„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királyi városaiban 1809
Franciák Magyarországon, 1809 Harcok Győr és Pozsony elfoglalásáért Győrt és Pozsonyt az 1809. évi háborúban a franciák csak harcok árán tudták elfoglalni. A győri ütközet után a városnak tíz napos változó intenzitású ostromot kellett elszenvednie. Még folyt június 14-én a győri csata, amikor Péchy Mihály műszaki ezredes, Győr parancsnoka előrelátóan bezáratta és eltorlaszol- tatta a vár három kapuját. A kezdeti ágyúzás elég pontatlannak bizonyult, a lövedékek Révfaluba csapódtak be. Az ágyúzások szüneteiben az ostromló franciák többször is hiába szólították fel az akkor már elavult védművekkel rendelkező erőd védőit a megadásra.43 Június 21-én a napközbeni viszonylagos csend után este 10-kor elszabadult a pokol, az ágyúzás hajnali 3-ig tartott. „Ekkor ellepett bennünket a' legirtózatosabb és legfélelmetesebb bombizás, (sic!) ehhez hasonlítva a többi csak előjáték volt a' szomor játékban és csak bevezetés a' nagy fordulatra (catastrophe)" — írta Hohenegger, majd kicsit később: „Senki sem akart, de nem is lehetett oltani, mert mindeniknek kedvesebb volt az élete...".44 A heves lövetést egy újabb, a véneki hídfőből megindított sikertelen osztrák felmentési kísérlet váltotta ki.45 A bombázás46 befejezése után eldőlt, hogy a várost nem lehet és nem is érdemes tovább tartani. Ferenc király üzenete szerint addig kell tartani az erődöt amíg az lehetséges. Ez a lehetőség ekkor már a vége felé járt. 21-én este háromnegyed tízkor, miután Péchy ezredes értesült a reménytelen helyzetről, tanácskozásra hívta össze a város vezetőit. Az elnöklő megyéspüspök érdeklődésére az ezredes kijelentette, hogy még legfeljebb egy hétig lehet Győrt tartani. Hegedűs János főbíró és Hajmel József polgármester a város mielőbbi átadása mellett foglalt állást, mivel a lakosság már napok óta a pincékben keresett menedéket, fogyóban volt az élelem, ivóvíz is csak azért volt, mert az egyik csendes délelőtt a francia tüzérek nem lőttek a Dunára kimerészkedő vízhordó lányok közé. Az elhangzottakra az ezredes reagálni sem tudott, mert újabb tüzérségi tűz kezdődött, aminek hatására mindenki futva távozott. Kigyulladt a püspökvár, és égett az egész Káptalandomb. Az emberek feldúlt ábrázattal próbálták menteni a menthetőt. Az ágyúgolyók azonban hol itt, hol ott csaptak le a városban, nehezítve az oltást. Mire a nap felkelt, több mint hetven ház égett le. Az utolsó ágyúzás idején, mikor a város egy része már lángokban állt, néhány csüggedt lakos kereste fel és kérte Péchyt, hogy kapituláljon. Az « Veress D„ 1987.172. 44 Hohenegger, 1820.69.; 71. 45 A győriek nagyon várták a felmentő sereget, ezt bizonyítja Hohenegger egyik bejegyzése is: „Egy az éllésre ügyelő tisztségnél (Proviantam) lévő ember az útczákon fel's alá futkozott, és tellyes torokkal ezt kiáltotta: a' Károly Herczeg jön? Egy más nem! János herczeg jön vissza? Egy harmadik: nem! Mind a' kettő egyesülve a kapu előtt van? Seregesen kiáltották ezt utánok sokan bőgve, jaj lett volna annak a'ki kételkedett volna ezen, rosszul lett volna dolga." HOHENEGGER, 1820. 69. Az inszurrekció anekdota kincsét, köztük több Győrrel kapcsolatos történetet Rex Dezső gyűjtött ösz- sze. R[UGONFALVI]. Kiss, 1909-1911.1. köt. 341-367. 46 így ennek során Simon Kuglernek közel 2000 forintos tűzkára keletkezett. GyMJVL Fgytvi. 8. d. 76
