„Franciák Magyarországon, 1809” Konferencia II. (Győr, 2012)
Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet
Nagy-L. István: Inszurgensek a harcmezőn: a karakói ütközet hadsereg másik elővédoszlopát Lauriston parancsnoksága alatt a badeni gyalogosdandár és a Colbert-könnyűlovas-dandár alkotta. Colbert csapatai június 8- án érték el Sárvárt, és összecsaptak Gosztonyi embereivel. A francia túlerő elől Gosztonyi — Gerambhoz hasonlóan — zárt rendben vonult vissza. A francia támadást erősítette, hogy beérkezett a badeni vadászzászlóalj, amely lehetetlenné tette a hosszú ellenállást. Gosztonyi rendben vezette át csapatát a Rábán, és a híd előterében, a Herpenyő-pataknál a határőrgyalogság fedezetében próbált meg ellenállást kifejteni. A szemből előrenyomuló ellenséget megállította, de mivel a francia lovasság gázlókon is átkelt a Rábán, és bekerítéssel fenyegette a kis különítményt, Gosztonyi ezt az állását is feladva lassan, harcolva, a rendet végig fenntartva visszahúzódott, majd Miskén, Köcskön és Hetyén keresztül Jánosházára menetelt, ahova este érkezett meg, végül rövid pihenő után a karakói hídon átkelve a hídnál tábort ütött.20 A Belső-Ausztriai Hadsereg június 8-án éjjeli menetben Baltavárról Tüskevárra indult. Pontos menetvonaluk felderítésében sem az iratok, sem az első katonai felmérés térképei nem segítenek. A postautat Szalapa körül hagyták el, majd kisebb, erdei utakon a Marcalon Gógánfa mellett, a Torna-patakon Torna falu mellett átkelve érkeztek be a Tüskevár melletti táborba. A pesti lovasezred még 8-án este 10 órakor Baltavár mellett egyesült, és a hadsereg utóvédjét alkotva vonult tovább. Andrássy csapatai nem a fősereg tüskevári táborába mentek, hanem Torna falu mellett állapodtak meg. A Jellachich-hadosztályból a főherceg erős különítményeket rendelt ki a Torna-patak vonalának védelmére.21 Ez azt mutatja, hogy a hadvezetés ekkor még ebből az irányból várta a francia támadást. Június 9-én reggel a tüskevári tábor felállításakor a hadsereget több különítmény, utóvéd védte. Gosztonyi karakói csapatai mellett a hadsereg közvetlen utóvédjét az 1. báni határőrezred két zászlóalja alkotta. Boxich ezredes, az ezred parancsnoka csak június 8-án este ürítette ki Körmendet, és Zalaegerszegre menetelt. A Rábahídvégi hídnál felállított Alvinczy-zászlóalj 9-én Baltavárra húzódott vissza. A két egység még 9-én Türjén egyesült, majd 10-én a bániak a Marcalon átkelve a gógánfai híd védelmére rendezkedtek be. Alvinczy-zászlóalj bevonult a hadosztályához a tüskevári táborba. Attems ezredes osztaga (egy Landwehr-zászlóalj, 2 varasd-kőrösi század, 30 Frimont-huszár) Grofípetersdorf környékéről a Rábán Csákánydoroszlónál 8-án éjszaka átkelve 9-én reggeli 7 órakor Zalalövőre ért. 10-én Attems Zalaegerszegre menetelt.22 Eugène számára már 8-án este nyilvánvalóvá vált Grouchy jelentése alapján, hogy Szombathelyről nem Körmend, hanem Sárvár irányába kell folytatni a mentét. Mivel nem tudott biztosat János főherceg szándékairól, ezért teljes vonalon erőteljes felderítést rendelt el. Seregének zömét 9-én Sárvárra vonta előre, és 20 A pesti lovasezred naplóját idézi: RjUGONVALVl] KISS, 1909-1911.1. köt. 113-118.; II. köt. 48. 21 ÖStA KA AFA Ms. 260/2 534. 22 A kisebb különítményekről lásd: uo. 260/2 532. 203
