Források és ritkaságok a Győri színjátszás történetéből a 17. század elejétől 1849-ig I. - Városi Levéltári Füzetek 9/2007 (Győr, 2007)

Rezümé

REZÜMÉ Győr színészete a 17. század elejétől 1849-ig Győr központi fekvése, közelsége a császárváros Bécshez és a koronázó város Pozsonyhoz, valamint vízi és szárazföldi útjai a színjátszás területén is meghatározó szerephez juttatták. Az európai szellemi áramlatok, így a 16. századtól folyamatosan megújuló régi-új színművészet is, a magyarországi viszonyokhoz képest már korán, a 17. század elején megjelent a Rába parti városban. A győriek először az 1627-ben megtelepült jezsuita rend közel másfél évszázados hitéleti, szellemi-kulturális működése egyik látványos produktumának, az iskoladrámáknak köszönhetően részesültek a színészet varázsában. A világi színészetet a 18. század derekától a nyugati régiókból érkező német vándortársulatok képviselték, mivel Győr lakosságának jelentős része németajkú volt. Hamarosan két ideiglenes játékszínt is építettek: az elsőt 1768-ban, majd ennek egy árvíz utáni elpusztulásakor, 1785-ben a másikat. Igen korán, már 1798-ban, az első állandó színházat is átadták. Ez volt Magyarország erre a célra épült, sorrendben negyedik színháza. Benke József magyar színtársulatának 1811-ben történt bemutatkozásával a magyar nemzeti színészet is tényező lett Győr kulturális életében, és ezzel kezdetét vette a két nemzet színjátszásának közös, értékteremtő és olykor rivalizáló - együttélése. A 19. század elején már kialakultak a Bécsből kiinduló úgynevezett színi-utak, amelyek Pozsonyt érintve Győr városán is keresztülmentek. A város fekvésének köszönhetően gyakorta itt dőlt el, hogy a két, az ország keleti és déli tartományait átszelő úton a vándortársulatok melyik színi-állomáson kaphatnak játéklehetőséget. Ezért Győr elosztó, befogadó és közvetítő szerepének köszönhetően jelentős kulturális tényezővé vált. Az 1809-ben a napóleoni seregek megszállása következtében súlyosan károsodott teátrumot évtizedekig csak renoválgatták, míg 1839-ben kellő kézműves, építész munkálatokkal és anyagi ráfordítással felújították, és ezzel valósággal Győr ékszerdoboza lett. Az ország legszebb klasszicista stílusú színháza, bár hamarosan szűkké vált, 1927-ben történt lebontásáig szolgálta a színészetet. A reformkorban emlékezetes produkciók egész sora tette Győr nevét országosan is ismertté. Bécsben és Pozsonyban is népszerű színigazgatók váltották egymást a városban, olykor 3-4 színi évadot is tartva, mint pl. Ferdinánd Kübler, Lorenz Gindl, Christoph Kuntz, Philipp Zölner, Franz Scherzer és Leopold Kottán. Itt kezdte pályafutását Ferdinánd Raimund osztrák drámaíró és költő, és sikerrel vendégszerepelt itt társulatával a Varázsfuvola szövegírója, Emánuel Schikaneder is. A magyar színjátszást pedig olyan, ma már legendás színészóriások vendégjátékai képviselték, mint Déryné Széppataki Róza, Kántorné Engelhardt Anna, Kilényi Dávid, Megyeri Károly, Latabár Endre, Szuper Károly és Lendvay Márton. Érdekességként említhetjük a „haza bölcse", Deák Fe-