Dominkovits Péter: Győr város tanácsülései és bírósági jegyzőkönyveinek regesztái VI. 1627–1630 - Városi Levéltári Füzetek 12/2010 (Győr, 2010)
Regeszták - 1627. év: 1–137. sorszám
1627. év 1627. január 11. 1. (I. 177-179.) A városházán a bíró és a tanács Vajda (Vayda) Ferenc hátrahagyott özvegye, Kánthor Ilona asszony Vajda (Vayda) Mátyással szemben beadott kérelméről és követeléséről a következő ítéletet hozta: Először: ami a felek végrendelethez történő ragaszkodását illeti, azzal a bíró semmiképpen sem foglalkozhat („...insticialhatia...”), és nem is akar annak magyarázásába, avagy eligazításába (directio) belemenni, mert az a szentszéket illeti. Másodszor: noha [Vajda Mátyás] vérrokonként az asszony engedelméből és jóváhagyásával került bebocsátásra a házba, de nem azért, hogy ott a rendet felborítsa, kárt okozzon, avagy jogtalanságokat kövessen el, hanem azért vétetett segítségül, hogy vigyázzon, oltalmazzon és az árvák számára őrizzen. Továbbá az özvegység ideje alatt, az ország törvényei szerint az asszony vezető szerepe érvényesüljön a házban (ő „praesidealion”), minden házi ingóság az ő kezében legyen, mert azok őt illetik. Ha bármit Vajda Mátyás az ő kezéből kivett volna, az mint illetékes birtokos számára, néki vissza kell, hogy adasson. [Harmadszor:] Vajda (Vayda) Mátyás pedig lakóként (inquilini) lakjék békében az özveggyel, máskülönben törvényes számadása nélkül - és az elfogadott akadályoztatás benyújtásának hiányában - amennyiben a szegény árvákat keserítené, háborgatná és nyugtalanítaná, úgy az özvegy házából a békesség miatt az ügy érdemétől visszavonulnia, és a házból kiköltöznie kell. Negyedszer: Noha az özvegy édesanyja, Kánthor Bálintné a házba történő bejárástól, az árva gyermekek meglátogatásától általában nem tiltható el, ezek miatt meg nem fogatható, valamint meg nem tartóztatható. De minthogy az öregasszonnyal, Kánthor Bálintnéval szemben veje, Vajda (Vayda) Mátyás joggal állítja, hogy ő az oka az összeveszéseknek, ezért a bíró komolyan meginti őt [t.i. Kánthor Bálintnét], hogy ezt követően e gyermekeihez történő járás során úgy viselje magát, hogy inkább példaadó legyen, semmint az atyafiak és sógorok között veszekedést támasszon. Ha nem ezt cselekszi, és a jövendőben bebizonyosodik az, hogy ő ad okot az „...eß veßtesre...", akkor tulajdonítsa magának azt, ha a gyermekeihez történő járástól megfosztanák. Végül: Azt a bíró nem engedheti meg, hogy az özvegy kívánsága nyomán a vér szerinti atyafiak állításával szemben, csak úgy egyszerűen, mindjárt a háznak cégért helyezhetnének ki, hanem akkor, ha abban tartósan fog lakni. Ha pedig Vajda Mátyás a többi vér szerinti rokonnal együtt az özvegy és a gyermek számára a ház után való hagyományi részét becsű szerint le tudná tenni, és azt az özvegy is a kívánság szerint felveszi, abban senki semmi ellenvetést nem tehet azért, hogy inkább nagyobb atyafiúi sze- retetben és békességben lakhassanak. A kérvényében található más követelések tekintetében azok többsége valamilyen módon vagy megújításra, vagy megváltoztatásra kerüljenek. 17
