Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1606-1611 - Városi Levéltári Füzetek 5/2002 (Győr, 2002)

Regeszták 1606-1611

1609. március 5. 674. (I. 366.) ! Pahouicz Szabó Mihály a város közé adta magát, annak igazságát és jussát letette, így e naptól Győr városi polgár. 1609. március 15. 675. (IV. 18.) Fajszy (Faysy) Mátyás és András Némety Pál deák feleségét szólítja. 676. (IV. 18.) Szabó György és Szabó Mihály Szabó Antalt szólítja. - Az alperes Szily (Zsilly) Lőrincet ügyvédnek vallotta. 677. (IV. 18-20.) A felperes képviseletében törvényes ügyvédje, Szombathelyi Péter deák (Petrus Ltrt. de Zombathel) a felperesek személyében előadja: 1594ben, amikor az ellenség Győr (gior) városát megszállta és megvette, Szabó György elhalt bátyjukkal együtt közönséges bujdosókká lettek. E bujdosás során egynéhány esztendőt Pozsony (posony) városában töltöttek el, ahol is az Úristen valaminő csapást mért bátyjukra. Bátyjuk betegségében végrendelkezett, de több javai közül e végrendeletből kimaradt azon háza, amely itt Győrben, több más keresztény tulajdonnal pogány kézbe került. Ez a ház Kántor (Cantor) Bálint és Szappanfőző (Sapanfözeö) János [házai] között fekszik. Az Isten Győrött kézbe adta, és [Szabó György] mint kisebb atyafi, az ő özvegy ángyával egy kenyéren, együtt laktak benne, és ami szükséges volt, azt egyaránt építették. Ezt követően ángyuk egy János deák nevű emberhez férjhez ment, de már az is meghalt, miképpen miképpen mind az attól született, mind pedig bátyjuktól származó gyerekek is meghaltak. Ezt követően az özvegy sorban maradt ángyuk a házat el akarta adni, de ahogy ők [t.i. a felperes fél] ezt megtudták, a város szokása és törvénye szerint Szeöch (Zsöch) Benedek akkori bíró elé mentek, és tilalmazták („az igasagot leteuen"). Ezt követően ángyuk nem merte eladni az ő örökségüket, de elhalt bátyjuk után harmadszor is férjhez ment, a jelenlévő tiszteletreméltó Szabó Antal felesége lett. Időközben ángyuk meghalt, és nékik úgy tűnik, hogy a megnevezett ház örökség vérágként őket illeti, miképpen az a Hármaskönyv III. rész 29. és 14. cikkében is írva van. Azért is, mert bátyjuknak nincs gyermeke, a jelen lévő alperes pedig idegen benne, [az asszonynak] harmadik ura. Ha pedig bármi ígéretet is tett volna az ő felesége, [a felperes fél] elhalt ángya, e ház Szabó György tulajdona volt, ő maga még nőtlen korában vette, amiről néhány városi úr is emlékezni tud. Ezért azt kívánják, ha bármi még e házon kívül Szabó Györgytől maradt, akár mi néven neveztessék, pénz, vagy ezüstmü („ezüst my"), ami az elhalt ángyuk holta után Szabó Antal kezére juthatott, minden eskü alatt előadatni kívánnak. A bírótól és esküdtjeitől pedig azt kívánják, hogy Isten és lélek és törvény szerint ők vizsgál -