„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia I. (Győr, 2010)
Vízi László Tamás: A nemesi felkelés utolsó katonai erőpróbája: a székesfehérvári hadiszemle
Franciák Magyarországon, 1809 tott a császári királyi hadvezetés, s annak főparancsnoka, Károly főherceg.8 A franciák számára a győri csatának ez volt az igazi stratégiai-hadászati jelentősége és értéke, amely egyben a császári királyi hadvezetés súlyos hadászati kudarcát jelentette. Az alsó-ausztriai Wagramnál megvívott ütközet a napóleoni háborúk addigi történetének legvéresebb összecsapásának bizonyult. Az ütközetet közel 300 000 katona vívta, s a veszteségek is ennek arányában alakultak: a halottak és sebesültek száma mindkét oldalon elérte a 24-25 000-re, a fogságba kerültek száma a 7-8000 főt. A Napóleon irányította, győztes francia császári haderő 11 ágyút és 12 zászlót veszített, míg a másik oldalt parancsnokló, a hadügyminiszteri és a fővezéri posztot együttesen betöltő Károly főherceg császári királyi haderejének veszteséglistáján kilenc ágyú és egy zászló szerepelt.9 A visszavonulás során vívott utóvédharcokkal együtt a császári királyi haderő emberveszteségei elérték a 37 000 főt.10 11 A több mint ezer löveg támogatásával megvívott ütközet hevességét jól jelzi, hogy a folyamatos, nagy erejű ágyúzást még a Dunántúl észak- nyugati felének településein is jól hallani lehetett. Nem kis riadalmat keltve ezzel a környékbeli lakosság körében.11 A wagrami ütközetet az 1809. július 12-én Znaimban megkötött fegyverszüneti egyezmény követte.12 Az eredetileg hat hétre kötött megállapodás értelmében a demarkációs vonal Csehország és Felső-Ausztria határát követte a znaimi és a brünni kerületek között. Magyarországra vonatkozóan a fegyverszüneti vonal Holitschtól haladt Pozsonyig, majd innen a Duna mentén Győrig. Győrtől délre a Rábára támaszkodott egészen a stájer határig, végül a krajnai határ hosz- szában Fiúméig. Ezáltal az Ausztriai Császárság és a Magyar Királyság jelentős területei francia megszállás alá kerültek.13 A fegyverszüneti megállapodás értelmében a demarkációs vonal — amelynek kijelölésére osztrák részről Károly főherceg még korábban Rothkirch Lipót bárót bízta meg14 — legfontosabb stratégiai pontja a Rába vonala lett. Ennek ellenőrzését Győr és Sárvár között a magyar nemesi inszurrekció, Sárvár és Szentgotthárd között János főherceg VIII. és IX. hadtestei látták el. Velük szemben a francia Itáliai Hadsereg hat dandára alakította ki védelmi állásait. Ezzel a 8 Habsburg-Toscanai Károly Lajos főherceg, Teschen hercege (Erzherzog Karl Ludwig Johann Joseph Lorenz von Österreich, Herzog von Teschen), más névhasználatban Habsburg-Tescheni Károly főherceg (Erzherzog Karl von Österreich-Teschen) (Firenze, 1771. szeptember 5.-Bécs, 1847. április 30.), osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, császári tábornagy, a napóleoni háborúk jelentős hadvezére, hadszervező, katonai szakíró, Teschen első hercege, 1801-1804-ig a Német Lovagrend 54. nagymestere. 9 Horváth, 1873.385-386. 10 Borús, 1984.439. 11 Veress D., 1987. 225. V Vízi, 2005. 50-64. 18 Vízi 2005. 51. 14 Francia részről Berthier marsall volt Rothkirch Lipót partnere. 190
