Kovács László (szerk.): Ferdinand Graf von Hardegg I. (Győr, 2022)
Bécsi levéltári források
meglehetősen sok ló és ember megsebesült. A csatát követően a másik seregekhez jöttem, amelyek meglehetősen messze, távol voltak, és újra egyesültem velük. Mindeközben a törökök olyan messze eljuthattak, amint innen elfutottak, hogy már egy ellenséget sem láttunk a harcmezőn. Ugyan először — régi hadi szokás szerint — a csatatéren akartam letáborozni, mivel azonban ez túl sokáig tartott volna és nem állt rendelkezésünkre víz, valamint meglehetősen messzire is kerültünk onnan, így megegyeztünk, hogy az Ingovány [nevű] külső város mellett egy tónál táborozunk le, azzal a reménnyel, hogy lehetne esélyünk a város ellen[i támadásra], mivel a török olyan rettegésben van. Csakhamar letáboroztunk. A törökök a velünk szembeni külső várost és a középső külső várost - amely egy szigeten feküdt - felgyújtották. Ebből azt lehetett látni, hogy a védekezni akarnak. Három bég is odabent volt. Az egyik az esztergomi volt, a másik a székesfehérvári helyére jött, míg a harmadik a koppányi.52 Noha szívesen megpróbáltam volna éjjel valamit tenni, azonban a magyar gyalogság döntő része elvonult, és csak a német gyalogság állt rendelkezésre, amely zsoldosaival a fáradtság és lankadtság végett, az ólom, a puskapor és az ólom hiánya miatt, és hogy három napja nem láttak kenyeret, semmit nem lehetett csinálni. így végül intézkedésemet el kellett engednem. Másnap láttam, hogy nem csupán a vármegyeiek, hanem a magyar urak lovas és gyalogos hadinépe is fosztogatva és rabolva elszökött. így tehát nem hiszem, hogy három vagy négyezernél több fegyverforgató volt együtt. Ehhez jött, hogy a huszárok közül szinte senki sem rendelkezett már kopjával. A német gyalogok — ahogy fent említettem — sem rendelkeztek lőporral [...], és hasonló módon élelmet sem lehetett ígérni nekik négy napon belül. Ezt a német gyalogok számára lehetetlen volt halogatni, különben bizonyosan az éhség miatt mind megszöktek volna a zászlók alól. Emiatt, és hogy ágyúval és lőporral nem voltunk ellátva, szükség szerint el kellett vonuljunk Fehérvár alól, és a régi helyre, ahol az ellenséget megvertük - úgy egy fél mérföldre a várostól — mentünk és ott letáboroztunk. Eszerint minden erőnkkel utunkat hozzávetőlegesen Győrtől három mérföldre vettük és azután az én és Pálffy úr előzetes beleegyezése nélkül a seregek feloszlottak. Pálffy úr Komáromba [ment], én pedig Zrínyi gróf úrral és Nádasdi úrral ide, Győrbe vonultunk. De néhány nappal később minden hadinépemet elküldtem, annyit és olyan erővel, amit a csatát követően össze tudtam hozni és tovább tudtam küldeni Pálffy úrnak, aki von Teuffenbach úr részére a Fülek elleni [hadjáratához] Felső-Magyarországra segítségül vonult. Sebesülésem miatt von Teuffenbach úrhoz személyesen nem tudtam elmenni, és mivel a hadinép is hiányzott, Veszprém ellen semmit sem tudtam intézni. Ennyit ebből a jelentésből, ami szeptember 13-a és november 6-a között a győri végvidéken történt és lezajlott. Legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája, Ferdinand Graf von Hardegg. ÖStA_HHStA_UA_AA_Fasc. 125._Konv. A._fol.: 99r-109v 17. Jelentés a székesfehérvári csatáról Midőn fensége, Mátyás főherceg, legkegyesebb uram mindenféle beérkezett hír alapján 52 Heréit Ali. Istvánffy 2009. 137. 41
