pes megjutalmazni. Ezen észszerű beruházás alatt a segélynyújtásnak azon módját értem, melylyel a méheknek a mézgyűj­tést a hordási idő tartamára a lehetőséghez képest ál­landóan képesek vagyunk biztosítani. Ezt a célt egyesegyedül alkalmas méhlegelő ala­kításával, megteremtésével vagyunk képesek elérni. Igaz ugyan, hogy a méhek alig számbavehető kevés kivétellel majdnem minden fű-fa virágkelyhéből képesek maguknak mézet vagy himport hordani; igaz, hogy a szorgalmas kis méh messze távolban képes felkeresni a mézet vagy himport tartalmazó virágokat; az is igaz, hogy hazánknak alig van oly kopár vagy zord éghajlatú vidéke, hol az év korábbi vagy későbbi szakában a növények egyik vagy másik faja ne disz- lenék, s ahol virág tenyészik, ott a méh is talál magá­nak gyűjteni valót, s tény, hogy hazánk legészakibb fekvésű felső megyéiben is van aránylag eléggé virágzó méhészet; hiszen az országos méhészeti statisztikai ada­tok igazolása szerint pl. 1898-ban Árva-megye 97 községében 1356 Liptómegye 119 „ 2836 Turócmegye 95 „ 2145 Zolyómmegye 134 „ 5098 méhcsalád volt s hogy közelebbi adattal is szolgáljak : vár­megyénk legzordonabb községének kopár sziklás terü­letén : Kapnikbányán is van méhészet, hol pedig — hogy többet ne mondjak — rendesen szeptember hó­ban érik a cseresznye. Igen természetes, hogy gazdagabb virányzattal megáldott, enyhébb éghajlatú vidékeken a méhészet is gazdagabban fizet, mintsem sivárabb talajjal biró hide­gebb tájakon, hol kevesebb a virág és rövidebb ideig tart a virágzás, tehát a méhek is kevesebbet képesek hordani; ez a tény azonban csak nagyobb bizonyíté­kául szolgál fölvett tárgyam komoly megfontolásának szükséges voltára. Vegyük ugyanis tekintetbe a növényvilág virág- zási szakában mutatkozó nagymérvű időbeli eltérést; figyeljük meg pl, hogy mig-a som- és mogyorófa vi­rágzása már február hóban — néha aigazán hóban is — gazdag himpor hordására buzditj méheinket, — mig a jegenyefa illatozó rügyei márciusban szolgáltat­ják a méheknek lakóhelyök hézagainak betöltésére a kitűnő szobafüstölőül s azonkívül hathatós sebtapaszul használható méh-szurkot: a propoliszt s többek között a kajszinbarack, köszméte, az égszínkék veronika, a szerény ludhur, remek háromszinü virágú pulmonaria s a gyermekek kedves sárga láncvirága ugyancsak már­ciusban, — a gyümölcsfák majdnem minden neme és faja, számos korai réti virággal s különösen a dús mézzel kedveskedő repcével áprilisban, — smig a leg­több mezei virág a mézontó ákáccal s a szintén gazda­gon mézelő bükkönynyel és lóherével május hóban, — mig a remek illatú hárs, szőlő, dinnye és ugorka, mák, borágó s a t. júniusban, — mig a méhészek nagyra- becsült Sophora japonicája, a hegyvidékeken dúsan tenyésző szelíd gesztenye, az illatos mézet bőven adó napraforgó júliusban tárják ki kelyhöket: addig a hanga és a megbecsülhetetlen tisztesfű: a stachys recta csak augusztusban, tehát akkor virágzanak, mikor az égető nyári nap hevétől már majdnem minden virág ellan­kadva, megszűnt virítani. így'gondoskodik maga a jótevő anyatermészet a kis méhek életszükségletének kielégítéséről, mit ha hivő lélekkel megfontolunk lehetetlen, hogy hódoló imádattal ne hajtsunk fejet a természet mindent böl­csen intéző nagyhatalmú Alkotója előtt! Minthogy azonban egy régi bölcs mondás arra figyelmeztet bennünket, hogy: „Óra et labora: dabit Deus omnia bona“, ne tá­maszkodjunk egyedül csak az imádság jótékony hatá­sára, hanem saját munkálkodásunkkal is igyekezzünk odahatni, hogy ezt az életszükségletet magunk is se­gítsünk megszerezni méhüinknek. Alkossunk tehát méhlegelőt! Hiszen hogyha szükségesnek tartjuk lovaink és szarvasmarháink, juhaink és sertéseink, sőt még libá­ink számára is megfelelő alkalmas legelőről gondos­kodni : miért ne tennők ugyanazt méheinkkel is, mikor LAXATIN y, CUKORKA, egy igen kellemes izü és felette enyhe hatású hashajtószer, mely úgy gyermekeknél, mint felnőtteknél hasznosnak bizonyult. Orvosok ajánlják és rendelik betegeiknek. — Kapható 70 filléres eredeti dobozokban. — “ Készítője: HORVÁTH JÓZSEF gyógyszerész, Szatmár-Németi. 126 13—1

Next

/
Oldalképek
Tartalom