Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái III. 1612-1616 - Városi Levéltári Füzetek 6/2003 (Győr, 2003)

Regeszták 1600-1605

A felperes ügyvédje, Harasy Mihály előadja: 1614 Szent Iván nap (június 24.) táján, a Győr (Geőr) vármegyei Győrött, a felperes két lovát az alperesnek mint szegődött szolgájának átadta. Nem tudni miféle gondtalanság miatt, de lovait [az alperes] elveszítette; csak ő tudja, azokat hová tette. Csak azt kívánja, hogy lovai előkerüljenek. ítéletet kér. Az alperes kijelenti, azon nap cherelte eggiket és a béklyó („ ...beko... ") kulcsát is akkor csináltatta, „ ...nyeli mellőle el loptad az lowaA:ot. " A felperes ítéletet kérve ugyanazt mondja mint fent, hozzátéve: ő azt is meghagyta a legénynek, hogy az egyik lovat ki ne vigye, de az mégis kivitte. Végzés: Latos (Lathos) Mihály bizonyítsa be, hogy a legénynek azt hagyta, az egyik lovat ne vigye ki. Ha a következő időponton bebizonyítja, annak a lónak az árát a legénynek meg kell adnia. A kezesség mindaddig fenmarad. 1560. (VI. 33-34.) Felvétetett Polgár Zsuzsanna pere Ötvös (Eőtuős) Márk ellen. Az alperes képviseletében Harasy Mihály ügyvéd előadja: ahol a felperes a keresetében azt állítja, hogy [az alperes] vele beszélgetett és néki házasságot ígért, ezt tagadja; nem beszélgetett és nem adta hitét a házastársul vételre. Másodszor: ahol pedig azt állítja, [a felperes] elegendően bebizonyítja, hogy az [az alperes a felperes feleségül vételére] hitét adta, a tekintetben azt kívánja, állítását a felperes bizonyítsa be. Végzés: minthogy az alperes egyszerűen tagadja, hogy hitét adta volna, és ez ügyben a felperes elégséges bizonyítását kéri, azért úgy kívánják, az a következő időpontban bizonyítsa be. 1561. (VI. 34.) Felvétetett Bohauecz János pere Szabó (Zabo) István ellen. A felperes ügyvédje előadja: 1614 Nagykarácsony nap (december 25.) táján, a Győr (Geőr) vármegyei Győrben, midőn a felperes Lukács (Lukacz) Szabó István házához ment, ahol is őt leültették, és beszélgetni kezdtek, a megnevezett alperes nem tudni minő szándékból megkérdezte tőle „...hona tetted el az lean'wdot... " ? Erre így felelt: „.. megh holt, el Ayuanta Iste[n]... " Erre az alperes - akinek a felperes soha nem vétett - így nem tudni miféle bosszúságból így válaszolt: „ ...agyának az chygara czak megh mondod, es az felesegednek is késsenek zzak bohat az wyara őys megh mongxa... " . A nyelv büntetése fennmaradván e gyalázatot sem az alperes, sem pedig az ő díjáért nem vette volna fel. Midőn, mind felesége magukat eddig tisztességes embereknek tartották, akik nem érdemelték meg ezeket a gyalázatos szavakat. Ha az alperes ezt tagadná, úgy adott időpontra bebizonyítja. ítéletet vár, és tiltakozással mondja, ez után is szabad legyen néki mindenben disputálnia. Az alperes személyesen kéri a másolatot. - Végzés: adassék ki. 1562. (VI. 34.) Enyingy (Ennynghy) Benedek (vite iterata) elmarasztaltatik.