Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

CSÓKA GÁSPÁR: A szerzetesrendek szerepe Győr tudományos, oktatási és kulturális életében

Győr, Nyitra a példa, míg más kereskedővárosokban a városfalakon belül találjuk meg őket, például Nagyszombat, Kassa, Sopron esetében. Az eddigi általános jellegű megállapítások után nézzük konkrétan a témául választott Győr helyzetét, próbáljuk egyenként megvizsgálni az itt megjelenő szerzetesrendeket. A domonkosok. Azt bizonyosnak tekinthetjük, hogy már a XIII. század közepén volt Győrött kolostoruk. Nem látszik viszont bizonyítottnak az a hagyományra támaszkodó állítás, hogy itt lett volna a domonkosoknak az első magyarországi kolostora. A domonkos rendhez tartozó Ferrari kutató 1637-ben megjelent munkájában azt állítja, hogy a győri kolostor a Héderváryak nemzetségéből származó Paulus Hungarus — Magyar Pál — mester, aki a bolognai egyetemnek volt egyházjogász tanára, rektora, rögtön a rend indulásakor a rend tagjai közé lépett. Mivel maga Szent Domonkos nem jöhetett Magyarországra, (elsősorban a kunok közé szeretett volna menni téríteni), 1221-ben a rendi káptalan őt küldte, és ilyen módon ideérkezve, 1221-ben ő alapította volna a győri kolostort. A rend újabb történetírói megingatták ezt a hitet, és szerintük az első kolostor Székesfehérváron épült föl. Bedy Vince, aki a harmincas években nagyon sokat foglalkozott Győr egyháztörténetével, megpróbálja Ferrarinak az elképzelését fönntartani olyan módon, hogy szerinte az első kolostort a tatárjárás eltörölte, és egy újratelepítés után csak a XIII. század hatvanas éveiben vannak az életükről határozottabb nyomok. Ebben az újjáalapított kolostorban rendi növendékképző iskola is működött, és 1271-ben fráter Péter, aki nyilván fölszentelt pap, de még a fráter a szokásos használat a páter, az atya helyett, a szentírástudományok lektoraként tanította itt. O az a Péter, aki egyébként szerepelt Árpád-házi Szent Margit halála után a boldoggá avatási perben, tanúként őt is kihallgatták. A XIII. század végéről ismert személyeket itt mellőzve, a XIV. század elején élt itt Csák-nembeli Mór. Róla azért kell megemlékeznünk, mert szent életet fejezett itt be 1336-ban, és Miklós püspök által egy legenda fűződik hozzá. Mikor a temetési szentmiséjét Miklós győri püspök celebrálta, a gyászmise alatt a jelenlévő sokaság látta, hogy úrfölmutatáskor a halott fölnyitotta a szemét, és annak végeztével újra becsukta. A kolostor szerzeteseinek életéről meglehetősen keveset tudunk, de a kolostor jó fegyelmére abból lehetne biztosan következtetnünk, hogy a XIV. században kétszer is a győri perjel kerül a magyar rendtartomány élére, Miklós perjel és Győri János perjel. Nyilván Győri János származásra is idevaló lehetett. A győri polgárok közül sokan szerettek volna a templom körül a domonkosok temetőjébe temetkezni. A temetőkápolna részére 1417-ben búcsú engedélyeket szereztek a hívek részére.