„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)

Vízi László Tamás: A nemesi felkelés utolsó katonai erőpróbája: a székesfehérvári hadiszemle

Franciák Magyarországon, 1809

ának. Ha az 1809. rendkívüli háborús évet és a díszszemlére összevont inszur- gensek magas létszámát vesszük figyelembe, a beszállási költségek hatalmas összeget tesznek ki. Ezek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy egyes polgárok a beszállásolásokról szóló parancsokat egyszerűen megtagadták.27

Az inszurgensek három napos hadiszemléjére az uralkodó a Tata-Kisbér- Kőrakás-Zámoly útvonalon 1809. november 16-án érkezett Székesfehérvárra. A szemle első napján, 1809. november 17-én, József főherceg vezénylete mellett a Tisza melléki kerületek (Torontál, Heves, Arad, Szabolcs, Szatmár, Heves, Bihar) lovassága vonult el a király, Antal és Lajos főhercegek, valamint a tábornoki kar előtt. Az 5. Tisza melléki lovasezred Puszta-Börgöndnél magyar nyelvű vezényszavakkal kísért hadgyakorlatot is tartott. Egy ellenséges átkarolási kísérlet megakadályozását, majd az ellenfél megtámadását és megkerülését demonstrálták — nagy sikerrel.28

1809. november 18-án a 9. veszprémi nemesi felkelő gyalogzászlóalj tüzérségi bemutatóját, 1809. november 19-én pedig a fehérvári szőlők mögött felállított Duna melléki kerületek lovasezredeinek szemléjét tekintették meg a vendégek. A díszmenet után a Fejér vármegye és Székesfehérvár által felszerelt önkéntes csapat „mutattatott be" az uralkodónak és kíséretének. A kedvezőtlen időjárás ellenére — 14 napos esőzés előzte meg a bemutatót — a szemle fényesen sikerült, s a szokásos elismerést József nádor napiparancsban közölte az inszurgen- sekkel: „Nyugodtan térek vissza, mert mindegyik csapatnál azt találtam, amit reméltem és amit jogom is volt várni, — engedelmességet, pontosságot, rendet és fegyelmezettséget. Meg vagyok győződve, hogy ugyanezt tanúsítanák a csapatok a harcmezőn is, miként ezt minden csapat teljesítené, amelyet forró haza- szeretet és kötelességtudás lelkesítenek. [...] Elismerem a tábornok törzs- és főtisztek buzgalmát s meghagyom, hogy köszönetem és megelégedésem a fölkelés tisztjeivel és legénységével közöltessenek."29

Az 1809. november 22-23-án megtartott két napos székesfehérvári tanácsülésen értékelték a jelen levők a királyi látogatás eredményét. Megelégedéssel jegyzőkönyvezték — „az utódok tudomására" — hogy a király és a nádor „a szomszédos birokokon (Börgönd-pusztán, illetve a várostól keletre eső területeken a budai országút mellett) megszemlélte a nemesi felkelést, s mindketten megtekintették a városházát, a városi hivatalokat, börtönöket."30

A katonai díszszemlét követően az uralkodó visszatért Tatára, a nádor viszont még néhány napig Székesfehérváron maradt, s rövid itt tartózkodása alatt olyan tervet javasolt a város tanácsának, amely építészetileg maradandóan meghatározta a későbbi városképet. A nádor ugyanis annak az elképzelésének adott hangot, hogy a város a Budai kapuval szomszédos két ház (a Lenhardt és a Bra27 Kállay, 1988.

28 HL Ins. ir. 1809.11/5., 11/7.; R. Kiss, 1909. 285.; LAUSCHMANN, 1995.18.; LÁZÁR, 2009.

29 GÖMÖRY, 1889.498-499.; R. Kiss, 1909. 285.; VERESS D„ 1987. 280.

3» SzMJVL Tan. jkv. 1809. nov. 22-23. No. 1384.; KÁLLAY, 1988. 227., 254.

194