„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet
Franciák Magyarországon, 1809 vesztett három sebesült tisztet,53 tehát éppen annyit, mint a József-huszárok, a francia veszteséget is 50-100 fő közé kell helyeznünk. A Belső-Ausztriai Hadsereg főparancsnokságán a június 10-i csataterv óta nem változott a helyzet, 11-én is fenntartották a csatavívási szándékot. A helyzet azonban több irányból is változásnak indult. Beérkezett ugyanis Károly főherceg egy adjutánsa a generalisszimusz levelével, amelyben ismételten Győrhöz rendelte Jánost. Kevéssel ezután érkezett az uralkodó utasítása, amelyben megerősítette Károly főherceg parancsait. Mecséry altábornagytól is érkezett levél, arról számolt be a Téten állomásozó tábornok, hogy Marcaltőnél erős francia gyalogos- és lovasoszlop keresi az átkelési lehetőséget. Utóbbi hír nem fedezte a valóságot, a tapasztalatlan inszurgensek Montbrun járőreit hihették nagyobb hadtest elővédjének. Tovább nehezítette János főherceg dolgát, hogy a vati átkelőnél a franciák egyre nagyobb tömegben tűntek fel, tehát a pápai visszavonulási utat fenyegethették. Mindezek hatására a főherceg úgy döntött, elhagyja a tüskevári tábort, és Győr felé vonul vissza. A menetparancsot délután egy órakor adták ki.54 A menet élére a parancs Bésan ezredes reguláris lovasságát és a Frimont- hadosztályt, a centrumba Jellachich altábornagy hadosztályát Andrássy dandáréval, a menet végére a Colloredo-hadosztályt rendelte. A balszárnyat egy gyenge különítmény biztosította. A karakói csapatoknak az este beálltával kellett volna visszahúzódniuk Salamonba. Az érthetetlenül alkalmatlan menetintézkedés nem számolt a francia támadással, mivel a könnyűlovasságból nem szervezett erős utóvédet. Az élet felülírta a rossz parancsot. Mivel a menetparancsok kiadását követően hamarosan megindult a francia támadás, kénytelen volt a főherceg erős utóvédet hátrahagyni. Andrássy csapatokat küldött Karakóhoz, Jellachich hadosztálya pedig a Torna vonalán maradt a zöm menetét fedezendő. A Marcal vonalának másik tengelyén, a Türje-Gógánfa-Torna térségben 10- én délután öt órakor kezdődött a harc. Boxich ezredes utóvédje felderítést indított nyugati irányban, amely Türjénél francia csapatokba, a 9. lovasvadász-ezred katonáiba botlott. A felderítők harcolva húzódtak vissza a gógánfai hídhoz. Grouchy csapatai ezzel rábukkantak a tüskevári tábort fedező alakulatra és felderíthették a Marcal vonalának déli szárnyát is. Boxich attól tartott, hogy a Marcalon a franciák elsősorban az utóvéd jobbszárnyán át tudnak kelni, amivel bekeríthették volna csapatait, ezért 10-én este úgy határozott, visszavonul. Albeck alezredest az Alvinczy-gyalogezred harmadik zászlóaljával a tüskevári út fedezésével bízta meg, ő maga a báni gyalogsággal Somlóvásárhelyre akart menetelni. A franciák nagyon aktívak maradtak, már 10-én este, és 11-én korán reggel kirajzottak felderítőik a Marcalon átkelőt keresni. Rövid időn belül rátaláltak a 53 Martinién, é. n.; Martinién, 1909 vonatkozó részei. 54 ÖStA KA AFA Italien. 1809-6-68. 212
