„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királyi városaiban 1809
Krisch András: Francia megszállás Magyarország szabad királyi városaiban, 1809 ben megjelentek: beszállásolások, fejadag-szabályozások, rekvirálások, egészségügyi intézmények, hadiadó, pénzügyek, polgárőrségek, harci cselekmények hatása a városokra. Ezeken a szempontokon keresztül vizsgáljuk meg hogyan zajlott le Magyarországon a kor legmodernebb tömeghadseregének megszállása. Beszállásolások A beszállásolások során a francia hadsereg katonái közvetlenül kerültek kapcsolatba a lakossággal. A 19. század elején nem volt jellemző, hogy a laktanyák a megjelenő több ezer katonának elegendő szállást adjanak, így a beszállásolások csak a lakosság házaiba, illetve középületekbe volt lehetséges. A rend és a beszállásolások átláthatóságának fenntartása mind a katonai elöljáróknak, mind a városvezetésnek, ha más okokból is, de érdekében állt. Szállást csak olyan katona kaphatott (legalábbis a megszállás első napjainak gyakori átvonulásai után), aki a francia elöljáróktól ehhez a szükséges beszállásolás jeggyel rendelkezett. Ez a rendszer általánosnak tekinthető a megszállt városokban, Pozsonyban és Sopronban konkrét adatunk van ilyen jegyekről. Némi zökkenőkkel Kőszegen is így működött az ellátásuk, bár utóbbi helyen a franciák többször is kedvük szerint váltogatták a szállásukat, a városi tanács tiltakozása ellenére. A beszállásolási jegyek segítségével igyekeztek a franciák a megszállt városok vezetésével közösen a beszállásolásokat és ezen keresztül a fejadagok kiosztását áttekinthetőbbé tenni. Ez nagyrészt sikerült, bár a szállásadók terheit ez természetesen nem csökkentette. Az elszállásolt katonákat a szállásadó 24 órán belül köteles volt a városnál bejelenteni, amennyiben ezt nem tette meg, akkor pénzbírságként 50 forintot róttak ki rá.12 A városok a túlzsúfoltságot a maguk eszközeivel próbálták enyhíteni. Mind Pozsony, mind Sopron kérte a megszállás idején, hogy azokat a katonákat, akiknek a jelenléte a városban nem feltétlenül szükséges, távolítsák el. Ezen kívül a lovasságot helyezzék ki a falvakba, mert ott könnyebb a szükséges takarmányt előteremteni.13 A beszállásolt katonákról Kis János soproni evangélikus superintendens többek között a következőket írta: „A franciák berohanásakor mind a katolikus, mind a protestáns papsághoz csak a legnagyobb szükség idején adattak katonák. Hozzám három rendben szállítattak s mindenkor nagyon miveit s jó indulatu tisztek. Elsőben egy Thierry nevű ezredes több tisztekkel együtt három vagy négy napot töltött nálam; egy minden tekintetben nagyon értelmes, jószívű és emberséges ember."14 Az egyik alkalommal a lelkész János nevű hároméves fia belopózott a katonák szobájába. Mikor Kis bement érte, látta, hogy a fiú a 12 Fabricius, 1939.140. o MNL GyMSM SL NRA. Fasc. 13. No. 5. » Kis, 1845. 215. 67
