Dominkovits Péter: Győr város tanácsülési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1600-1605 - Városi Levéltári Füzetek 4/2001 (Győr, 2001)

Regeszták

nyes módon lépett perre, az uraim úgy ítélték: „valamit kheresett az An, tudny illik dyatt, raita maradott az L, es tartozik de facto le tenny ". Az alperes kedvezőbb ítéletet kér és fellebbez. Végzés: ha a jövőben magát perbe ereszti, a felperes feleletét [fellebbezésre] elviheti, de a büntetésről szóló végzést nem. Ahogy fentebb: köteles letenni. Az alperes tiltakozik; nem eresztette a „derekpörben"

196 magát, „hanem az nehéz dolgott es deliberatiott az kitt kgtek talált aztt khiuanom apelalny ". A felperes kijelenti: minthogy az uraim törvénye szerint a bírságot őneki is meg kellett fizetnie, azt kívánja, hogy az ítélet szerint a másik fél is fizessen. Az alperes az egészért lerakta a 20 ft-ot. A felperes megidézteti Marcus Hubert, az meghallgatja-e, avagy nem az ő feleletét. Az alperes a törvény szerint nem kívánja meghallgatni azt, [a felperes] állítson keresete szerinti és a mostani költségek miatt kezest, mindazon ok miatt, amiért ottfenn a tiltakozást már megíratta. Ne hogy úgy tűnjék, őfelsége parancsának ellene áll, őnagyságával szemben engedetlen, és ha ez után bár mit, a legkisebbet is szólja a jámbor bírák előtt, nem adta magát „ derek toruenbén ". A felperes ünnepélyesen tiltakozik, az ország törvényei szerint e kifogásnak nincs helye, mert immáron az alperes belebocsátotta magát a perbe, és fenti érvelésével („ne tasaekaz öf paranciolatianak engedetlen lenny") maga ellen vét, hisz szüksége nem lett volna a parancsolatra, és nem is kellett volna idehoznia a káptalani urakra, amelyben [ti. a parancsban] őt gonoszul és ok nélkül vádolta, melyet mindjárt be is bizonyít „jámborfeo urunkhal" és öregemberekkel, őfelsége polgáraival, oly személyekkel, akiknek elhitető bizonyságuk, mely a győri káptalan urainak levele(i)ben írva van. Minthogy az alperes a felelet első időpontjában a bíróság előtt a fejét letette, azt elveszíti, mert [a felperes] keresetét kész bizonyítani, akár az eddiginél jobban is. Az uraimtól az ország szokása, írott törvénye, a Hármaskönyv II. rész 32. címe, továbbá ugyanezen rész 72. címe szerint törvényt vár. Ahol pedig az alperes kezességet kíván, válasza: azt nem köteles megtenni, mert őnéki [ti. az alperesnek] a legelső megkeresésben kellett volna arról szólni, s nem most. De az is lehet, hogy nem tartozik kezességgel, mert Magyarországon jószága van, s maga személye szerint itt, a törvényben áll. Ha az alperesnek bármi keresete lenne a felperesen, úgy az kész bírája előtt törvénybe állni. Mindezekről a citált törvényhelyek alapján ítéletet vár. Az alperes most is a fentebbi tudomástételéhez tartja magát, minthogy maga a város törvényei szerint nem lépett perre, azért ugyancsak e törvények szerint kívánja: idegenként a [felperes] állítson kezest keresete és a költségek miatt. Őfelsége tudomása és az ottfön tett dolgok nélkül ne vizsgáltassák semmi, ha kényszeríElőtte kihúzva: „ Töményben".