Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VIII. 1637–1641 - Városi Levéltári Füzetek 14/2013 (Győr, 2013)
Regeszták - 1641. év: 237–311. sorszám
1641. év 93-132. oldal Végzés: Minthogy általában került megjegyzésre a felperes keresetében a vagyon- osztás, ami mindenféle vagyonosztásban megtörténik, azért a kereset nem száll le. Az alperes szerint ami a keresetben megnevezett puszta pince dolgát illeti, minthogy azon pince tégláinak nagy részét akkori győri őrkanonok (custos), Balásffi Tamás elhordatta, azt követően az alperes 2 aranyat adott az akkori győri prépostnak, Ivánczy Jánosnak, úgy szabadította őt a pince birtokába. Ezt követően az alperes más pincét vett, és azt a házat csinálta meg. De ez a ház elégett, azt követően ennek a pincéjét és a másik pince maradványát elföldelték {„elfundaltak... ’). Más emberek a téglákat el akarták hordatni, úgy hordatott el kevés téglát az alperes. A felperes asszony csak kb. másfél esztendős leánygyermek volt akkor, amikor az alperes az ő anyját feleségül vette. Tizenhat esztendős koráig az alperes tartotta el étellel, itallal, ruházta és férjhez adta, és kiházasította. Ezt a felperes asszony sem tagadhatja. Amit lehetett, az alperes akkor értéke szerint a felperes asszony lakodalmára költött, a fehér ruházatot, ágylepleket néki kiadták, sőt már férjnél volt a felperes asszony, azt követően is egész évig férjével együtt a házban lakott. Ami pedig a követelt jószágokat (háziállatokat) illeti, az alperes bebizonyítja, hogy azon állatokból egyszer a törökök 48 darabot elhajtottak, csak 7 borjú maradt meg. Utoljára pedig az alperes 8 ökrét a szolgájával együtt elvitték a törökök. Az elveszett állatok közül az alperes sokat készpénzért szerzett. Ezért immáron semmivel sem tartozik a felperesnek. Maga méltatlanság alóli felmentését kéri.73 A felperes ünnepélyesen tiltakozik, hisz az alperes a törvény színe előtt megvallotta, hogy a megnevezett pincét néhány évig birtokolta, annak tégláját elhordta. Annak a pincének a bérét a fent megnevezett felperes asszony amennyiben az alperes nem bírta volna, addig fölvehette volna. Amiatt is tiltakozik a felperes, az alperes azt is maga vallja, hogy a felperes anyját midőn elvette, ez a felperes még csak másfél esztendős volt. Arra, hogy tizenhat esztendeig tartotta [őt az alperes] és kiházasította, a felperes ezt feleli: ha eg\’ idegent szolgált volna is, és nem a mostoha apját, annak is tisztességesen ki kellett volna házasítania. Ami pedig a lábas jószágokat illeti: ahol az alperes azt feleli, hogy a törökök elhajtották, az nem tartható érvényben a bíró urak előtt. Amennyiben úgy is tapasztalnák, amint azt az alperes előadja, a felperes asszony csak azokon a jószágokon (állatokon) kíván megosztozni, amit [az alperes] a [felperes] anyjával együtt szerzett, és most is az alperes kezénél van. Minthogy ez az anyai ingó és ingatlan javak utáni tényleges vagyonosztás nem történt korábban meg, az ország törvénye szerint a [Hármaskönyv] I. rész 43. cím, 1. rész 45. és 54. cím szerinti vagyonosztást kér, amelyen keresete is alapul. Az alperes az ő érvelésének elfogadásáért folyamodott, kiegészítve a következőkkel: a felperes asszony úgy véli, hogy maradtak néki valamiféle javai („marhaj’) és ezüstművei az anyja után. Az ország törvényei szerint ezt a felperesnek elégségesen bizonyítania kell, ezért bizonyítsa meg és részletezze a kívánt javakat a felperes, azok számát, mennyiségét is mondja meg. A felperes szerint minthogy az alperes saját akaratából a kívánt javak kapcsán a bizonyítást magára vállalta, amelyből kitetszene azok minősége és száma, azt a felperesre 3 Kihúzott szövegtöredék szerint a per leszállításának kérésére is utalt („.. .a^peómek le. 103
