Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Regeszták - 1633. év: 223–305. sorszám
1633. Regeszták 223-305. sorszám alperes asszony tagadna, úgy a felperes asszony kész férjével együtt esküt tenni arra, hogy [erre vonatkozóan] ő már beszélt. Vagy pedig mentse magát az alperes. Az alperes szerint ami a felperes gyilkosság kapcsán tett kívánságát illeti, azt az alperes tagadja, ugyanis abban semmit sem tud. Bizonyítsa be a felperes, hogy az ő szájából valamit hallott. A felperes visszatér a korábbi érveléséhez és mindezekről ítéletet kér. Végzés: Minthogy ez egy kettős, „ikerper”-nek (binembralis) tűnik, először az alperes asszony a következő törvényszékre bizonyítsa be, hogy az ezüst poharakat igaz pénzen vette és kitől. Ezt követően ítélkeznek. .....de mmé trs; -áltál ha szinte[ti] meg bispnyodikis cdgik pohár, mellnek fene ke[n] S%p es A. vagon, ami a% meg bi^onittassal a% ityjegies pohár {a% parta eoucl edgietembe[n]}9S ad regi possessortul cl ne[m] idegenedhetek. ” 286. (VII. 171.) Felvétetett Georg Heibel (Heybel) német kádár (vietor germanus) győri polgár mint felperes pere a Győr városban házat bíró Kántor János és Mihály, akik főtisztelendő Kopcsányi (Kopczanj) Mihály Győr vármegyei Sokorókajáron (Sokoru Kajar) lakó jobbágyai, mint alperesek ellen. A felperes képviseletében Jagosich előadja: az 1631. évben, december 8. táján (circa festum Concep[tionis] B[eatae] Mar[iae] semp[er] Virgin[is]), a fent megnevezett felperes itt, a Győr vármegyei Győrben az alperesektől azok győri házát meg kívánta venni, és arra 500 ezüst tallérban alkut kötött. Ebből 230 ezüst tallért az alpereseknek megfizetett és a fennmaradó 270 ezüst tallér kapcsán megfogadta, mihelyt azt a győri házat, amiben akkor a felperes lakott, ő eladhatja, az összeget az alpereseknek megfizeti. Akkor a felperes azon győri házának jó ára is volt. Az alperesek fent említett győri házát Napkeletről és Délről utcák szomszédolják, felszélről Vörös hajú avagy Poharith Szabó György házával, míg Napnyugatról Hans (Hanz) Fent házával határos. De akkor az alperesek édesanyja a ház eladását ellenezte, azt semmiképpen meg nem engedte. Ezután a felperes a maga házát nem merte eladni, ugyanis a ház adásvételét az alperesek anyja „feltörte”. így a felperesnek meg kellett maradnia a saját házában. Bár az alperesek házára a felperes egy kaput csináltatott, amire kb. 5 ft-ot költött, és a pincére is lakatot vett, de az alperesek anyja azt is elvette róla. Sőt, azóta az alperesek házát a sok oda szálló („.. .sok szállók... ’) erősen elpusztította. Mindezek után a felperes azt kívánja, hogy az annyi időtől lefoglalt pénzét, a 230 ezüst tallért az alperesektől néki vissza ítéljék, és az alperesek azt megadják, valamint az alpereseket ezen cselekedetükért törvény szerint megbüntessék. ítéletet kér. Az alperesek képviseletében Harassy tiltakozva másolatot kér a keresetről. [Végzés:] Adasson ki. 1633. június 17. A régi szokás szerinti időben és helyen az alább megírt polgári törvénykezések tétettek. 287. (VII. 171.) Enesey István ügyvédet vallott. 288. (VII. 171.) Fodor Pál felesége, Katalin, ügyvédet vallott. 289. (VII. 171.) Marothi Gáspár deák (l[itte]rat[us]) ügyvédet vallott. 98 98 Sorok alatti betoldás. 92
