Bana József: A lövöldöző „Levélhordozó”. Jegyzetek Győr történetének lapjaihoz - Városi Levéltári Füzetek 3/2001 (Győr, 2001)

X. Fasizmus, nácik és a II. világháború

im és uraim, jó lesz hozzászokni, ez most már egy darabig így megy. Legalább addig, amíg az új Adolfok, Viszárjanovicsok magukhoz nem rántják a hatalmat. Falra hányt politika Napjainkban elszaporodtak a különböző falfirkálmányok. Újvárosban a „Cigánymentes övezet" terjedt el, míg a volt orosz laktanyán a zendülőket éltetik. A lakótelepeken meg a győri polgármesternek javasolnak sajátos programot. Az Egyesült Államokban valóságos művészetté fejlődött a falfestés, egyes firkálmányokat védetté nyilvánítottak, hogy az utókor is gyönyörködhessen bennük. A győri alkotások egyelőre még nem nevezhetők művészi színvonalúnak. Hiába, messze van Európa, hát még Amerika. Pedig a pingálgatásnak Győrben gazdag múltja van. A monarchia felbomlása után előbb a Tanácsköztársaság kommunistái, majd a húszas években a szocdemek űzték a műfajt. 1933-ban a nyilasok is csatlakoztak az éjszakai mázolókhoz. Két-háromfős csoportokba szerveződve, egy vödör, ecset és kislétra társaságában a hosszú gyárfalakat vették célba. Reggelre a munkába indulók már olvashatták a friss feliratokat: „Bátorság!", „Le a zsidókkal!", „Darabokra velük!". Szaporodtak a horogkeresztek, ugyanis Győr lett a Felső-Dunántúli Kerület központja. Gróf Pálffy Fidél volt a dunántúli vezér. Csak az újvárosi nyilas szervezetnek százhatvan bejegyzett tagja volt 1933-ban. Leginkább a műveletlen polgárok jelentkeztek. Egy tagtoborzó plakátukon a következő cizellált felirat volt olvasható: „Gerinctelenek, kétkulacsosok ne jelentkezzetek a Nemzetiszocialista Pártba! " Felvetődik a kérdés: ugyan ki az a bolond, aki magát gerinctelennek tartja. Tegyük fel, hogy akad ilyen, és felkeresi a párt hivatalos helyiségét. Belépve a következőket mondja: „Elnézést, én egy nyálkás, gerinctelen, kétkulacsos undorító kis kaméleon vagyok. Ellenfeleim csak görénynek becéznek, ám pártjuk programja annyira lenyűgözött, hogy szeretnék belépni... " Aligha tévedek, ha elképzelem, milyen módon penderítették volna ki őt a szobából. A győri nyilasok a rendőrség kihágási jelentései szerint nem csak falat pingáltak. Szorgalmasan gyakorolták az ablakbeverést is. Különösen a zsidó kereskedők ablakai szoktak véletlenül kitömi. Az egyik nyilas nyomdász másfélmillió példányban nyomta ki a „Szálasival a Hungarista Államot!" című cédulácskát. A bíróság másfél évi internáló táborral jutalmazta buzgalmát. A szociáldemokraták székházára 1941-ben ráfirkálták, hogy „Hazaáruló bitangok". Válaszul a Batthyány téri nyilvános WC-re ezt írták fel: „Nyilas székház". A plakátháború és a falpingálás a II. világháború után is folytatódott. A proletárdiktatúra kiteljesedésével hivatalossá vált és elvesztette spontán jellegét és elszürkült. A szocializmust éltető feliratok mellett olvasás nélkül kullogtunk el. A rendszerváltozást követően e méltánytalanul elfelejtett műfaj ismét erőre kapott. Ezek az első alkotások kissé primitívre sikerültek, de ne csüggedjünk. Az igazi művészethez idő kell.