Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

próbálkoztak. Közülük Andrád Elek: Mátyás király és a kolozsvári bíró és Kisfaludy Károly: Tatárok Magyarországon című darabjainak volt nagyobb visszhangja. Ez a győri vendégjáték egyértelműen megalapozta a magyar társulatok jó hírnevét, és az elkövetkező időszakban egyre több nemzeti színésztrupp nyert bebocsátást a városba. Déryné is fellépett még itt, de időlegesen szakított Kilényivel és Székesfehérvárra, a Nemzeti Játszótársasághoz szerződött. Kilényi társulatában Kántorné Engelhardt Anna lett az első számú színésznő Déryné távozásával, igaz, a direktor a „nagyasszony" húgával, későbbi feleségével, Széppataki Johannával is próbálta hiányát feledtetni. Az 1824-25. évi téli idényben azonban ismét itt járt Déryné, és ekkor az alábbi darabokat láthatta szerepléseivel a győri nagyérdemű: Shakespeare: A makrancos hölgy magyarított változatát, az Ördögűző Fábiánt és a Sok hűhó semmiért hasonló átdolgozását Az egymást bosszantók címmel. De népszerűek voltak Houwaldtól az A kép, Goldonitól a Két úr szolgája, valamint Kazinczy Ferenc: Titusnak szelídsége című színdarabja is. Ekkor láthatta a helyi közönség az első magyar operát is, Ruzitska József alkotását Béla futása címmel. Déryné még két alkalommal szerepelt Győrben, 1836-ban és az 1847-48. évi évadban. De ekkor már más színészekre figyelt a helyi polgárság is. Az ismétlődő és megerősödő magyar vendégjátékok 1849- ig Az 1830-as években a folyamatosan érkező német színjátszók mellett lehetőséget kapott Pergő Celesztin, Horváth József, Komlóssy Ferenc, Kilényi Dávid és Fülöp János társulata is. 1828-ban pedig megalakult Vas vármegye pártolásával a Dunántúli Játszótársaság, amely patronálásához Győr városa és a megye notabilitása is csatlakozott, közös bizottságot választva. A megegyezés szerint minden évben két hónapra ingyen adták ki a „nemzet papjai"-nak a győri színházat. 1831-től a Dunántúli Játszótársaság új igazgatója lett Kisfaludy Sándor, aki ezzel párhuzamosan a nemzeti színészet egyik legjelentősebb reformkori bázisát, a balatonfüredi színházat is megalapította. A kolozsvári, budai, kassai és székesfehérvári legendás magyar színtársulatok után ez a vállalkozás is előrelendítette a magyar színészetet. A társulat tagjai a korszak ismert komédiásai voltak, akik e formáció megszűnése után is kiemelt társulatokban szolgálták a magyar színjátszást. Megörökítve itt is nevüket, e tagok a következők voltak a megalakuláskor. Hölgyek: Bernáthné, Szepesi Franciska, Fülöpné, Fügedy Zsuzsanna, Komlóssyné, Czégényi Erzsébet, Kőrössyné, Strom Katalin, Lendvay Mártonné, Hivatal Anikó, Molitorisz Cecília, Raics Zsófia és gyermekszerepekre, Körösi Mimi.