Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

Kilényi Dávid társulatához szegődött ideiglenesen, és nagyon hamar zajos sikereket is arathatott velük. E sikersorozat első fontos állomása Pozsony, a koronázó város volt, ahol műértő közönség előtt játszhatott a patinás, 1776 óta létező színházban. A júniusi pozsonyi elismerést követően rövid ideig Győrött állomásozott Kilényi truppja. Ezt követően színvonalas és rendkívül gazdag repertoárjukat a környék jelentősebb színpadain is bemutatták, így Kismarton, Sopron, Zalaegerszeg, Kőszeg és Szombathely játékszíneiben szerepeltek, mikor ismét visszatértek Győrbe az 1819-20. évi őszi-téli idényt megtartására. Ekkor már Győrben is kialakult, számos más városhoz hasonlóan, a német és a magyar színésztársaságok egymást váltó műsorrendje. Ebben az időszakban rendszerint még a német csoportok jutottak előnyösebb lehetőségekhez, de a reformkor végére már egyensúlyban állt a két nemzet színészeinek művészi megítélése és fogadtatása. Sőt, a korszak utolsó éveiben, teljesen megváltozott a helyzet. A Kilényi-féle társulat éppen egy német truppot váltott fel, akiket a Bécsben is elismert Carl Cristoph vezetett. Viszont a magyar színészeknek sem kellett szégyenkezniük német riválisaikkal szemben, mert ebben a társulatban olyan nevezetes egyéniségek szerepeltek a két jeles komikán, Dérynén és Kántorné Engelhardt Annán kívül, mint Ecsedi Jozefa, Pály Elek, Szentpétery Zsigmond és Szilágyi Pál. A győriek elsősorban a kor „fiatal" zenés műfajáért, az operáért lelkesedtek. Ahogy Déryné visszaemlékezéseiben említi: „Mindenütt nagy tetszéssel fogadták a társaságot, kivált Nagy-Győrben igen szerették az operákat. Már ott akkor is igen értelmes, műértő publikum járta a színházat. Operáink jól betanulva, s nagyon összevágólag, precízióval adattak. A téli idényre ismét ígéret szerént Komáromba igyekezett a társaság." A naplójában is említett operák közül a leggyakrabban Vincenzo Bellini: Norma, Gioacchino Rossini: Tankréd, Mozart: Varázsfuvola és Joseph Franz Weigl (aki Joseph Haydn barátjaként az Eszterházy kastély zenekarában is játszott) A svájci háznép c. dalművei voltak műsoron. Bármilyen meglepő, az utóbbi opera aratta a legzajosabb sikert Győrben, akár ezt megelőzően Pozsonyban, vagy pár hónappal később Pesten a német színházban. Ebben a daljátékban Emmalina szerepét énekelte. Alakításáról a korabeli műbíráló elismerően e sorokat jegyezte le: , Ami játékát illeti, felvett személyét oly érzéssel képezte, melyet csupán betanulni lehetetlen és amelyek ő művészi alkalmatos voltának eleven bizonysága; nem lehet megindulás nélkül látni azon jelenését, melyben Jakabot jelen képzelvén ábrándozásában, azzal beszélni látszik: mozdulata, hangja, testének egész alkalmaztatása egészen csak a szenvedő Emmalinát láttatja. " A Kilényi-féle társulat műsorát azonban elsősorban prózai darabok alkották, felvonultatva a népszínmű, vígjáték, tündérbohózat, szomorújáték, lovagdarabok és érzékenyjátékok korabeli, már ismertetett műfajait. Az itt játszott színművek között a kor legkedveltebb színpadi szerzője, Kotzebue alkotásai adták a repertoár gerincét. Természetesen akkor már magyar szerzők műveivel is