„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815

Zachar József: Háború, háború, háború... 1792-1815

napi francia ellentámadás elhárításában Károly főherceg a Habsburg-hadak élén jelentős győzelmet aratott. Miután a tiroli és a vorarlbergi kikülönített császárikirályi hadak viszont ugyancsak kudarcot szenvedtek, és Stájerország felé is záróvonalat létesítettek a franciák, János főherceg visszavonulási parancsot adott ki. Ennek során hadai élén december 6-án Észak-Itáliából beérkezett Körmend térségébe. Addigra már magyar felségterületeken tüntetőleg végrehajtott hadmozdulatokon túl december 2-án sor került a morvaországi Austerlitz (Slavkov) mellett a főerők összecsapására, a három császár csatájára. Ezúttal I. Sándor és I. Ferenc csapatai együtt is vereséget szenvedtek I. Napóleon hadaitól.

Ez a döntő vereség a rövid háború végét, két nappal később már fegyverszünetet jelentett, majd az 1805. december 26-án aláírt pozsonyi békét eredményezte. Ebben Ausztria császára arra kényszerült, hogy a franciák császárának a javára lemondjon a korábban részben megszerzett szárazföldi Velencéről, Isztriáról és Dalmáciáról, továbbá még megmaradt ősi birtokairól Elő-Ausztriában, valamint Vorarlbergről, Tirolról és (a csak 1803-ban bekebelezett addigi egyházi uralom alatt állt) Trient és Brixen Hercegségről. Viszonzásul csupán (az addigra már világi uralom alá helyezett korábbi hercegapátságot jelentő) Salzburg Tartomány megtartására nyílt módja. Volt területei a franciák császárának vazallusállamait erősítették. Ezt jelezte az is, hogy Bajorország és Württemberg uralkodója immár királyi, míg Badené nagyhercegi méltóságot viselhetett. A kisebb- nagyobb német-római birodalmi részterületek közül tizenhat, főleg Rajna-kö- zelit leválasztva, I. Napóleon létrehozta az ő függésébe került Rajnai Szövetséget. Ez is arra öszönözte I. Ferencet, hogy 1806. augusztus 6-án eleget tegyen a francia császár felszólításának, és lemondjon az immár pusztán formálissá vált hagyományos méltóságáról, letegye a Német Nemzet Szent Római Birodalma császára címet.

IV. koalíciós háború

A teljesen kimerült Ausztriai Császárság a továbbiakban a porosz és az orosz uralkodó 1806-os és 1807-es franciaellenes háborújába nem kapcsolódott bele. Ezúttal ugyanis arról volt szó, hogy a franciák császára egyes kisebb területek mellett Hannovert is odaígérte ugyan az előző évi béketárgyalások során a porosz királynak, amelyet korábban az angolokkal vívott 1803-as külön háborúban elhódított és saját megszállása alá helyezett. Ám III. György eredeti családi örökségét, ezt a szárazföldi felségterületét mégsem engedte át. Az újabb porosz támadáshoz hiába sikerült megnyerni a szászországi, a weimari és a bra- unschweigi uralkodón túl az orosz cárt is, nemcsak súlyos vereséget szenvedett el Poroszország 1806. október 14-én a Jena és Auerstädt melletti kettős csatában, hanem egészében megszállás alá került. A Berlinbe bevonult Napóleon 1806.

25