Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Győr színjátszása a kezdetektől a reformkor végéig

(1887). Érdekesség viszont, hogy a Győrben játékjogot nyert Joseph Bubenhoffen éppen a közös társulatot nem vállaló Sopronból érkezett. Ő három évadot töltött Győrben, és egyik jelentős érdeme, hogy több operát is színpadra állított. (Említést érdemel még, hogy emellett adományaival hozzájárult a város éjjeli világításának költségeihez.) Szerződésének lejártával 1826-ban újabb soproni direktor kapott játéklehetőséget, aki az első hölgydirektor volt Győrben, Elisebath Hold. Bizonyos fenntartásokkal fogadták társulata műsorát, mert 1826 nyarán kilátásba helyezték, hogy a Magyar Királyi Helytartótanácshoz terjesztik fel a darabok szövegkönyveit elbírálásra. A további részletek nem ismertek. Majd Lorenz Trescher „átutazó társulata" következett 1827-ben egy rövid idényre, és a következő évben már hosszabb időre kapott lehetőséget Franz Kröning budweissi színigazgató. 1829-ben és 1830-ban újra a nyári hónapokban nyitottak színházat Győrben, Michael Willi és August Hold soproni társigazgatókkal, akik 1832-ben újra visszatértek, felváltva Anna Baucholczer és Dániel Mangold nagyszombati, mutatványokkal is próbálkozó színészeit. Az 1830-as években a Willi-Hold színigazgató páros egyértelmű hegemóniája volt tapasztalható a német színtársulatok körében. Ez az az időszak, amikor érezhetően alábbhagyott a német színészet befolyása a megerősödő magyar színészet ellenében. Amíg a Dunántúl városaiban még nagy volt a pezsgés az egymással is konkuráló és színvonalas német színtársulatok körében, Győrben ezzel szemben egyre jobban beszűkültek számukra a lehetőségek, főleg a Kovács Pál vezette, 1840-ben megalakult Magyar Színpártoló Részvényes Egyesület megalakulását követően. A Willi-Hold kettős „regnálásának" közel egy évtizedes időszakát csak egyszer, 1835 nyarán törte meg Carl Weidinger bécsújhelyi társulata, igaz, ekkor Joseph Goutier „kötélen tánczos"-sal kellett megosztozniuk a színházban. A soproni igazgatópáros is sorra a nyári évadokban kapott j átéklehetőséget, de ekkor is közel annyi darabot mutattak be, mint régebben az őszi-téli szezonok alatt, amelyeket ebben az időszakban rendre a magyar színtársulatok nyertek el. A soproni színtársulatnak utolsó, Győrben tartott 1839. évi évadja volt egyben talán a legemlékezetesebb előadás-sorozata, amit V. Ferdinánd győri látogatása tett nevezetessé. A királylátogatás hírére ugyanis 1839. június 10-én a Raab's Wieder-Eroberung (Győr visszavétele, vagy Győrnek újbóli meghódítása) című darabot játszották. Június 14-én ugyancsak V. Ferdinánd tiszteletére két színjátékot is előadott a soproni társulat, az egyfelvonásos Ungarn 's erste Wohlthater (A magyarok első jótevője) ünnepi játékot és a Das Tagebuch (A napló) című két felvonásos vígjátékot. Végül, mintegy hattyúdalként, 1839. augusztus 13-án Ferdinánd Raimund emlékére az Erinnerung an Raimund című kétfelvonásos színdarabot játszották a helyi német polgároknak. Ezt követően azonban jelentősen csökkent a német színészek befolyása, csak az úgynevezett kisebb évadot elnyerve, pedig még Alexander Schmidt is jelentkezett az 1843. és 1844. évi évadokra. O a korszak egyik legismertebb színházi vezetője volt, a pesti Deutsche Theatert is 40