Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

GECSÉNYI LAJOS: Vázlat Győr XV1-XV1I. századi történetéről

jegyeit magukon hordozó épületek, s jelentőssé vált a város szellemi élete is. Mégpedig nemcsak azáltal, hogy az egyházi személyek, mint Nyéki Vörös Mátyás, Balásffy Tamás, Nagyfalvi Gergely a kor szintjén jelentős irodalmi személyiségek, hanem azzal is, hogy a polgárság vezető rétege ebből is számosan az iskolázottak közé tartoztak. Ebben nagyon nagy szerepe volt a jezsuita gimnáziumban 1632-ben megindult oktatásnak. Ez az egész nyugati országrészből — Horvátországtól a messze Felvidékig — diákok tömegét vonzotta ide. Tanárai között sok tudós személyiség tanított. Beccaria Virgil egyik fia szintén jezsuita szerzetes lett, aki Győrben végezte a gimnáziumot, s egy évig igazgatója is volt iskolájának. A XVII. században a győri városbírák közül heten voltak olyanok, akikről egyértelműen kimutatható, hogy elvégezték a legmagasabb osztályokat is. A polgárság gyarapodása azonban nem változtatott azon a tényen, hogy Győr ebben az évszázadban is erődváros, végvár maradt, melynek életében a meghatározó személyiség a főkapitány volt. A várparancsnokok sorában Hans Breuner (Prainer) főkapitány a század első felének meghatározó személyisége, az 1598 utáni helyreállítások irányítója, a rác katonák Újvárosban történő letelepítésének intézője, nagyon erősen támogatta az ellenreformációt, a katolikus vallás újabb térnyerését. Az ő munkálkodásának eredménye volt, hogy az 1610-es években a mai Liszt Ferenc utcában, ahol egykor a Szent István vértanúról elnevezett plébániatemplom állt, létrejött a ferencesek kolostora. Ez a jezsuiták mellett egy újabb fontos vallási támaszpontot jelentett. A Szent István plébániatemplomról annyit, hogy ez a templom és nem a püspöki székesegyház volt a város plébániatemploma. Ez utóbbira a plébániajog csak átruházódott, miután Szent István vértanú plébániatemploma a XVI. század végén elpusztult, majd pedig a ferencesek kolostortemplomává vált. Breuner egyúttal az utolsó főkapitány, aki az alsóausztriai főnemességből került ki, abból a főnemességből, amely 1546-tól tetemes összegeket szavazott meg évről évre a vár építésére és az őrség fizetésére. Ennek alapján formált jogot a várparancsnok személyének kijelölésére. Az 1630-as évektől a győri vár és a hozzátartozó végvidék jelentősége formálisan felértékelődött, miután ettől kezdve általában az Udvari Haditanács, tehát a legmagasabb katonai irányító szerv elnökei viselték a győri főkapitányi tisztet. Közülük is legtovább 1660-tól 1680-ig Raimund