Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1631–1636 - Városi Levéltári Füzetek 13/2011 (Győr, 2011)
Bevezető
Bevezetés A helyi jogszokások, hivatali írásbeliség rögzült gyakorlata során a mezővárosi jegyzőkönyvek gyakran szisztematikusan felvett, napjainkban adatbázisba rendezhető, speciális információkat őriztek meg a település egykori társadalmáról. Miképpen a győri püspök privilegizált mezővárosa, Szombathely 17. századi jegyzőkönyveiből, a helyi szokások és gyakorlat révén, a folyamatosan vezetett bel- és külterületi ingatlanfelvallások segítségével egy „telekkönyv” összeállítható, Győr esetében a városi jegyzőkönyvek a polgárfelvételeket tartalmazzák. Bár kigyűjtésükkel az ún. mezővárosi korszak „polgárkönyve” elkészült,9 a feldolgozott jegyzőkönyvekben szereplő polgárfelvételek automatikus elhagyását nem tartottam szerencsésnek. E polgárfelvételek az adott szűk időintervallumban is fontos információkat nyújtanak a helyi polgárság utánpótlásának földrajzi, térbeli kiterjedtségéről, jól illusztrálják a város fent említett multietnicitását, illetve a tárgyidőszak is felveti a polgárjogot szerzők körének kiterjedtebb vizsgálatát, hisz nagyon szerény számban nőket is találunk közöttük. A fennmaradt jegyzőkönyvi bejegyzések alapján úgy tűnik, hogy az 1627—1630 közötti esztendőkhöz képest az 1631—1636 közötti évekből több a városi lakosság és az erődvárosi katonaság közötti érintkezésre információt nyújtó bejegyzés. A konfliktusok mellett a hangsúly megoszlik a beilleszkedés, integráció, újvárosi házvásárlás problémakörével. Ezek révén az adatok révén az erődváros katonasága és a város polgári lakossága közötti családi, rokonsági, gazdasági kapcsolatokról, a katonai és a polgári társadalom együttéléséről mikroszinten is információkat nyerhetünk. Miként az többször is kihangsúlyozásra került, a forrástípus elsősorban bíráskodással, jogbiztosítással kapcsolatos bejegyzéseket tartalmaz. A mezővárosi bíráskodás központi helye a városháza volt, ahol a magisztrátus, ritkábban a helyi katonaság, vagy Győr vármegye képviselőivel kiegészített vegyes ítélőszékek előtt a peres feleket a felvallott — a győri, olykor a pozsonyi káptalan ügyvédvalló leveleivel ellátott — ügyvédek képviselték. A mezőváros kora újkori jogszokásairól keveset tudunk, perjoga máig feldolgozatlan. Forrásunk ehhez is számos adatot nyújt, miképpen a városban működő különböző bíráskodási fórumok — így a katonaság esetében a seregszék, a katolikus egyház bíráskodási fóruma a szentszék, illetve a vármegyei törvényszék — működéséhez, illetékességi köréhez is sporadikus adatokat nyújt —, pl. a végrendelkezésekkel kapcsolatos perek esetében a szentszék kompetenciájának kérdésköréhez (pl. 1631. Nr. 73.). A peres felek hosszabb-rövidebb vitáiból a már említett professzionális ügyvédi kar érvelésének jogi megalapozottságára, eszköztárára is sok adatot nyerhetünk. Érveik alátámasztására egyaránt hivatkoztak a középkor, illetve saját koruk (elsősorban az ország reorganizációjában nagy jelentőségű 1622. és 1625. évi soproni diéták) törvényeire, de legtöbbször Werbőczy István Hármaskönyvére. Mindezek mellett precedens jogesetekre történő hivatkozás is megtalálható az ügyvédi érvelések között, miképpen tárgyévben hozott országgyűlési cikkely is. Bár a bizonyítások mind tanúvallomásokkal, mind pedig közhitelű intézmények által kiállított (pl. hiteleshely, város, vármegye), vagy magánjogi aktus során keletkezett dokumentumokkal megtörténhettek, a jegyzőkönyvi bejegyzések, az ügyvédi replikák jól jelzik azt a tendenciát, hogy az egykorú bírósági gyakorlatban és ezzel a jogélethez kötődő hétköznapi mentalitásban is az írott bizonyítékok, illetve a jogi események írásbeli rögzítése a helyi polgárok számára is egyre fontosabbá vált. Ezt a tendenciát, amely a szóbeli kultúra fennmaradása, párhuzamos dominanciája mellett is jól érzékelteti az írás9 Morvái Gyula-. Győri polgárkönyv I. Mezővárosi időszak 1600—1743. Győr, 2007. (Városi Levéltári Füzetek; 10.) 8
