„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Vízi László Tamás: Magyarország és a francia háborúk
Franciák Magyarországon, 1809 Császárságot katonailag másodrendű hatalommá degradálták, s haderejét is jelentősen csökkentették. Súlyos pénzügyi kötelezettséget írtak elő számára, s kikötötték, hogy a megszállt területek átadása csak az első, 30 millió livres részlet kifizetése után kezdődhet meg. A birodalom elveszítette 150 000 km2-nyi területét, és 3,5 millió lakosát. Le kellett mondania Krajnáról, Karintia déli részéről, Triesztről, az Isztriai-félszigetről, Fiúméról és környékéről (Magyar Tengermellék), Dalmáciáról és Horvátországnak a Szávától délre eső részéről. Ezekből — a Magyar Királyság részét is alkotó — területekből alakította ki Napóleon a közvetlenül Párizs fennhatósága alá rendelt Illír Királyságot.3 Bajorország kapta Innviertelt és Salzburgot, Nyugat-Galícia egy része Oroszországnak, míg a többi elcsatolt galíciai területek a Varsói Nagyhercegség fennhatósága alá kerültek.h Míg a campoformiói, a lunéville-i és a pozsonyi békék nem érintették közvetlenül a Habsburg Birodalom területének legjelentősebb részét — annak mintegy 48%-át — kitevő, a Magyar Szent Korona országaihoz tartozó területeket, addig a schönbrunni békében, a Magyar Tengermelléknek az Illyr Királysághoz történő csatolásával komoly területi veszteségek érték a Magyar Királyságot. A francia háborúkat lezáró bécsi kongresszuson 1815. június 9-én aláírt záróokmányban a győztes nagyhatalmak újrarajzolták Európa térképét. Ausztria lemondott németalföldi (Belgium, Luxemburg) területeiről, s cserébe megkapta a Veltlinnel megnövelt Lombardiát és Velencét, amely területek kiegészülve az Isztriai-félszigettel és Trieszttel, Lombardiai-Velencei Királyság (1816) néven kerültek közvetlen irányítása alá. A Rajna bal parti területeiért cserébe a salzburgi tartomány nagy részét, s maga Salzburg városát csatolták a birodalomhoz. Tirol és Vorarlberg újraegyesült Ausztriával, akárcsak a tarnopoli körzet, amelyet a Habsburg uralom alatt álló Galícia és Lodoméria koronatartományához csatoltak. Az Illír tartományok Dél-Karintiával együtt újra a birodalom részévé váltak. Előbbit átmenetileg Illír Királyság néven kormányozták, majd 1822-ben a régi tartományi határok figyelembe vételével felosztották. Ennek köszönhetően a horvát és a tengermelléki részek visszakerültek a Magyar Királysághoz. A Habsburgok újra birtokba vehették Dalmáciát, amely a Raguzai Köztársaság területével együtt osztrák tartományként különálló királyság lett.5 6 7 8 A Habsburg Birodalomnak — amelyet területileg, katonailag, gazdaságilag és morálisan is jelentősen megviseltek a francia háborúk — a bécsi kongresszus határozatainak köszönhetően sikerült visszaszereznie nagyhatalmi státusát, ami a Magyar Királyságra nézve azzal az eredménnyel járt, hogy ugyan hét éves késéssel, de helyreállt annak területi egysége. 5 Vízi, 2011/a. 12-17. 6 Domanovszky, 1925-1944. III. köt. 752-758.; Gergely, 1998. 9.; Veress D„ 1987. 271-272.; Vízi, 2005. 62. 7 Vízi, 2011/a. 17. 8 ZÖLLNER, 2000. 265-268.; VOCELKA, 2006. 83.; GERGELY, 1998.10. 262
