„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet
Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet Gosztonyi kiválóan vezette a védelmi harcot, addig tartotta a hidat, amíg erre reális lehetőség volt, és csak lovasság ellen erre volt lehetőség. Az elővédharcok tárházából csupán a lovastüzérség alkalmazása maradt ki 10-én, de erre egyelőre nem is volt szükség. Két nappal korábban Sárvárnál Gosztonyinak azért kellett visszavonulni, mert a franciák oldalán könnyűgyalogságot is vetettek be, így mindkét fegyvernemben a támadók jelentős fölénybe kerültek. Ráadásul gázlón átkelve meg is tudták kerülni Gosztonyi állásait. Karakónál viszont az ezredeskapitány 10-én remekül kézben tudta tartani a hidat és környékét. Eugène június 10-én este arról határozott, hogy seregének zömét a karakói hídhoz vezényli. Erre Grouchy jelentése alapján jutott. Mivel Grouchy arról tájékoztatta, hogy János feltehetően Buda felé távozik, még azelőtt akarta megtámadni, hogy túlságosan eltávolodna. Grenier két hadosztályát, valamint Severoli itáliai csapatait Sárvárról, Guérin dragonyosait Ikervárról Karakóhoz rendelte, Pacthod viszont Kiscellbe ment, hogy a badeniek által elfoglalt vati hídon kelhessen át.42 Az alkirály 11-én hajnalban személyesen indult felderítésre. Már hajnali három órakor elindult Sárvárról, és pirkadatkor a karakói hídhoz érkezett. Látta, hogy a hidat csak 2-300 gyalogos és 1200-1500 lovas védi. A foglyok vallomásai egyöntetűen azt a — téves — helyzetet mutatták, hogy János főherceg 10-én délután öt órakor elhagyta a tüskevári tábort, ezzel biztossá vált, hogy nem lesz csata Karakó-Tüskevár térségében. A kiadott intézkedéseken ezért csak annyit változtatott, hogy a dragonyosokat Karakó helyett a vati híd irányába rendelte. A karakói hídnál 10-én este a pesti ezredeskapitányi osztályt felváltották.43 A tornai táborból Andrássy tábornok a veszprémi lovasezred főstrázsamesteri osztályát küldte a hídhoz. A parancsnokságot János főherceg parancsa értelmében Gosztonyi ezredeskapitány kezében hagyta. Montbrun lovassága miután 10-én Pápócnál átkelt a Rábán, átvette a vati híd őrizetét Colbert-től, így a 7. és a 20. lovasvadász-ezred is Jánosházára menetelt, ahol Colbert tábornok immáron az egész dandárát összpontosította. Az inszur- gens előőrsök jelentették Gosztonyinak, hogy egyre nagyobb erők gyülekeznek Jánosházánál, és 11-én délelőtt már gyalogság közeledtét is jelezték. Ez a gyalogság az Eugène oszlopának élén haladó Durutte-hadosztály volt. Gosztonyi továbbította a híreket Andrássynak, aki egyértelműen felismerte a veszélyt. Nagyobb francia gyalogostömeg megjelenése előrevetítette akár az aznapi nagy csatavívást is. A helyzetet súlyosbította, hogy az elvesztett vati hídon keresztül a franciák szintén támadást indíthattak (a badeni dandár zöme Kiscellből 11-én délelőtt vonult a hídhoz), így két oldalról támadhattak. A legfontosabb feladat Andrássy számára a karakói híd lehető leghosszabb ideig való tartása, illetve a franciák kibontakozásának késleltetése lett. Ezért a parancsnoksága alatt lévő erők zömét, a veszprémi lovasezred két osztályát, a « VIGNOLLE, 1901.1396. 43 R[ugonvalvi] Kiss, 1909-1911.1. köt. 123. 209
