„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Vízi László Tamás: A nemesi felkelés utolsó katonai erőpróbája: a székesfehérvári hadiszemle
Franciák Magyarországon, 1809 Az uralkodó, József nádor20 1809. október 28-i kifejezett kérésére sem járult hozzá az inszurgensek leszereléséhez, s ragaszkodott a nemesi felkelők együtt tartásához. A nádorhoz írt levelében minderre magyarázatot is adott: „Nagyon meglepett Kedveltséged azon jelentése, hogy a nemesség a hazatérés után oly hallatlan módon sóvárog. A király van hívatva megítélni, hogy a haza mikor van veszedelemben, s a király tiszte meghatározni, hogy e veszély mikor múlt el, ennek saját belátására és megítélésére kell bízva lenni. [...] A béke ugyan megköttetett, de eddigelé annak még egyetlen föltétele sincs teljesítve, sőt még az idevonatkozó egyezmények sincsenek megállapítva. A francziák Magyarországból csak november 25-én vonulnak ki, az ország egy része tehát még az ellenség kezében van, északon pedig Magyarország határa mentén orosz csapatok állanak s a nemesség mégis már most kíván hazatérni? [...] A fölkelés nagy része a kincstár költségén tartatott eddig is, november 1-től fogva pedig az egész fölkelő sereg kincstári ellátásba lép. Az utolsó fölkelés alkalmával [utalás az 1801. évi inszurrekcióra] a fölkelő csapatok a béke megkötése után még hosszú ideig tényleges szolgálatot teljesítettek s Ausztriában maradtak. [...] Végre pedig a hadsereg főparancsnokságát Én Személyesen viselem s Én Magam is a hadseregnél vagyok. [...] Ha tehát a hazatérés iránti kívánság e körülmények daczára oly hangosan nyilatkozik, ennek okát bizonyára itt-ott az elöljáró parancsnokok hibájában kell keresni s ezek kipuhatolását Kedveltséged kötelességévé teszem. Kívánom, hogy mindazok kik zászlóikat az általam meghatározott időpont előtt elhagyják, a törvény teljes szigora szerint büntettessenek. [...] Meghagyom tehát Kedveltségednek, hogy ama fölkelő csapatokat, melyek nagyobb menetek nélkül összpontosíthatok, az Általam később még meghatározandó napra a szemle megtarthatása végett Székesfehérvárra összegyűjtse."21 I. Ferenc tehát ekkor közölte hivatalosan a nádorral, hogy az inszurrekció hadiszemléjének helyszínéül Székesfehérvárt jelölte ki. Ezáltal elvetette a nádor által korábban szorgalmazott Pápa környéki szemle gondolatát. Döntését azzal indokolta, hogy egy esetleges pápai inszurgens összpontosítás túl közel lenne a demarkációs vonalhoz,22 ami minden bizonnyal irritálta volna a franciákat. A császári királyi hadvezetés pedig érthető módon nem kívánta a nagy nehézségek árán, frissen megkötött békét egy katonai demonstrációnak is beillő seregszemle megtartásával veszélyeztetni. Különösen akkor nem, amikor a demarkációs vonaltól nyugatra még francia erők állomásoztak. 20 Habsburg-Toscanai József Antal János főherceg (Erzherzog Joseph Anton Johann Baptist von Österreich-Toscana; (Firenze, 1776. május 9.— Buda, 1847. január 13.) német-római császári herceg, osztrák főherceg, magyar királyi herceg, császári-királyi tábornagy (k. k. Generalfeldmarschall), 1796-tól haláláig Magyarország nádora, a Habsburg-ház magyar ágának megalapítója. A francia háborúk időszakában, mint az ország nádora, a nemesi felkelés főparancsnoka. Ezen beosztásával kapcsolatosan; ZACHAR, 2006. 21 GÖMÖRY, 1889.497-499; R. Kiss, 1909. 283-284. 22 JNI. III. 782-783. 192
