Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

GECSÉNYI LAJOS: Vázlat Győr XV1-XV1I. századi történetéről

térhet-e a városba vagy olyan garnizon-város jön létre, mint Kanizsán, ahol csak a katonaság tartózkodik. A székeskáptalan küzdelmének köszönhetően 1600 nyarán ismét helyreállt a polgári közösség élete. Ez az újjászerveződés azt jelentette, hogy megválasztották a helyi önkormányzat vezetőit, a városbírót és az esküdteket. Ez az időszak volt az, amikor a város környékén olyan nagy a menekülés, az elnéptelenedés, hogy az egész Szigetköz, ahová nagy kedvvel telepítették a zsoldos katonákat téli szállásra, üresen állt. Ismerünk egy jelentést, amelyből tudjuk, hogy Ásványról még a harangot is ellopták. Ellopták a harangot, és a menekülő ásványiak valahol a Felvidéken találták meg újra, és onnan követelték vissza. 1600 után viszont a győri polgárság, mondhatni, majdnem ugyanúgy állt talpra, ahogy 1594-ben menekülésre kényszerült. Hihetetlen gyorsasággal. Egy apró példa a rendeződésre az az adat, amely szerint 1604-ben a csehországi Iglau, amely az egyik legjelentősebb textilkereskedelmi központ volt, posztókereskedői már külön önálló megbízottak tartottak Győrben. Megjelentek — ugyanúgy, mint korábban — a német és olasz kereskedők. Ebben volt szerepe annak, hogy győri polgárok fiai jutottak jelentős egyházi méltóságokra: Lépes Bálint és D

alios Miklós 1602-től minden kapcsolatuk felhasználásával segítették a régi jogok visszaszerzését. Tanúvallomásokat szedettek a város kiváltságairól, s befolyásuk hatására 1609ben II. Mátyás király privilégiumok sorával gazdagította Győrt. Ezekre a kiváltságokra azt mondhatnánk, hogy a szabad királyi városi rang kivételével minden olyan jelentős előjogot biztosítottak az itt lakóknak, amellyel az országban egyetlen mezőváros sem rendelkezett. így lett Győr kiváltságolt mezőváros, ahol a lakosság polgári tudata és vagyoni viszonyai annyira megerősödtek, hogy 1650-ben, amikor a város perbe keveredett a káptalannal és megkísérelte, hogy megszabaduljon a káptalan földesúri joghatóságától, akkor az ország nádora, tehát az ország nemességének első választott képviselője előtt folytatott perben a várost szabad királyi városnak nevezték. Fatális botlás, de biztos nem véletlenül. Vélhetően, aki a kancelláriában ezt az ítéletet leírta, abban föl sem merült, hogy ez a város, amelyik a nádor előtt pereskedik a földesurával, nem szabad királyi város. Nem lebecsülendő teljesítmény ez abban a XVII. században, amelyben lényegesen kedvezőtlenebbek a politikai és gazdasági állapotok, mint a megelőző évszázadban. A város tehetős polgárai tették lehetővé, hogy a lehetőségekhez mérten — hiszen egy erődről, végvárról volt szó — a házak szépültek, s a XVII. században majdnem kizárólagosan már csak téglából vagy kőből épültek. Feltűntek a XVII. század közepén az első, a korai barokk építészet