Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

SZAKÁL GYULA: Győri elit a 19. és a

Minden város életében döntő fontosságú annak a vállalkozói magatartásnak a kialakulása, mely kellő időben észreveszi a gazdasági változások szükségességét, és megfelelő erővel rendelkezik a helyes lépések megtételére. A lakó- és középületekben, az utcák és terek világában, valamint az emberek gondolkodásában és viselkedésében az a létrejövő és bővülő fizikai, szellemi és szimbolikus tőke tárgyiasul. A várossal foglalkozó egyesületek tucatjai jönnek létre, könyvek, újságok jelennek meg. A polgár otthon érzi magát lakóhelyén, úgy tekint a városra, mint saját alkotására. A polgár belső világa A győri polgárban igen erőteljesen fogalmazódott meg saját fontosságának tudata, amint azt a korabeli sajtóból vett idézetek is bizonyítják. „Egy országot gazdaggá, naggyá és hatalmassá kereskedői és iparosai, tönkre pedig csak proletárjai tehetnek." Az önbizalom és az öntudat mögött a szorgalom és a szaktudás tisztelete áll. Szilárdan hitték, hogy kemény munkával és vasakarattal lehet csak eredményeket elérni. A polgári nyilvánosság színterei: a helyi sajtó, a kiadványok és a szakmai egyesületek fennmaradt jegyzőkönyvei a munka ma már szinte ismeretlen, kultikus felfogásáról tanúskodnak. „Aki sánta, dolgozzék a kezeivel — akinek nincs jobb keze, dolgozzék a ballal, segíteni csak azt kell, aki egyáltalán sehogy sem képes dolgozni." Nagyon világosan érezték és érzékelték, hogy a város sorsa tőlük függ. Az ő adójuk, iparkodásuk tesz egy települést sikeressé. „Csak a munka, az embert foglalkoztató, anyagot cserélő, forgalmat árasztó munka az, ami egy városnak jelent ad és jövőt biztosít." A munkaszeretet mellett kitapintható volt egy szinte már a szűklátókörűséggel határos prakticizmus. A győri polgárok műveltségképükben szinte kizárólag csak a szakmai ismeretek domináltak. Az egyetemi tanulmányokat és így a diplomát nem becsülték igazán. „Kínlódunk a jogi pályán, mert az illető úrfi, ki egy fejjel magasabbnak érzi magát a kereskedő vagy iparos pályára menőtől — holott valódilag szánalmas pária, ki vaktában megy neki az életnek, eltöltve egész életét zárt levegőjű szobában, lassú előrehaladással, szánalmas ki fizetéssel. A jogi kurzuson mindenki feszít elkülönítve magát a kereskedőés iparos pályára menőktől, kik eközben hatalmas vagyonra tesznek szert. (...) Legyünk végre mi is praktikus nemzet, s járjunk a biztos megélhetés útján, s ne a csillogó, de koldus pályához keressük a megélhetést.

1

" A munkakultuszhoz, a gyakorlatias szemléletükhöz járult továbbá az akarat és a leleményesség tisztelete. A siker feltételévé tették az akara-