„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
Franciák Magyarországon, 1809 november 21-én ott hirdette meg az angolellenes kontinentális zárlatot. Eközben Károly főherceg, aki immár „generalissimus" méltóságot nyert, ettől a negyedik koalíciós háborútól továbbra is távol tartotta a Habsburg Birodalmat, és a korábbi hadieseményekkel kényszerűen félbeszakított hadi reformtevékenységre fordította figyelmét. A francia hadvezetés ugyanakkor a poroszokkal szövetséges oroszok ellen folytatta a háborút. Csak az ő legyőzésüket követően került sor a külön-külön Oroszországgal és Poroszországgal 1807. július 7-én és 9-én megkötött tilsiti békére. Ennek értelmében az orosz cár a franciák császárának szövetségese lett, ugyanakkor a porosz állam az eredeti felségterületet jelentő Brandenburgra, valamint a már régen elhódított Pomerániára és Sziléziára szűkült. A lengyelországi osztozkodáskor szerzett további, porosz felségterületekből Napóleon a Szász Királysághoz csatolt Varsói Nagyhercegséget hozta létre, míg az Elbától nyugatra fekvő területeket: Vesztfáliát, Hannovert és a szomszédos volt porosz felségterületeket egyesítette, királyságként pedig Jerome nevű öccse uralma alá helyezte. Egyébként ezzel egyidőben az itáliai leányköztársaságok egyesítésével északon létrehozott itáliai királyság élére francia császári méltóságán túl önmagát nevezte ki, míg a párhuzamosan délebbre megszervezett nápolyi királyság élére másik öccsét, Josephet állította. A harmadikat, Louis-t pedig a szintén királysággá szervezett németalföldi területekkel ajándékozta meg. Nővéreiről sem feledkezett meg, Elise Piombino, míg Pauline Guastalla Hercegséget kapta meg Itáliában. Kiemelkedő teljesítményeket tanúsító marsalljait ugyancsak itáliai, illetve németföldi hercegi címekkel, méltóságokkal jutalmazta. Ezzel tette teljessé az általa létrehozott új francia főméltóságokkal császársága kezdetétől megteremtett forradalmi előkelő rétegnek csak az ő személyéhez kötött európai hatalmi érdekérvényesítését. V. koalíciós háború Az 1808-as esztendő ismét háborús előkészületek sorát hozta, különösen az Ausztriai Császárság és a Magyar Királyság felségterületein. Bár szövetségesekre ezúttal nehezen számíthatott, az előző évi spanyolországi hadifejlemények hatására és az Egyesült Királysággal kötött szövetségi szerződés értelmében a császár-király 1809. április 8-án maga üzent hadat a Francia Császárság uralkodójának, és megindult a korszerűsítésen átesett császári-királyi haderővel, hogy újabb háborút vívjon Napóleon haderejével. Előző évben ugyanis a már 1805 óta spanyol felségterületen tartózkodó francia megszálló csapatok Napóleon akaratából eltávolították az ottani királyi családot, hogy Joseph nevű öccsét ültethesse ott trónra, egyúttal helyére nápolyi királlyá Joachim Murat marsallt, Caroline nevű nővérének a férjét tette meg. Miközben a megszállók 26
