„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)

Vízi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk

VIZI LÁSZLÓ TAMÁS

MAGYARORSZÁG ÉS A FRANCIA HÁBORÚK

A háborúk okozta területi változások

A 18. század végén, a francia forradalom kirobbanásakor a Habsburg Birodalom elérte területi kiterjedésének maximumát, s nagyhatalmi helyzete Európában megkérdőjelezhe- tetlennek látszott. A Birodalom magáénak tudhatta az osztrák örökös tartományokon kívül Csehországot, az észak-itáliai Lombardiát (1714) osztrák-Németalföldet (1714) Galíciát (1772) Bukovinát (1775) Nyugat-Galíciát (1795)1 2 valamint a Török Birodalommal megkötött 1699. évi karlócai, majd az 1718. évi pozserováci békék“ következtében Magyarország egész területét.

A francia háborúk negyedszázada alatt azonban súlyos területi veszteségek érték a Habsburg Birodalmat. Az első koalíciós háborút lezáró 1797. október 17-i campoformiói békében le kellett mondania spanyol-Németalföldről (Belgium) Lombardiáról, és a Rajna bal parti területeiről. Kárpótlásul viszont megkapta a Velencei tartományt, Isztriát, Dalmáciát, valamint a salzburgi püspökség területét és Bajorországnak az Inn folyóig terjedő déli részét. Hasonló tartalmú békét kötöttek a felek a második koalíciós háború lezárásaként Lunéville-ben 1801. február 9-én aláírt megállapodásban is, ami a Campo- rormióban elvesztett és azért kompenzált területi módosításokat nagyrészt újfent szentesítette.3 Ezzel végképp megpecsételődni látszottak a Habsburgok Rajna bal parti veszteségei, de ugyanakkor megerősödött a velencei területek feletti uralom.

A harmadik koalíciós háborúban elszenvedett vereség további területektől fosztotta meg a birodalmat. Az 1805. karácsonyán, a pozsonyi prímási palota dísztermében aláírt békeszerződés értelmében az Ausztriai Császárság átengedte Franciaországnak Velencét, Isztriát és Dalmácia egy részét. Bécs lemondott továbbá valamennyi dél-németországi birtokáról, Tirolról és Voralbergről, amely területeken Bajorország, Baden és Württemberg osztoztak. Ausztria kárpótlásul ugyan megkapta Salzburgot és Berchtesgadent, ami azonban aligha tudta ellentételezni az Itáliából való kiszorulás tényét. Ráadásul el kellett ismernie Bajorország és Württemberg szuverén királysággá történő alakulását.4

Az 1805-ben elszenvedett súlyos veresége (Austerlitz) miatt az Ausztriai Császárság a negyedik koalíciós háborúban (1806-1807) nem vett részt. 1809-ben azonban a bécsi háborús körök nyomására Nagy-Britanniával együtt újabb koalíció — ezúttal már az ötödik — szerveződött a Francia Császárság ellen. A fényes francia győzelemmel végződött wagrami ütközet azonban ezúttal már szinte válságos helyzetbe hozta a birodalmat. A franciák ugyanis nem csak a csatatérről távoztak sikerrel, hanem a mintegy három hónapos békealkudozások következményeként a tárgyalóasztal mellől is. Az 1809. október 14-én Schönbrunnban megszülető békeszerződés eredményeként az Ausztriai

1 ZÖLLNER, 2000. 202., 242-246.

2 Uo. 196., 205.

3 VOCELKA, 2006. 81.; ZÖLLNER, 2000. 256.

4 Nagy-Vízi, 2005; ZÖLLNER, 2000. 258.; VOCELKA, 2006. 82.

261