„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Zachar József: Háború, háború, háború... 1792–1815
Franciák Magyarországon, 1809 emonti) és Római (pápai állambeli) Köztársaság létrehozása. Ugyancsak megerősítette Bonaparte tábornok helyzetét, hogy 1802 májusában „örökös első konzullá" választatta magát. E változásokat szentesítette a VII. Pius pápával kötött konkordátumon túl az Egyesült Királysággal és az Oszmán Birodalommal 1802. március 2-án kötött amiens-i béke, míg a formálisan a Német-római Birodalommal aláírt regens- burgi békeokmány 1803. február 25-én az uralkodószéküket megtartott német világi területi uralkodókat láncolta a francia hatalmi rendezéshez, mivel ők bekebelezhettek a győztes Bonaparte jóvoltából hatvanöt addigi önálló püspökségi és apátsági felségterületet. (Miközben Svájcban éppen akkoriban bontakozott ki a franciaellenes polgárháború a régi kantonberendezkedés helyreállítása érdekében.) Mindennek betetőzéseként Bonaparte első konzul 1804. május 18-án elfogadtatott a szenátussal egy új alkotmányt, amely szerint az őt I. Napóleon néven és a fiúági örökösödést kimondva, „a franciák császárává" nyilvánotta. Erre augusztus 11-én az addigi II. Ferencként viselt német-római császári méltósága mellé a Habsburg-Lotharingia házbeli uralkodó felvette új méltóságnévként az I. Ferenc, „Ausztria örökös császára" megnevezést, bár a franciaországi koronázásra csak 1804. december 2-án került sor. (Egyébként az ausztriai császári koronázás teljesen elmaradt.) III. koalíciós háború Az 1805-ben az április 11-i orosz-brit franciaellenes szerződés megkötése által kirobbantott újabb koalíciós háborúban, amelyhez augusztus 9-én a Habsburg Birodalom csatlakozott, felismerve a spanyolországi francia megszállás által adódott alkalmat, minden addiginál több katona hadba küldését tervezték a szembenálló hatalmak a szokásos hadszíntereken. Kisebb harci cselekmények mellett a Rajna mentén a franciáknak sikerült október közepén Ulm térségében körülzárni a császári-királyi és német-római birodalmi erőket, mielőtt még az orosz szövetségesek beérkeztek volna. Ez a zöm október 17-én bekövetkezett kapitulációjához vezetett. Ezt követően, miközben a brit flotta október 21-én Tra- falgarnál meghatározó győzelmet aratott a franciák felett, Napoléon főerőivel az Inn folyóhoz kiért orosz hadak ellen indult, egyúttal kikülönített egységekkel lezárta a csehországi és tiroli útvonalakat. Ám a visszavonuló orosz hadak üldözése helyett váratlanul Bécs ellen vonult. A város elfoglalása után onnan a birtokba vett Duna-hidakon Morvaországba tört be. Mozgásának biztosítására november utolsó két hetében megszállta Pozsony városát és a környező e vármegyei, valamint szomszédos Moson és Győr vármegyei, Köpcsény-Öttevény közti térséget is. Itáliában is a franciák léptek fel kezdeményezően, ám az október 30-i, Caldeirónál vívott csatában és a következő 24
