„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Vízi László Tamás: A nemesi felkelés utolsó katonai erőpróbája: a székesfehérvári hadiszemle
Vizi László Tamás: A nemesi felkelés utolsó katonai erőpróbája: a székesfehérvári hadiszemle Magyar Királyság nyugati vármegyéi — Pozsony, Moson, Sopron teljes egészében, Vas és Győr vármegyék a Rába bal parti területeikkel — francia megszállás alá kerültek. Akárcsak a térség nagyvárosai: Pozsony, Győr, Sopron, Kőszeg, Szombathely, Magyaróvár. A megszállt országrész katonai, igazgatási központjául Győrt jelölték ki, ahonnan Narbonne-Lara tábornok15 teljhatalommal kormányzott. A franciák jelenléte óriási tehertételt jelentett a lakosságnak. Rájuk hárult ugyanis az itt állomásoztatott megszálló erők élelmezése, s teljes körű ellátása. Mindennaposak voltak a rekvirálások, sarcolások, s nem ritkán az erőszakos megnyilvánulások. A legnagyobb megpróbáltatás Moson és Sopron vármegyéket érte, s ez hosszú időre visszavetette e megyék gazdasági fejlődését. Nem véletlen, hogy a háborút követő években a két vármegyét az adófizetés alól mentesíteni kellett.16 A császári királyi haderő főparancsnoksága Komáromban rendezkedett be, s ide költözött az udvar is. A vár parancsnoki és egyben kormányzói feladatait július 19-től báró Davidovics Pál táborszernagy látta el.17 A birodalom katonaipolitikai súlypontja ezzel Magyarországra helyeződött. A császári királyi főerők Csehországból megkezdték átvonulásukat Északnyugat-Magyarországra, a Dunántúl északkeleti megyéiben pedig az inszurrekció összpontosításra került sor. A Komárom-Tata-Székesfehérvár vonalon új védelmi vonal kiépítése kezdődött, s az érintett területeken kellő mennyiségű élelmiszerkészleteket halmoztak fel. Katonai tervek készültek továbbá egy lehetséges Buda felé történő francia előnyomulás esetére. Székesfehérvárnak kiemelt szerepet szánt a vezérkar. A város körzetében szeptember végén, október elején jelentős sánc- és erődítési munkálatok előkészületeit kezdték meg. A jelentésekből világosan kitűnik, hogy a háború folytatásakor Székesfehérvár körül összpontosították volna a Magyar- országon állomásozó császári királyi csapatokat és felkelő ezredeket, s az itt kiépítendő védelmi állásban fogadták volna a francia támadást.18 Erre azonban mégsem került sor, mivel a háborúkban kimerült Osztrák Császárság és a győztes Franciaország 1809. október 14-én megkötötték a schön- brunni békét.19 A hírt királyi leirat közölte az inszurrekcióval, mire a magyar nemesi csapatok azonnal kérték hazabocsátásukat. Mikor azonban az uralkodó — külpolitikai és hadászati okokra hivatkozva — ezt nem engedélyezte, a felkelő csapatok állománya a tömeges szökések miatt rohamosan csökkenni kezdett. 15 Narbonne-Lara, Louis Marie Jacques (1755-1813). 1809-ben Győr, majd a franciák által megszállt területek kormányzója. 1791-1792-ben a hadügyminiszteri posztot is betöltötte. 16 Benda, 1980. 455.; VÖRÖS, 1989; BALOGH, 1885. 76-116. (Balogh Gyula munkáját, születésének 160. évfordulója tiszteletére Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata 1997-ben hasonmás kiadásban megjelentette); GÖCZE, 1944. 10-27.; BENDA-ÉRSZEGI, 1972; DOMINKOVITS, 1999; Fabricius, 1939; Vigh, 1992; Cs[atkai], 1962; Krisch, 2002; Krisch, 2005. 17 WELDEN, 1872. 242-243. 18 HL Ins. ir. 1809. 9/3., 1809. 9/38., 1809. 9/38d„ 1809.10/2. 19 A schönbrunni béke megkötésének előzményeire és a béke részleteire: Vízi, 2005. 54-62.; JNI. III. 752-758.; Gergely, 1998. 9.; Veress D„ 1987. 271-272. 191
