„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Ódor Imre: „Lóra nemes, fegyverre magyar!"Az inszurgensek próbatétele 1809-ben
Franciák Magyarországon, 1809 nyomában a franciákkal. A csanaki dombok birtoklásáért folytatott küzdelem már előrevetítette a másnapi ütközet kimenetelét, mivel az, az ekkor még kisebb létszámú franciák sikerével zárult, akik Pápán a császári sereg hátrahagyott málháját is birtokba vehették. Inszurgensek a győri csatában így virradt fel június 14., a franciák „szerencsenapja" a marengói és friedlandi győztes ütközetek évfordulója. János főhercegnek lehetősége nyílt, hogy felkészüljön a csatára, ő azonban teljesen vezérkari főnökére, Nugent vezérőrnagyra bízta az előkészületeket. Nugent hadaik létszámfölényéből(!) kiindulva támadó csatára készült, de előzetes haditervről nem gondoskodott, úgy vélte, jobb a terepen felállítani a csapatokat. Minderről a reggel 7 órakor, a győri püspöki palotából a szabadhegyi templomdombra kilovagoló főhercegek is meggyőződhettek, akik ekkor már a csanaki magaslatok irányából kibontakozó francia csapatokat is láthatták. Az itáliai alkirály seregei 14-én hajnalban öt hadoszlopban megindultak Győr irányába. Az alkirály és vezérkari főnöke, Charpentier a környék legmagasabb pontjáról, a csanaki magaslatról megszemlélte a császári és királyi csapatok hadállását, amely a Rába bal parti sáncoktól a Viczay-árokig, mintegy 4,5 km hosszúságban húzódott. A franciák felvonulása — közel 5 órát vett igénybe — időt hagyott János főhercegnek csapatai felállítására, és annak eldöntésére, hogy hadállásukban várják be az ellenséget. Mint főparancsnok, maga kívánt a középhad élére állni. A centrum jobbszárnyát a Jellachich Ferenc altábornagy vezette három dandárnyi (német sorgyalog, határőr, landwehr magyar sorgyalog és inszurgens gyalogság) harccsoport képezte, míg bal szárnyára, Colloredo-Mansfeld altábornagy alárendeltségében, egy „vegyes" gyalogzászlóaljakból álló hadosztály került, némi tüzérségi támogatással. A csatarend jobbszárnya, Frimont altábornaggyal az élén, dandárnyi „vegyes" lovasságból (felkelő lovas, dragonyos, huszár, svalizsér és vadász századok) és az őket támogató lövegekből állt. A hadrend balszárnyát Mecséry altábornagy alárendeltségében, Andrássy és Gosztonyi vezérőrnagyok dandárjlai alkották, döntően nemesi felkelő lovasság, illetve huszársvadronok. A győri sáncok őrizetét Meskó József vezérőrnagy csapatai látták el, míg a tartalékot — közte 10 löveggel — Siegenfeld ezredes irányította. Az egyesített sereg 2897 gyalogosból és 10 996 lovasból állt, amelyet — elvileg — 28 löveg támogatott. A jelenlévő inszurgensek összlétszáma megközelítőleg 19 000 volt (10 000 gyalogos és 9000 lovas). A felvonuló francia csapatok ugyanakkor — a köztudattól eltérően — 41 814 gyalogost és 13 482 lovast, tehát több mint 53 000 főt számláltak. A francia hadrend déli egy órára állt fel, s a jobbszárnyi lovasság megkezdte támadását a császári-királyi — láthatóan kevésbé védett — balszárny ellen. 226
